A szoptatás tesz jó anyává?
Anyának lenni nem könnyű. Ezzel senki nem fog vitába szállni, viszont azzal már annál is inkább, hogy mit jelent jó anyának lenni.
Különösen a manapság igen "divatos" anyacsoportokban - ahol szándékosan nehezítik egymás amúgy sem könnyű életét az anyák - vérre menő viták folynak a jó anyaság definíciójáról. Mert a társadalmi nyomás megköveteli tőlük, hogy rettegjenek attól, hogy ne adj’ isten szaranyák lesznek - ezért kommentháborúkban csatáznak önmagukkal és egymással is.
Például a szoptatásos témára egy tömegnyi anya van olyan szinten ráfeszülve, hogy babaolajban úszó, képletes birkózások folynak pro és kontra. Egy ilyen "szimpátia csopiszopis" kis értekezés után legszívesebben élve eltemetném saját magam. Mert nekem nem ment a szoptatás, és azt is ki merem mondani, hogy:
- Az alatt a nagyjából két hét alatt, amíg próbálkoztunk, én gyűlöltem az egész procedúrát.
- (Jaj, jaj ...hogy tudsz ilyet mondani??? Hát milyen anya vagy te?)
Nekem olyan szintű fizikai fájdalom volt, hogy rettegtem minden alkalom előtt, és azt éreztem, hogy még arra is képtelen vagyok, hogy a természet TÖRVÉNYE szerint tápláljam a gyermekem! Pedig sok mindennel próbálkoztam: szopcsi segítő telefonszám, szopcsi segítő biobogyó, szopcsi segítő biotea, szopcsi segítő biokisfittyfiritty...
De egyszerűen nem ment, pedig erőltettük vég nélkül egész nap, akkor is, amikor már ki voltam készülve, hiszen nekem most más dolgom nincs! Mert az interneten is azt írták, hogy csak akkor vagyok jó anya, ha ez megy! Bár... azért én olyanról is hallottam, hogy él a világon "pár" tápszeres gyerek, aki egészségesen felnőtt... De ez biztos csak valami városi legenda!
El kellett fogadnom, hogy basszus ez van! Van cumi, van tápszer, és megvan mind a két lába, mind a két keze, amivel majd idővel meg tudja fogni azt az üveget. Egészséges testileg, szellemileg! Állatira szerencsés vagyok, hogy ép gyerekem van, és ha lehetne egy kívánságom, azt kérném, hogy az legyen a közös életünk, és az ő életének legnagyobb problémája is, hogy tudott-e "szopcsizni" vagy sem! Mert ennél fényévekkel rosszabb is lehetne.
Igyekszem abban is meglátni a jót, amiben más nem képes. Persze nekem sem mindig megy ez. De azt hiszem, ez is egy lényeges "titok", amitől könnyebb és lazább lehet az életetek. Ne nehezítsd szándékosan ezt az egyébként sem egyszerű időszakot, se a gyerekednek, se magadnak!
Én hoztam egy döntést, és ehhez tartom magam a mai napig. Ez pedig nem más, mint hogy az anyai ösztöneimre hallgatok, és nem mindenki másra. Soha nem is bújtam szuper szakkönyveket, ha valami érdekel, vagy bizonytalan vagyok, akkor kérdezek, vagy utánanézek. De kéretlen tanács nem kell!
A cikk forrása: she.hu
Tóth Zsuzsa, 2017. november 03.
