A szoptatás technikája, gyakorisága, mennyisége – gyakorlati tanácsok

 

Az előkészületek során érdemes a melleket egy kicsit átmasszírozni a széli részek felől a mellbimbó irányába, hogy a távolabbi tejcsatornákból a bimbóhoz közelebb jusson az anyatej, megkönnyítve ezzel a szopást a pici számára. Ez különösen az első napokban lehet jótékony hatású, mert a baba könnyebben „ráérez” a szopás technikájára, ha annak pozitív eredményét megérzi a szájában, és nemcsak hiábavalóan csócsálja a mellet.

A szoptatás lehetőség szerint nyugodt környezetben történjék, hogy ne zavarja semmi ezt az érzelmileg is fontos eseményt. Érdemes a picit a szoptatás előtt tisztába tenni. Egyrészt ezzel elérhető az aktív szopáshoz szükséges éberségi szint, másrészt tiszta pelenkával mégiscsak komfortosabb az étkezés.

Ha nagyon feszül az anyuka melle a szoptatás előtt, akkor a mell bekapása nehézséget jelenthet a baba számára. Ilyenkor célszerű egy kicsit lefejni az adott mellből. Az eredményes szoptatáshoz ugyanis az szükséges, hogy az újszülött a mellbimbó egészét bekapva, mögé „harapva” szopjon. Ez a ráharapás lövelli be a tejet a pici szájába, majd az ezt követő szívás – amit a szájüreg alapját képező izmok lesüllyesztése során képzett vákuummal ér el – pótolja a bimbó mögötti területre az anyatejet. (A rövid nyelvfék sem lehet akadály, mivel nem a nyelv segítségével szopik a baba.)

Elengedhetetlen a pici sikeres szoptatásához, hogy az orrjáratai átjárhatók legyenek. Ha bárminemű akadály van (váladék, nyálkahártya-duzzanat vagy ritkán veleszületett orrjáratszűkület), akkor a baba pár szívás után levegőért kapkod és képtelen az egyenletes, nyugodt szopásra. Ilyen esetekben a szoptatást mindig előzze meg a baba orrjáratainak kitisztítása. Ugyanígy a nyugodt légzés biztosítása érdekében a feszülő melleket egy picit el kell tartani az újszülött orrjáratai elől.

 

 

A babák a szoptatás közben különbözőképpen viselkednek. Ebben a viselkedésben viszont érdekes módon már előre vetül a későbbi alaptermészetük is. Vannak kifejezetten lusta, komótos babák, akiket szinte nyüstölni kell, hogy szopjanak, mert különben „megalszik a tej a szájukban”. Az ő esetükben különösen fontos, hogy az evés előtt megfelelő éberségi állapotba kerüljenek, ezért mindenképpen ajánlott az étkezés előtti tisztába tétel. Ezek a babák hajlamosak a szoptatás közben pár perc elteltével „bealudni”, képesek lennének órák hosszat a mellen lenni. Az ilyen, idő előtti bealvásnak a megelőzésére finom kis fizikális ingerekkel (pl. simogatás, kezek, lábak masszírozgatása) meg kell próbálni fenntartani a megfelelő aktivitást és az egyenletes szopáskészséget. Amennyiben a baba nem kellő hatásfokkal szopik, akkor kitolódik a szoptatás időtartama az optimális 15-20 percről akár 1-1,5 órára is. Ennek az lesz a következménye, hogy az anyuka képtelen lesz eldönteni, hogy a következő étkezés ideje mikorra várható illetve mikorra essék; a szoptatás kezdetétől számolja-e a 2,5-3 órát vagy a szoptatás végétől? Ráadásul, ha túl sokáig van a pici a mellen, az inkább előbb, mint utóbb a mellbimbó berepedéséhez fog vezetni. Ez fájdalmassá, kellemetlenné teszi a szoptatást, pedig pontosan az ellenkezője a célunk. A berepedt bimbón keresztül könnyebben begyulladhat a mell (a bejutó kórokozóknak igazán kedvező táptalaj a tejcsatornákban lévő tej), ami további negatív élményeket okoz az anyukának és megkeseríti mindennapjait. Evidens, hogy a fentiek önmagukban is, de összességükben pedig különösen nem az ideális szoptatás irányába fognak hatni.  

 

 

 

 

A másik végletet a babáknak azon csoportja alkotja, akiknek, ha kipattan a szemük, akkor „adj Uram, Isten, de azonnal” enniük kell, mert különben igen erőteljesen és hangosan fejezik ki nemtetszésüket. Náluk a tisztába tétel is kifejezett bosszantásnak tűnik. A mellre szinte rácuppannak, mohón és intenzíven szopnak, hogy majd behorpad a kis fejük. Ők azok, akik a tej mellé jó adag levegőt is nyelnek. (Ha már esznek, akkor feszüljön a bendő, mindegy, hogy nemcsak a tejtől…). Nos, az ő esetükben a kezdeti roham csillapodása után érdemes egy kis büfi szünetet közbeiktatni – már, ha engedik -, mivel egyszerűbb a lenyelt levegőnek felfelé távoznia, mint aztán később, nem kevés panaszt okozva végighaladni a bélrendszeren. 

Természetesen vannak olyan újszülöttek is, akik teljesen átlagos intenzitással szopnak, kellően éberek, és amennyiben van számukra megfelelő mennyiségű anyatej, akkor 15-20 perc alatt kényelmesen végeznek az evéssel. Nyilvánvaló, hogy az ilyen picikkel a legkönnyebb a szoptatás, de a cél az, hogy a más alaptermészetű babákat is errefelé „tereljük”. A végeredményről aztán úgyis ők döntenek…

 

Svábhegyi Gyermekgyógyintézet (http://svabhegy.eu/)

http://svabhegy.eu/dietetika/