Tudatosítással a sztereotípiák ellenInterjú Dr. Bárdos Krisztinával

Ezekre a problémákra próbál meg megoldást találni a Munka kisgyermekkel program, amelyet az IFKA Iparfejlesztési Közhasznú Nonprofit Korlátolt Felelelősségű Társaság (az Iparfejlesztési Közalapítvány jogutódja, továbbiakban: IFKA), a Victum Képzési Központ és az Artima Kft. közösen hívtak életre. Dr. Bárdos Krisztinával, az IFKA ügyvezető igazgatójával beszélgettünk a programról és a megoldási lehetőségekről.

• Hogyan indult a program, hogy született az ötlet, kik segítettek?
   
• A Munka Kisgyermekkel program ötlete egy kreatív anyuka - aki egyben kollegánk - fejéből pattant ki. Adódott egy pályázati kiírás a TÁMOP program keretén belül, amit az Új Széchenyi Terv projekt keretében hirdettek meg.

A gondolatsor onnan indult, hogy mindannyian tudjuk: kisgyermekes anyukaként nehéz munkát vállalni, és azt is tudjuk, hogy milyen nehézségekkel kell szembenézni egy kisgyermekes szülőnek munka közben.

Szeretnénk egy olyan modellt kidolgozni, amelynek segítségével lehetőség nyílik a könnyebb és jobb foglalkoztatásra. Ennek sokszor nem pénzügyi akadályai vannak, hanem szervezésbeli, hozzáállásbeli, szándékbeli, ahogy azt a felmérésünk mutatja. A program tevékenységét egy kutatással alapozzuk meg, a beavatkozásokat innen származtatjuk.

• Tudomásom szerint nem volt ilyen jellegű kutatás eddig Magyarországon.
   
• Ez így pontos, sem Magyarországon, sem az Unióban nem végeztek még ilyen komplex kutatást ebben a témában. Ötszáz kisgyerekes szülőt és száz vállalatot kérdeztünk meg.
   
• Mik voltak a legfőbb akadályok szülői oldalról?
   
• A legfontosabb akadályok a szubjektív félelmek. A szülő azt gondolja, hogy „Kevesebbet érek, mint a gyermektelen társaim, hiszen kimaradtam, nem tudtam képzésben részt venni.” Az objektív akadályok, hogy félnek a leépítéstől, félnek attól, hogy ők lesznek az elsők, akiket elbocsátanak, hogy nem kapnak béremelést, vagy nem tudnak előrelépni majd. Félnek attól, hogy visszeléptetik őket alacsonyabb szintű pozíciókba, de legjobban attól, hogy hátrányos megkülönböztetésben lesz részük.
   
• Mennyire reálisak ezek a félelmek?
   
• Megnéztük a vállalati oldalon, hogyan ítélik meg az egyes foglalkoztatási formákat és azt tapasztaltuk, hogy ők is sztereotípiákban gondolkodnak. A vállalat felteszi a kérdést, hogy megéri-e neki foglalkoztatni a szülőt? Vajon sokat fog-e hiányozni, hányszor lesz a gyermeke beteg? Ezek részben reális félelmek, mert ha a kisgyermek bekerül egy új közegbe, akkor azért rendszeresek a betegségek, és sajnos nagyon sokszor nem megoldott a gyermekfelügyelet.
   
• Önök szerint hogyan lehetne ezeket a sztereotípiákat áttörni?
   
• Tudatosítással. Megmutatni, hogy mennyit ér egy kisgyermekes szülő a piacon, hogy megtanulja beosztani az idejét. Nagyon divatos kifejezés mostanában a multitasking – több feladat egyidejű végzése. Egy kisgyermekes szülő megtanul többfelé figyelni, és nem utolsósorban lojális a munkaadójához. A felmérésből kiderült, hogy a szülők ugyanahhoz a munkáltatóhoz akarnak visszamenni, és az sem jellemző, hogy rövid időn belül váltani akarnának.
  
  A másik megoldás a jó gyakorlatok terjesztése, hogy például egyes vállalatok mit nyertek a kismamák foglalkoztatásával, milyen előnyei vannak a kisgyermekes szülő foglalkoztatásának.
   

• A programban elsősorban multinacionális cégek vesznek részt?
  
  
• Nem. Egyenlő arányban igyekszünk bevonni kis- és közepes nagyságú vállalatokat is, annak megfelelően, ahogyan a mai magyar gazdaságban jellemzően jelen vannak.
   
• A programban a szülők milyen képzésekben vehetnek részt?
   
• Három fő csoportja van ezeknek a beavatkozásoknak, hiszen nem csupán képzésekről van szó. Lesznek kifejezetten szakmai képzések, amik a szakmai kompetenciákat fejlesztik, valamint olyan beavatkozások, amik elsősorban pszichológiai jellegűek - önismeret, önérvényesítés -, és lesznek kifejezetten olyanok, amelyek a munkába állás objektív akadályait próbálják minimalizálni.
   
• A munkaadók is részt vesznek hasonló programokon?
   
• Igen, náluk számos megoldásban gondolkodunk. Atipikus pozíciók, jó gyakorlatok megismertetésében, tanácsadásban.
   
• A program lényege az, hogy a kiválasztott szülőkből 100 szülő elhelyezkedhet a programban résztvevő cégeknél.
   
• A projektben 100 kismama minimum hathónapnyi foglalkoztatását vállaljuk, akik bármely szolgáltatásunkat igénybe vevők közül kikerülhetnek.
   
• A program végére ki fog alakulni egy foglalkoztatási modell. Ezt kinek fogják eljuttatni?
   
• Az IFKA a Nemzetgazdasági Minisztérium háttérintézménye, ezért ajánlásokat szeretnénk tenni azon döntéshozók felé, akik a foglalkoztatásban érintettek, , hogy milyen módon lehet segíteni ennek a rétegnek az újrafoglalkoztatását.
   
• A GYES és a GYED intézménye nem nagyon motiválja a kismamát, hogy visszatérjen dolgozni. Egyfelől ott van mögötte egy olyan eszmeiség, hogy az első három év mennyire fontos a gyerek életében. Másfelől a rendszer is úgy van kialakítva, hogyha a kismama úgy dönt, dolgozni akar, akkor végleges választás elé van állítva. Ennek az átalakítására is szükség lehet hosszú távon?
   
• A program a választás lehetőségét kínálja. Vannak olyan élethelyzetek, amikor a hagyománytól függetlenül létkérdés az édesanya munkába állása. Vannak olyan helyzetek is, amikor szakmailag indokolt a három évnél korábbi visszatérés. Van, aki pedig úgy dönt, hogy él a jelenlegi családtámogatási rendszer adta lehetőségekkel, azaz a rendelkezésre álló három évet a kisgyermek mellett, otthon tölti.
  
  Azt szeretnénk, ha minden élethelyzet valódi döntéshelyzet is lehessen. A felmérésből például kiderült, hogy a GYES, GYED rendszere kis mértékben ugyan, de inkább otthonmaradásra készteteti a kisgyermekes szülőket, elsősorban más megoldási alternatívák hiánya miatt.
   
• Kisgyermekes anyukaként az is nagy nehézség, hogy az intézmények nyitva tartása nem nagyon alkalmazkodik a munkaidőhöz.
   
• Pontosan. A gyerekeim mellett lehetőségem volt arra – noha nyolc órában tudtam csak dolgozni -, hogy egy eltolt, korábbi munkakezdéssel korábban is végezhessek. Még így is nagy nehézséget okozott, hogy időben odaérjek az óvodába. Nagyszülői segítség bevonására így is szükség volt.
   
• Már az is szerencse, ha sikerül a gyereket egy intézményben elhelyezni. Új óvoda-bölcsőde nyitásáról ritkán lehet hallani, pedig hosszú várólisták vannak az intézményeknél. A cégek oldaláról van-e hajlandóság arra, hogy saját gyermek-elhelyezési lehetőséget biztosítsanak?
   
• Sokszor egy apróság is elég, egy kis asztalt berendezni a cégnél zsírkrétával, hogy amíg az anyuka beszámol, addig a gyereke el tudjon egy sarokban játszani. Ez nem intézmény, és nem is pénz kérdése. Természetesen ennek feltétele azoknak a nem szokványos, kevésbé ismert foglalkoztatási formáknak az alkalmazása, amelyeket a MuKi – Munka kisgyermekkel program keretén belül, mint jó gyakorlatokat, terjeszteni szeretnénk.
   
• És ez nem zavarná az ott dolgozó kollegákat?
   
• Ez hozzáállás kérdése. Aki ma gyermeket tud, képes vállalni, az a társadalam „teherbíró” képességét erősíti, az utánpótlást biztosítja. A kisgyermek a jövő, mindannyiunk jövője.  Mindamellett azt gondolom, hogy társadalmunk alapvetően gyermekbarát, leegyszerűsítve, szeretjük a kisgyerekeket.
   
• Mégis sokszor hallani, hogy a szülőkkel szemben intoleránsak a gyermektelen kollégák.
   
• Igen, ez így van, amíg nincsen objektív teljesítményértékelési rendszer. Annak segítségével össze lehet majd hasonlítani a gyermektelen és gyermekes szülőt, aki ugyanabban a munkakörben dolgozik. Például pontozzuk a teljesítményüket - nem hiszem, hogy meglepő lenne, ha a kisgyermekes jobban, hatékonyabban és gyorsabban végzi a munkáját.  Elég, ha csak az előbb említett multitasking-ra gondolni.
   
• Alapvetően kezd modernizálódni a családmodell, de még nem igazán hallani olyat, hogy egy apa odamegy a főnökhöz és azt mondja, hogy beteg a gyerek és most én maradok vele otthon.
   
• Ez nagyon érdekes kérdés, mert míg a társadalmi elvárások a „két szülős”, „két keresetes”családmodell felé hatnak, addig nem változott meg az a felfogás, hogy a gyermek elsősorban az anyuka dolga. Ennek árnyalása is lehetne egy irányvonal.