Nem is értem, a munkáltatók miért nem kapkodnak két kézzel az anyák után

Megosztott figyelem, munka zavaró körülmények között

Volt időd a tökélyre fejleszteni, hogyan tudsz úgy odafigyelni valamire, hogy közben rángatják a nadrágodat, ordítoznak, sírnak, kiabálnak, hörögnek, óbégatnak, sikoltoznak, ráadásul még Sam a tűzoltó is vészhelyzetre siet a háttérben. Gondolom, neked is igazi áldás, amikor végre elcsendesedik a ház, mert alszanak a kölykök. Én esténként gyakran még zenét se kapcsolok, csak hallgatom a csöndet. Mielőtt gyerekem lett volna, nem tudtam, mennyire jó dolog a csend.

Ha a nők ügyesebbek, mint a férfiak abban, hogy egyszerre több dologra tudnak koncentrálni, hát az anyák még annál is sokkal menőbbek. Mivel az ébren töltött óráink 90%-át durva zajártalomban töltjük, bátran merem állítani, hogy Robin Hood ilyen körülmények között simán mellélőne. Őt mondjuk még egy laza kis fülön fújás is megzavarta. Szóval adott az őrületes decibelorkán, s mindeközben piszok jól koordinálunk több párhuzamos projektet egyszerre. A vécéről óbégató gyerekem például totál ki szokott akadni, mert amikor azt mondom neki, megyek, akkor még felkapok néhány kósza tűzoltóautót, Thomast és Percyt, akiket útközben a helyükre repítek, zsebre vágok két földön árválkodó zoknit és a cipőtartóra hajítok három darab jóféle kínai gumipapucsot, Mancsőrjárat mintázattal. A férjem azt hiszi, a nap nagy részében totál szét vagyok csúszva. Pedig, ha tudná, hány párhuzamos projekt fut egyszerre, egy időben a fejemben, alaposan meglepődne.

Egyetemista koromban meg voltam őrülve azért, hogy pultoslány legyek. Romantikus álmokat szövögettem arról, milyen marha jó lenne egész nap megállás nélkül pörögni, és hatféle feladatot végezni egyszerre. Hát, az anyaság kábé olyan, mint ahogy azt képzeltem. Mert van pörgés, vannak párhuzamos feladatok, van időnyomás és stressz, fokozott stressz, frusztráció és őrült fáradtság. Csak sajnos itthon senki nem ad borravalót és nem dicséri meg a csinos popsimat a macinacimban.

Intuícióból és empátiából jeles

Azt mondják, a nők jobban bele tudják magukat képzelni mások helyzetébe. Hát, ha a nők ilyenek, akkor az anyák még inkább ilyenek. Most őszintén, hány olyan helyzet volt, amikor az empátiád mentett meg a totális bekattanástól? Nekem millió.

Mint az, amikor tíz őrjítő perce guggolok a fürdőszoba ajtóban az ordító háromévesemmel, aki szeretné a sámlit kijuttatni a konyhába. Azonban az útját állja egy nagyjából három centiméter magas küszöb. Én pedig nem vagyok hajlandó átemelni neki, amíg meg nem értem, miért nem képes abszolválni ezt a feladatot. Mire végre a takony-nyál függöny mögül kiböki, hogy nem nyúl a sámlihoz, mert pókháló van az alján.

Erre az empátia-dologra egyébként a születésük napjától fogva presszionálnak minket. Nagyjából úgy, mint egy Super Mario játékban. Az első levelben ráérzel, miért sír: mert éhes, szomjas, fázik, ölelésre vágyik, morcog a pocója vagy jön a foga. Csakhogy, mire elégedetten hátradőlnél, hogy teljesítetted a pályát, már mehetsz is a következő szintre. Új targettel, új kihívásokkal. Ahol tök új megoldásokat kell kitalálnod. Amihez az első pálya megoldásai nem lesznek segítségedre. És akkor csak ülsz, arcod a tenyeredben és azt kérdezed magadtól, vajon hol lehet letölteni ehhez a verzióhoz a cheat kódokat.

Minél előbb érzel rá a gyerekre, annál több esélyed van, hogy ép elméjű maradj. Mi ez, ha nem hatékony kiképzés?

Oké. Szóval meggyőzted a leendő munkaadódat, hogy virtuóz vagy párhuzamos feladatok végrehajtásában, brutális zajártalom mellett. Aztán elmesélted neki, hogy remek érzéked van mások érzelmeinek és szükségleteinek felismeréséhez. Mi van még? Lássuk csak.

Logisztika, szervezés felsőfokon

Mindig is szerettem a pszichológiában a szervezői teszteket. Mindig is szerettem a pszichológiában a szervezői teszteket. Amikor néhány perc alatt döntesz arról, hogy, ha el kell menned a postára, ami közel van, de hatkor zár, akkor milyen útvonalon menj. Miközben tudod, hogy a férjed kabátját is le akarod adni a szabónál. Aki viszont fél óra múlva nyit, de messze van. Te pedig nem szeretnél cipekedni, viszont tojás és tej is kell a boltból, ami pont a posta mellett van.

De amióta gyerekeim vannak, a tökélyre fejlesztettem a logisztikai képességeimet. Olyannyira, hogy az már kiakasztja a férjemet, aki néha sajnos nem képes átlátni ezeket a hálózatokat. Múltkor például egy igen kellemes ebédet költöttünk éppen a barátainkkal, amikor eszembe jutott, hogy, ha elhozná a papírokat az ő bankjából, akkor azokat azonnal le is adhatnánk az én bankomba, ami egyébként útba esik az ovi felé. Neten rákerestem, s csodák csodájára hatvan méteren belül találtam egy fiókot! Mondtam neki, hogy ebéd után megejthetné ezt a tíz perces mutatványt. Erre ahelyett, hogy letérdelt volna csillogó logikám előtt, kiborult, hogy elrontom a barátainkkal töltött délutánt és hogy ezt nem hiszi el. Én meg azt nem hittem el, hogy romba döntötte a csodálatos logisztikámat, aminek köszönhetően egy teljes hetet dekkolt az ügyünk.

Tehát a szervezési kérdések is pipa. Miben vagyunk még zseniálisak?

Hatékony időgazdálkodás

Muszáj volt megtanulnunk priorizálni, hiszen ez itthon élet-halál kérdés. Magyarázhatod is a férjednek, miért kell előbb pelenkát cserélni és csak aztán fürdetni, vagy miért indítod el a mosást késő este, ha másnapra esőt mondtak. Úgyse fogja megérteni, mert kívülről csak annyit lát az egész bonyolult priorizálási rendszeredből, hogy zilált hajjal rohangálsz a lakásban, miközben tele a mosogató, lejárt a mosás, a gyerek ordít, neked meg játéksínek kandikálnak ki a zsebedből. Amiket mellesleg nem azért tömtél oda, mert az elméd kezd megbomlani (bár, az se lenne éppen meglepő), hanem azért, mert a fürdőszobai radiátor alól kihalászva nem akartad kétszer megjárni oda-vissza a gyerekszobát, tehát akkor akartad őket a helyükre vinni, amikor a ruhákat szeded le a szárítóról.

Sőt. Arra is képessé váltál, hogy a délutáni alvásidőre időzítsd a főzést és a felmosást, s az esti, hosszabb alvásra hagyd a vasalást, meg a leszakadt gombok vissza varrását. Néhány hónappal a szülés után már prímán átlátod, mire mennyi idő kell, s azt is, vajon meg tudod-e csinálni, amíg alszik a gyerek.

Diplomáciai őstehetség, kommunikációs guru

Mivel a gyerekek előtt is a beszédből éltem, azt hittem, profi vagyok benne. De még engem is meglepett, micsoda diplomáciai őstehetség veszett el bennem. Tökélyre fejlesztettem a „fekete-fehér, igen-nem” játék „nem” részét. Ugyanis kitaláltam, hogy márpedig az én gyerekeim nem abban fognak felnőni, hogy minden kibontakozásukat „nem”-mel töröm le. Egy kommunikációs szakember szerint egy 3-4 éves gyerek átlagosan négyszázszor hallja egy nap során, hogy „nem”. Szóval rendkívül találékony vagyok, amikor ezekhez hasonló válaszokat adok: „fogok adni inni kicsit később”, „holnap lehet róla szó, hogy vizezzünk”, „akkor tévézünk majd, amikor apa hazaért”, „tegnap már gyurmáztunk, most hagyjuk kicsit pihenni”.

Azt is megtanultam, milyen szavakat használhatok és miket tilos kimondanom, ha el akarom kerülni az armageddont. Ezek a tiltólistám top 3 szavai: csoki, túró rudi, fagyi. Ha ezek spontán az eszükbe jutnak, akkor se könnyű elterelni a gondolataikat, de nem vagyok olyan butuska, hogy magam alatt vágjam a fát.

Szóval ne fogd vissza magad az interjún. Büszkén vállald, hogy olyan képességekre tettél szert anyaként, amiket semelyik gyerektelen, tapasztalatlan pipi sem képes utánad csinálni. Mert penge vagy és kész. A gyereked pedig nem is beteges típus.