Helló, meló! - Nyári szünet

Persze elkezdtem magam meggyőzni is, hogy miért is ne lett volna jó nekem az elektronikai óriás: ez biztosan 8+ órás állás, a gyerekekről szó se esett, úgyhogy biztos a „leendő” főnökömnek nincs is, és ha nincs, akkor nyilván sokkal kevésbé megértő, ha nekem 3 anyák napjára is van elfoglaltságom…

És különben is, itt a nyár és mindenki nyaral, és senki nem keres most új kollégát. Az állásportálok is sokkal kevesebb ajánlatot küldenek, és most alig tudok beírni egy-egy újabb sort az állástáblázatomban. Jelenleg a 69. sornál tartok, de már két hete alig történt valami érdemleges, a tűzeset kivételével.

Szóval akár kezdhetnék a kardomba dőlni, de egyelőre azért sem teszem, mert a nyár nekem is itt van, és készülünk a nagy nyári nyaralásunkra, ahova sok másik nagycsaláddal megyünk, tehát tennivalóm akad. Egyébként meg nagyon kedvesek a barátaim is, mindenféle állásajánlatokat hoznak nekem. Tegnap este olvasószerkesztői ajánlattal álltak elő – igazán kedvesek, hogy eszükbe jutok, - de mondtam is nekik, hogy se szerkeszteni, se olvasni nem tudok; ma meg projektmenedzseri állással jöttek elő. Legalább gondolnak rám, még ha nem is ez az én profilom.

És azért se aggódom, mert tegnap fölhívott a főnököm, és puhatolózott, hogyan állnak a cégen belüli álláspályázataim. Hát sehogy - mondtam, pedig én már nem álmodom 6 órás állásról, 8 órában is mennék, ha lenne valami – de nincs. Persze ő továbbra sem tudott ígérni semmit, de valahogy ettől a semmitől olyan nyugalom szállt rám, hogy eszébe jutok mégis az én legjobb munkahelyemnek. Elkezdtem ismét ábrándozni, milyen jó is lenne, ha ugyanoda mehetnék vissza és ugyanazt csinálhatnám, mint a gyerekek előtt, között.

Ám egyelőre nyaralni megyek, ahogy a többiek is, és minden interneten olvasható javaslattal ellentétben a nyaralás alatt nem fogom követni az újabbnál újabb állásajánlatokat. Nem is tudnám, nem lesz wifi. Teljes nyári szünet.

Flóra