Helló, meló! - Interjú magas sarkúban
Készülök, készülök! Ruha, pedikűr, manikűr, és tegnapelőtt gyorsan elszaladtam a fodrászhoz is. A külső igenis nagyon sokat számít. A hangommal kapcsolatban már kevésbé tudok felkészülni, a szagommal… hát igen, parfümöm nincs.
Az utolsót az első kisgyerekem születése után vettem, de egy hetet töltött nálunk, mikor is férjuram beleejtette a mosdóba. Azóta egyszerűen nem volt időm, hogy a saját illatomat megtaláljam. Most megyek a szokásos deostiftem illatával. Lehet, hogy ciki, de azért az se lenne jobb, ha nagy parfümfelhőben utaznék. És az is benne van, hogy ezeket nekem anyagilag is mérlegelni kell, GYESből nem is futja parfümre, sem szuperjó fodrászra. Pedikűrre is valami étkezési utalványból mentem, a város túloldalára, mert ott valamiért a szépségszalonban is elfogadták.
Azért is foglalkozom a megjelenésemmel, mert a szakmai múltamhoz most nem tudok hozzátenni. Persze az is igaz - mint azt a fejvadásznál tapasztaltam -, hogy még magamról is alig tudok összefüggően beszélni. Úgy bele tudtam bonyolódni egy-egy mondatba, mintha nem is az anyanyelvem lenne ez a szép magyar nyelv. Arra is koncentrálnom kellett, nehogy állandóan a családomra hivatkozzak, és azzal példálózzak. Hát nem csoda, ha úgy dobogott a szívem, hogy majd kiugrott belőlem! Ezért is jó minden interjúra elmenni, mert gyakorol az ember lánya.
Tévégyáros interjú egyébként elég jó volt. Próbáltam előre felkészülni, mit fogok mondani, mit domborítok a múltamból és mit hallgatok el, és az interneten még azt is lenyomoztam, kihez megyek, mit csinált és hogyan néz ki. Aztán persze a szokásos kör, hogy mit vegyek fel, hiszen tényleg kánikula volt - nem mehettem a „szokásos” egészruhámban.
Volt a tavalyi leárazásról egy tök új szoknyám – elvégre turkált cuccokban csak nem jelenhetek meg, és… Hát na, végül mégis egy turkált fehér felsőt vettem fel hozzá, mert más kánikulás nem volt. Azt hiszem, nem sikerült túl üzletiesre a megjelenésem.
Ráadásul mégis a magas sarkú szandálomra voksoltam. Hiba volt. Nem, nem a pedikűr miatt, az rendben volt, hanem a tévégyár galaxisigazgatója nálam alacsonyabban tudta csak tartani a fejét, ha lábujjhegyre állt is. Nem baj, szerencsére leültünk az asztalhoz, és egyébként nagyon jót beszélgettünk.
Az interjú végén persze úgy búcsúzott, hogy hazaérve be is írhattam a nemet az állástáblázatom „eredmény” oszlopába. Mégis a lapos sarkúban kellett volna mennem…
Flóra
Flóra, 2014. július 28.
Babanet hozzászólások(3 hozzászólás)