Helló, meló! - Főállású anya

Szeretek felnőtt emberek között is lenni, szeretek normálisan, nőként felöltözni és kinézni, szeretem, ha kéthavonta elmehetek fodrászhoz és engem igenis feltölt, hogy mást is csinálok, mint mesét olvasok, pelenkát vásárolok és cserélek, takarítok, mosok, egyszóval a gyerekeken és a házimunkán kívül még úgy érzem, jó helye van az életemben a munkának is.

Arról az egészen apróságról nem is beszélve, hogy a bankszámlán is erős érv mutatkozik az intézményesített munka mellett. Nem mellesleg csak ebből tudom finanszírozni, hogy egynéhány havonta a szőrrel és szaruval borított testrészeimet a társadalom elvárásaihoz igazíttassam. Szóval nem, köszönöm, én főállású anyuka vagyok és leszek is, de ebbe a főállásba nekem fontos, hogy egy másik főállást is besoroljak.

Úgy körülbelül egy éve, amikor a legkisebb is már másfél volt, vettem a fáradtságot, és leültem a főnökömmel beszélgetni, hogy én már tulajdonképpen szívesen jönnék, ha lenne valami nekem való 4 órás állás, olyan, amit otthonról tudnék csinálni. Igen, olyan anyabarát. Főnököm fanyarul mosolygott, és mondta, hogy nézegessem lelkesen cégünk állásajánlatait az interneten – ő ennél többet most nem tud tenni, ja, és úgy mellesleg, 4 órásról ne is álmodjak. Hát? Talán hatórásról…?  Azóta eltelt egy kis idő, és most már nem feltétel, hogy 4 vagy 6 órás legyen, sőt, akár 8 is lehet, ha egy picit itthonról, naa, lécci-lécci…

Viszont nem várhatok örökké a sült galambra, kénytelen vagyok kilépni a munkaerőpiacra és ott megvívni a harcaimat. Nem tudom, meddig tart, de egy biztos: ez nem olyan, amit fel lehet adni. Valamikor, valahol csak elkezdek dolgozni. Lehet, hogy szendvicset csomagolok, vagy a szomszéd lakását takarítom majd (jaj ne, hosszú a haja!). De azért most még adok egy kis időt magamnak, hogy találjak olyasmit, mint amivel foglalkoztam, és a család életébe is beleilleszthető. Sok sikert kívánok magamnak.

Flóra