#baba#anya

Helló, meló! - Búcsú a párizsis zsemlétől

Az úgy kezdődött, hogy én mindig is három kisgyereket szerettem volna. Viszont akkoriban, a húszas éveim elején, egyszerűen nem találtam reálisnak azt, hogy én valaha találkozom egy olyan férfiemberrel, akivel családot tudnék alapítani. Kezdő fizetésem még albérletre is alig futotta, így arra jutottam, hogy nekem fényes karriert kell befutnom, de most azonnal, ha az egyetem évei alatt megismert párizsis zsemlén kívül szeretnék valami mást is.

A Karrier Projekt jól működött, nagyjából megtaláltam a számításaimat. Kiskosztüm, tárgyalások, sok munka és sok mulatás. Aztán valahogy mégis jött szembe egy olyan férfiember, akit szívesen vártam délutánonként, esténként, aztán meg már alig vártam, hogy feleségül vegyen - miért tökölnek ezen annyit a férfiak?

Hála Istennek, a gyermekáldást nem projektként kellett levezényelni, hanem gondolkodás nélkül jött. Boldog első gyermekes anyaként egy év után tértem vissza dolgozni, merthogy ezt ígértem. Amíg az embernek nincs gyermeke, honnan is tudhatná mit fog gondolni, ha már lesz. Különösen arról, hogy mikor szeretne visszamenni.

Na, nem baj, férj-uram amúgy is épp életútközepi válságban szenvedett - elege volt a munkából -, és ő maradt GYED-en a kisfiunkkal. Én meg szépen jártam dolgozni. Körülbelül 1 hónapig, mikor is kiderült, hogy a naptár módszert nem nekünk találták ki, legalábbis azt a részét nem, hogy na, holnap biztos megjön.

Így érkezett szintén villámtempóban a második kisfiunk. Bő másfél év után újra vissza tudtam menni az eredeti helyemre, ugyanott folytattam, ahol abbahagytam. Épp jól kezdtem belelendülni mindenbe, kineveztek egy magasabb pozícióba, amiről a világ minden tájára kiment az e-mail, mire én egy hét múlva gyanúsan kezdtem nézni a naptárat, majd a duplacsíkos terhességi tesztet. (Most már biztos, hogy a naptár módszert nem nekünk találták ki.)

Boldogan vártuk a harmadikat, hiszen a tapasztalat, hogy már kétszer vissza tudtam menni, éltette bennem a reményt, hogy akkor majd harmadszorra is sikerül…

Flóra

Flóra, 2014. június 23.

 
 
 
X
EZT MÁR OLVASTAD?