Dolgozni vagy gyermeket nevelni…?

Manapság a gyermekvállalás már nem olyan egyszerű döntés, mint régen. Akár több évig is gondolkodunk azon, hogy mikor érdemes szülni, mert azt szeretnénk, ha a gyermekünk jó körülmények között születne, és elegendő pénzünk lenne, hogy mindent megadjunk neki, amire szüksége van.

Ma Magyarországon nem elég, ha csak a pár egyik tagja dolgozik. A nők karrier építési szokásait nem csak az egyenjogúságért való küzdelem motiválja, hanem az is, hogy a családoknak szüksége van 2 jól kereső szülőre, így az a klasszikus felállás, hogy a nőnek nem kell dolgoznia, mert a férfi el tudja tartani a családot már egyre kevésbé lehetséges.

 

 

Azonban nem érdemes sokáig halasztgatni sem a gyerekvállalást, mivel minél később vágunk bele, annál nehezebb is a terhességgel és gyermekneveléssel járó mindenféle macerát és megpróbáltatást átélni, amiket fiatalon sokkal könnyedebben veszünk.

Amennyiben nem véletlenül esel teherbe, a tervezett gyermekvállalás lehetővé teszi, hogy bizonyos dolgokra felkészülj, bizonyos dolgokat megtervezz és elrendezz, mielőtt a pici megérkezik. Ilyen például a munkahelyi kötelességeid oly módú elrendezése is, hogy lehetőséged legyen újra munkába állni, amikor úgy érzed, gyermeked már eléggé naggyá cseperedett. 

 

Sokan azt gondolják, hogy a terhességet minél tovább el kell titkolni munkaadójuk elől, nehogy kirúgja a munkáltató, azonban ez nem biztos, hogy jó taktika. Ugyan nem alaptalan a félelem, mert hiába védett a kismama a munkáltatói felmondástól, rengeteg olyan ok létezhet, ami miatt mégis megtehetik vele ezt a jogszerűtlen lépést. Azonban ezt nem lehet általánosítani. HR vezetőként gyakran találkozom ezzel a kérdéssel, és fontosnak tartom, hogy mindkét szemszöget feltárjam a teljes kép megmutatásához.

 

Valóban vannak olyan munkakörök, amelyek pótlása igen nehéz, ezért nehezen tudják megtenni, hogy 1-3 évig nélkülözik az embert, aztán újra visszahelyezik a munkakörébe. Miért? A munkát ugyebár el kell végeznie valakinek. Ha úgy veszünk fel embert a kismama helyére, hogy bizonytalan időre vesszük fel, vagy rövid határidejű határozott munkaviszonyban tartjuk, az mindenképpen motivációs nehézséget fog okozni a „pót munkaerőnek”. Egy motiváltalan munkaerő viszont veszélyes a munkáltatóra nézve, mert bármikor felmondhat, mivel jobb lehetőséget talált, vagy ha nem is mond fel, akkor a munkáját nem fogja ellátni jó minőségben. Mint ahogy írtam, nem mindegy, hogy milyen munkakörről beszélünk, például abból a szempontból, hogy mennyire kulcspozíció a szervezetnél, illetve abból a szempontból, hogy mennyire nehezen betanítható. Az olyan munkakörökben, ahol nagymértékű a fluktuáció, a betanítás pedig rövid (1-4 hét), elképzelhető, hogy a kismamát könnyen vissza tudja venni majd a cég, amikor úgy dönt, hogy újra munkába áll. Amennyiben meg voltak elégedve veled, bizonyára szívesen dolgoznak veled újra. Viszont egy olyan munkakörben, ahol nagyon fontos a cégnek a stabilitás, a szakértelem és a cégben szerezhető tapasztalat, elképzelhető, hogy nem szívesen cserélik le a friss munkaerőt, aki betöltötte az állásod, miután elmentél szülni. Akkor mit lehet tenni?

 

 

Az első és legfontosabb dolog, amit én javaslok, hogy találd meg önmagadat a karrieredben! Ki vagy Te? Mi az, amivel szívesen foglalkoznál? Mihez értesz a leginkább? És a kulcs kérdés: Mivel akarsz majd foglalkozni, amíg gyermeked eléri a 14 éves kort? Ugyanis sokan azt hiszik, ez az egész csak arról szól, hogy szerezzenek munkát, aztán amikor teherbe esnek, azt az időszakot valahogy túlélik anyagilag, meg a kisgyermek nevelésének időszakát, és amint a gyermek bölcsödébe vagy óvodába kerül, teljes bedobással visszaugranak a munkavégzés világába. Csakhogy a kis gyermekek nevelése több időt, energiát és figyelmet igényel, mint egyesek gondolják. Egy kis gyermekes anyának gyakran otthon kell maradni, mert beteg lesz a gyermek, nyáron nagy nehézségeket okoz, hogyan oldja meg a csemete felügyeletét, amikor a bölcsödében, óvodában vagy iskolában nyári szünet van, és nem igen tud olyan munkát vállalni, ami 8 óra előtt kezdődik és 16 óra után végződik. Sajnos a gyermekeket nevelő, oktató intézmények sem rendezkednek be arra, hogy a szülők 9-10 órát dolgozzanak egy nap, pedig a jelenlegi világunkban a túlórázás már természetes elvárása a munkáltatóknak, nem beszélve arról a szempontról, hogy milyen messze dolgozunk, és mikorra tudunk elmenni gyermekünkért, hogy haza vigyük. Erről is hosszú oldalakon keresztül tudnék írni, hogy miért is van ez így… Hidd el, nem értek egyet a mai felgyorsult világgal, de érthető következményei vannak a 21. század diktálta sebességnek és a gazdasági válság miatti nehézségeknek, tehát a munkáltatók sincsenek könnyű helyzetben. Szóval egyelőre fogadjuk el a tényt, hogy a mai magyar munkavállalónak nincs könnyű dolga, és erről lehet nem tudomást venni, de azt én felelőtlenségnek tartom a gyermekkel szemben.

 

Ha végig gondolod tehát, hogy amint világra hozol egy kis életet, amiről neked és párodnak kell gondoskodnod, rá kell jönnöd arra, hogy az első 14 évében több időt kell eltöltened vele, mint amit egy olyan munkaviszony engedne, ami téged nagymértékben igénybe vesz. Mielőtt megrettennél a cikkem olvasása közben, én nem gondolom, hogy le kellene mondani mindenről a gyermekvállalás miatt, azonban úgy gondolom, hogy amennyiben a fentieket nem gondolod végig, akkor nagyon sok keserű érzéssel fogod végigcsinálni ezeket az egyébként csodálatos éveket, ráadásul komoly sebeket ejthetsz gyermeked lelki világában és saját lelkedben is. Meg kell találni azt az egyensúlyt, ami a céljaidhoz vezet, amelyből kettőt biztosan tudok rólad, az egyik az, hogy egészséges, boldog gyermeket nevelj, a másik az, hogy kiteljesedhess karrieredben, de legalább is olyan munkát végezz, amelyet szívesen teszel, és ahol megbecsülnek. Hogy mit kell ehhez tenned, elolvashatod a következő cikkemben.