Vigyem-e bölcsibe a kicsikémet?

Az elválás a gyermektől sohasem könnyű. Már a szülés is egyfajta elválasztódást jelent, amit mindkét fél nehezen él meg. Mindig arra bíztatjuk a szülőket, hogy legyenek őszinték gyermekeikkel, azonban, ha a kicsi látja rajtad, hogy te is bizonytalan vagy, és a könnyeiddel küszködsz, akkor ő még inkább meg fog ijedni. 

Ne légy bizonytalan! A döntésed, hogy állami vagy magán nevelési intézményben helyezed el gyermekedet egy adott napközbeni időszakra, megalapozott döntésnek kell lennie. Ha nem vagy biztos benne, hogy így kell lennie, akkor valamit nem gondoltál végig. Az óvoda kötelező, de a bölcsőde és a családi napközik is rengeteget segítenek a gyerekeknek a fejlődésben, és a szülőknek, hogy dolgozni tudjanak, és meg tudják teremteni a megélhetési biztonságot is, amely végtére is mindenki javára válik, tehát szükséges. Sokszor látunk olyan szülőket, akik maguk nem tudnak megbirkózni az elválasztás fájdalmával, és akadnak olyanok is, akik önkéntelenül ugyan, de gyermekükre haraggal reagálnak, amikor sír vagy hisztizik búcsú közben.

Nem szabad megterhelni a gyerekeket a saját félelmeinkkel, ők belőlünk építkeznek. Ha te nyugodt vagy, és biztosan állítod, és aztán meg is teszed, hogy időben érte mész és minden nap így teszel, előbb utóbb a gyermek is megtanulja, hogy a búcsúzás természetes dolog.

Miben segít a bölcsőde?

Nyilvánvaló, hogy a te kezeidben van a legjobb helyen gyermeked, de ez csak akkor igaz, ha nyugodt és kiegyensúlyozott tudsz lenni. Ha magadban őrlődsz, mert muszáj lenne dolgoznod, akkor nem leszel harmonikus és alkalmas társasága gyermekednek.

A többi gyermek közössége nagyot lendít a gyermeked fejlődési ütemén. Látja a többiektől, hogyan játszanak, beszélnek, esznek-isznak, hogyan mozognak, ezt elkezdi másolni, emiatt a bölcsis gyerekek gyorsabban fejlődnek azoknál a gyerekeknél, akik kihagyják a bölcsődét.

A gyermeked önbizalmára is pozitív hatással van, ha nem minden időt töltötök együtt. A kicsi azt tapasztalja, hogy anyu és apu nélkül is képes dolgokra, ettől magabiztosabb lesz és bátrabb a világ megismerésére és saját képességei próbálgatására.

Akár azért adod bölcsibe a picikédet, mert dolgoznod kell, akár azért, mert a házimunkát vagy egyéb tevékenységeket szeretnél végezni, amelyet jobban tudsz a kicsi nélkül, ez fejleszteni fogja a kapcsolatotokat. Talán ez meglepő, de mivel más tevékenységet is csinálni fogsz, sokkal kiéhezettebb leszel a gyermeked társaságára, és megújult lélekkel állsz hozzá, amikor újra találkoztok. A búcsú a bölcsiben gyakran mindkét fél számára nehéz. De mi a teendő, hogy ez gördülékenyebben működjön?

Összegyűjtöttünk neked pár szülői és szakértői tippet

Egy új környezet sokféle érzetet válthat ki a gyermekedben, amelyek nagy része kellemes, de vannak kellemetlenebb részei is. A szülők azonnal bűntudatot éreznek, ha gyermeküket sírva kell otthagyniuk valahol. És ha a sírós elváláson hosszú ideig nem lehet változtatni, egyes szülők még döntésükben is elbizonytalanodnak, hogy vajon jó ötlet volt-e a kicsit bölcsibe vagy napközibe vinni.

Jan-Uwe Rogge gyermeknevelési tanácsadó szerint ebben az új helyzetben a sírásnak kétféle típusa fordulhat elő: A sírás oka lehet az is, hogy a stresszhormonok lebomlanak ilyenkor, és a feszültséglevezetés sírás formájában tör ki, másrészt a könnyek oka lehet a szülő elvesztésétől való fokozott félelem is. Természetesen, mint egy síró gyermek anyja vagy apja, nem mindig könnyű elemezni, hogy éppen miért sír a kis drága, azonban érdemes figyelni, hogy legalább törekedni tudjunk a megfelelő reakcióra.

Kati, egy háromgyermekes anya, legidősebb gyermekével, Erikával jól megtanulta, hogy nem minden az, aminek látszik, főként a gyerekekkel kapcsolatban. Két kisebb fiával már rutinos anyukává vált, így a harmadikkal már könnyebb volt. Ő arra esküszik, hogy gyors, rövid, kedves szertartásokkal lehet csökkenteni az elválasztástól való félelemet. Érdemes eleinte az egyes cselekvések sorrendjét is megtartani, ezek biztonságot okoznak a gyermeknek.

Érdemes délután is pontosan érkezni a gyerekekért. Sok szülő nem gondol arra, hogy a kicsi gyerekek még nem érzik ugyan az idő múlását, de ahogy a kutyáknál is, a gyerekekben is működik egy fajta belső vekker, ami megjegyzi a megszokott időpontokat. Ha összevissza érkezünk, és bizonytalan, hogy mikor megyünk a kicsiért, azt ő is megérzi, félelmet és bizonytalanságot kelt benne arra vonatkozólag, hogy vajon a szülei tényleg érte jönnek-e.

Beszélj a napodról a gyermekednek! Mondd el, hogy mit csináltál, amíg ő a bölcsiben volt, így jobban megérti, hogy miért töltitek külön a napot és érdeklődj az ő napjáról is. Még olyan kicsi, hogy nem fogja tudni elmesélni a napját, de érezni fogja, hogy valami jó történik vele.

Próbálj meg olyan napirendet kialakítani, amely segítségével nem sietős és stresszes a bölcsibe menetel és eljövetel. Így nem alakul ki még több bizonytalanság és lelkiismeret-furdalás benned, és a kicsi sem fogja azt érezni, hogy valami terhes dolog történik.

Fontos a fokozatosság! Ne akarj rögtön 8 órában dolgozni, és ne ígérd ezt a munkáltatónak se! Muszáj, hogy őszintén vállald, te édesanya vagy, és a gyermeked a legfontosabb! Aki ezt nem érti meg – akármennyit is fizet – csak rontani fog a későbbi helyzeteken is. Kezdjétek a bölcsit először 3-4 órás ottléttel és csak akkor növeld az óraszámot, ha biztonságosnak érzed, ha azt látod a picikéden, hogy ez neki is komfortos és jól érzi magát így.