Variációk (nem)alvásra

Kislányom 7 hónapos, születésétől kezdve problémái vannak az elalvással. A gond nem a szokványos, hiszen ha egyszer végre sikerült elaludnia, akkor nyugodtan és hosszan alszik, de mielőtt ez bekövetkezne nap mint nap ugyanazt a cirkuszt csinálja végig. Három hónapos koráig nap közben alig aludt valamit, aztán este 11-kor alélt el a fáradtságtól és másnap 8-ig rezzenéstelenül aludt, még enni sem kelt fel. Aztán azt az elvet követve, hogy az elalvásnak rítusa legyen (hasonló időpont, kiságy, stb.) sikerült beiktatni egy nap közbeni alvást is, de akkor már éjjel is felkelt. Érdekes, hogy az éjjeli ébredés után nyugodtan visszaalszik, de nap közben és este kb. egy órás szakadatlan ordítás előzi meg. Ilyenkor üvölt és csapkodja saját magát, a fejét pedig rángatja jobbra-balra. Ha hozzáérek feszíti hídba a testét.

Eleinte azt hittem, hogy az önmaga ütögetése csak egy szabályozatlan simogató mozdulat, de ma már nagyon finom mozdulatokra is képes, így kizárt, hogy erről legyen szó, sőt néha ha kemény tárgy van a közelében, pl. fal, akkor beleveregeti a fejét vagy a cumija peremével üti magát. Ilyenkor mellette fekve próbálom nyugtatni simogatással, néha énekkel, de hatástalan. Van, hogy olyan erővel üti magát, hogy alig bírom lefogni a kezét. Aztán - mintha a napi üvöltésadagját letudta volna - felém fordul és megkeresve a mellemet szív rajta egy párat és elszunnyad. Ha nem fáradt, akkor kifejezetten jó kedélyű, érdeklődő és vidám. Nem tudom, hogy ez mennyire gyakori jelenség, kinövi-e, vagy esetleg valami bajra utaló jel? Nagyon kétségbe ejtő és nekünk is, neki is szenvedés egy-egy elalvás. 

Kisfiam 4 hónapos. Minden alvás előtt iszonyúan ordít. Mintha fájna neki, hogy aludni kell.

A kisfiúnk 1 éves 4 hónapos. 6-8 hónapos koráig szépen átaludta az éjszakákat és este általában gyorsan, maximum fél óra alatt el is aludt. Igaz, kivétel nélkül a szopizásba aludt bele és utána feleségem mindig átvitte a másik szobában lévő kiságyába. 8 hónapos kora után viszont az altatás egyre hosszabbá vált és éjszaka pedig gyakran felébredt.

Természetesen ez mindhármunk számára nagyon fárasztó volt. Sokat gondoltunk arra, hogy talán a fogzás miatt alszik el nehezebben. 11 hónapos kora körül megpróbáltuk átszoktatni, hogy a kiságyában aludjon el magától. Persze ennek nagyon nem örült és még az sem vigasztalta meg, hogy néha-néha bementünk hozzá megnyugtatni. Ő keservesen sírt órákon keresztül, hányt és néha a fejét a rácsba ütötte. Így a picur ma már köztünk alszik és egy-két éjszakai felébredéstől eltekintve jól is alszik. Az elalvással viszont egyre nagyobb a gondunk. Este kb. 8 és 9 között kezdjük el a fektetést egy kis mesével a mi francia ágyunkon, majd szopizás mellett megpróbál elaludni. Sajnos ez nagyon sokszor 2  órába is beletelik, ami rendszeresen még egy türelmes ember számára is idegőrlő tud lenni. Úgy vettük észre, hogy kisfiúnk esetleg fél a sötéttől, ezért mindig hagyjuk, hogy egy kis fény szűrődjön be a szobába. Gyakran viszont fel akar pattanni és kiszaladni játszani, pedig látjuk rajta, hogy fáradt és álmos. Reggel  8-9 óra körül szokott ébredni. Mások szerint is a gyermekünk nagyon szépen fejlődik, jó kedvű mosolygós kisbaba és a háziorvosunk is maximálisan elégedett a fejlődésével.

A kislányom 9 hónapos és a mai napig csak ölben hajlandó elaludni hosszas (néha 35-45 perces) cipelés, ringatás után. Már sok mindent kipróbáltam: hagytam sírni az ágyában, ez odáig fajult, hogy már nem kapott levegőt annyira belemerült a sírásba vagy a fejét ütögette a rácsokba, dobálta magát stb. Rendszeres napirendet alakítottunk ki, melléfeküdtem stb. Autóban és babakocsiban igen hamar elalszik, de sajnos ezt naponta kétszer még csak- csak, de este már nem kivitelezhető. Sajnos már ott tartunk, hogy az alvásidő elérkeztével mindketten frusztráltak vagyunk. 9 kg már a súlya, tehát már nem bírom hosszabban cipelni. Mit tehetek? Valószínűleg én rontottam ezt el, de pici korában evés után már a büfi alatt elaludt a vállamon és az alvásidők mindig evés utánra estek nem gondoltam, hogy ez később probléma lesz

 A kislányom 10 hónapos és elég nagy gondjaink vannak, leginkább a napközbeni elalvással. Este kb. 20 perc alatt elalszik. A probléma lényege, hogyha beleteszem az ágyába, azonnal feláll. Ha visszafektetem, újra feláll. Néhány percig elvan, de azután sírni kezd és odajön, ahol én vagyok és kéri, hogy vegyem ki. Sajnos, tudom, hogy elrontottuk az alvását. Mivel nagyon lassan szopott (1-1,5 óra volt egy szopás kisebb korában, a mostani elveknek megfelelően a komfort szopást is a cicin oldottuk meg) ezért sokszor mellen aludt el. Ez a módszer még most is beválna, de sajnos felébred, ha kiveszem a szájából. Azt is észre veszi, ha cumira kicserélem. A másik módszer a ringatás volt. Tudom, hogy előbb kellett volna megtanítanunk egyedül elaludni, de azt gondolom, hogy még most sem késő.

Már rengeteg irodalmat olvastam ebben a témában. Most azzal próbálkozom, hogy az ágy mellett maradok, csak dúdolok, de nem csinálok semmit. Ennek eredményeképpen feláll, majd néhány perc után már nagyon sír. Ilyenkor majd megszakad a szívem. Régebben úgy aludt el, hogy nem engedtem megfordulni. Ekkor kb. 10-15 perc alatt elaludt, de akkor meg azért sírt, mert nem engedtem megfordulni és így nem tudott felkeni. (Ő ugyanis úgy ül fel, hogy hasonfekvésből feláll négykéz-láb és onnan ül fel.) Ezt a módszert azért akartam felváltani a másikra, mert úgy éreztem, hogy ezzel nagyon korlátozom őt. Sajnos nincs semmi amivel alszik, se cumi, az ujját sem szopja, semmilyen állat sem kell neki. Van egy oroszlánja, ami mindig ott van az ágyában, de nem foglalkozik vele. Próbálkoztam bárányszőrrel is, pelenkával is.

A mindennapok egyébként nagyon jól érezzük magunkat együtt. Nagyon sokat játszunk, szívesen foglalkozom vele. Egyébként nagyon barátságos, mosolygós, kiegyensúlyozott baba. Őt is minden érdekli. Nem azért akarom, hogy aludjon, hogy legyen időm, mert mindent meg tudok akkor is csinálni, ha ébren van, még tornázni is  úgy szoktam, hogy ő jön megy körülöttem. Hanem az a a probléma, ha nem alszik akkor nyűgös, rosszul érzi magát. Egyébként már nem alszik nappal sokat, kétszer 1 órát, de ez nem baj.

Éjszaka most már 10-11 órát alszik. 5 és fél hónapos koráig nagyon jól aludt éjszaka. Három hetes korától 10-től 5-ig aludt. Szeptember végén azonban elkezdett felkeni éjszaka. Én azonnal odarohantam, hogy szegény férjem ne ébredjen fel. Ennek eredményeképpen Karácsonyra szinte óránként fent volt, szopi nélkül nem aludt el. Nagyon súlyos volt a helyzet. Egy ismerősünk tanácsára kipróbáltuk, hogy a férjem menjen oda hozzá. Ez a módszer egy hét alatt teljes éjszakai nyugalmat hozott. Most néha fel-felsír egyszer-egyszer, de magától visszaalszik.

Kisfiam 23 hónapos. Kb. 5 hónapos korától (ok lehetett: augusztusi nagy meleg, kibújt az első foga) éjszakánként többször is felriad, ilyenkor cumisüvegből híg teát kap. Mostanra eljutottunk odáig, hogy már akár óránként is felriad, és hiába próbáljuk szép szóval, simogatással visszaaltatni, csak a cumisüveggel hajlandó újra elaludni. Sajnos több probléma is okozza nálunk ezt a helyzetet:

• egyszobás a lakásunk, eddig is egy légtérben aludtunk tehát, a lakás kicsi, sötét és salétromos a fal. Sajnos csak ezt tudtuk kifizetni.
   
• 18 hónapos korában elkezdtünk bölcsibe járni 
• 19 hónapos korában befulladt, kórházba kerültünk, ahol 5 napig az intenzív osztályon volt, ott nem lehettem vele állandóan. Három hónap fulladásos időszak után a Svábhegyi Gyermekklinika doktor nénije derítette ki, hogy Bencének súlyos penészgomba- és poratka-allergiája van. Azóta kapja a Flixotide-ot és a Zyrtec cseppet, december óta tünetmentes.
• idén januártól újra dolgozom (a piszkos anyagiak miatt), tehát újrakezdtük a bölcsit, azóta 1 hét bölcsi, 1 hét otthon. Szerencsére a doktornénink nagyon lelkiismeretes, mindenben számíthatok rá.

Az alvászavarral mostanra eljutottunk odáig, hogy magunk közé fektettük a gyereket és felváltva kelünk fel hozzá, mivel mindketten dolgozunk és csak így bírjuk. Bence ma már hisztizik, kezével-lábával kalimpál, ha nem kapja meg rögtön a cumisüveget, és 1-1- éjszaka bizony 6-7 deci tea is elfogy. Doktor nénink kéri, hogy ezt a mennyiséget próbáljuk lecsökkenteni, de nem megy. Az éjszakai nyugalom érdekében Bence egy hete éjszakára 1 kk Atarax szirupot is kap, ami -úgy tűnik, egyelőre segít, már nem óránként van fent, hanem úgy 3-5 alkalommal.

A fiam most 3 és fél hónapos. Eddig nyugodt, kiegyensúlyozott volt születése óta. Alig sírt, mindig percek pillanatok alatt megnyugodott és amíg éjszaka is evett, az alvásával sem voltak problémák. Körülbelül 2 hete azonban minden megváltozott. Kb. egy hónapja hagyta el az éjszakai evést, s az elején úgy tűnt, hogy átalussza az éjszakákat. Mostanra azonban minden éjszaka felkel, néha többször is és nem alszik vissza. Nézelődik, s ha magára hagyjuk, kiesik a szájából a cumi, azonnal felébred ismét és egy idő múlva sírni kezd, amíg álomba nem sírja magát. Éjszaka teát szokott kapni egyszer. Általában nem szoktuk őt felvenni, de az mégsem normális, hogy kétpercenként adjuk vissza neki a cumit, annál is inkább, mert külön szobában alszik. A probléma azonban nemcsak ez, hanem, hogy újabban napközben sem hajlandó aludni. A szimptóma ugyanaz. Képes órákig üvölteni a fáradságtól, de nem alszik el, vagy  ha igen 20 perc múlva ismét felkel, s mivel fáradt kezdődik minden előlről. Este evés után holtfáradt, mégsem képes másként elaludni, csak ordítva. Még egyszer hangsúlyozom, hogy élete első 2 és fél hónapjában egy angyal volt, még éjszaka is! A férjem azt mondja, hogy etessük meg  éjszaka, hátha túl hamar hagytuk el az éjszakai evést. Bár azt gondolom, hogy ez lenne a lehető legrosszabb megoldás, ezen kívül ez nem magyarázat a nappali alvászavarra.

Kisebbik fiam közel 11 hónapos, és nem csak hogy nem alussza át az éjszakát, de éjjel 11 és reggel hat között minden órában felébred! Az egyetlen "hosszabb" alvása este 7 és kb. 10-11 között van. Nappal csak egyszer alszik kb. 1-1,5 órát, tehát nem azért alszik rosszul, mert túl sokat aludna napközben. Egyébként jól fejlett, intelligens, nevetős baba. Igaz, hogy a fogzással sok gondunk van/volt, de különben egészséges gyerkőc. 

Már nagyon sok "jótanácsot" kipróbáltunk, de eddig semmi sem használt huzamosan: Leszoktattam 10 hónaposan az éjjeli 3-4 szopásról, csak a férjem ment be hozzá, amikor sírt (rászokott az üvegből való ivásra!), s végül a sírni hagyással is megpróbálkoztunk. Erről annyit, hogy a gyerek amikor sírni hagytuk rettenetesen zokogott, ugrált az ágyában és véresre csikargatta magát, vagy úgy is volt, hogy véresre ütögette a száját az ágy szélében. A sírást viszont egy félóra után sem hagyta abba, ennél tovább viszont én nem bírom hallgatni a szenvedését. Természetesen ezt a "próbálkozást" egyáltalán nem folytatom tovább.

Viszont nincs is több ötletem hogyan tudnánk végre egy kicsit többet aludni. Még annyit, hogy a nagyfiam is igen rossz alvó volt, de ő legalább 3-4 óránként kelt csak fel, és most 3 évesen már "csak" minden másnap ébred fel éjszaka. Lehet hogy örökletes rossz alvásról van szó? Vagy inkább az az oka a dolognak (ezt állítják idősebb anyukák,) hogy túlkényeztettem őket azzal, hogy minden "nyikkanásukra" reagáltam/reagálok? Tény, hogy mindkét gyerek nagyon anyás, bújós, szeretnek testi közelben lenni velünk (férjemmel is).

Kisebbik fiunknál bevált (óránkénti éjszakai szopások), hogy kiságyát karnyújtásnyira ágyunk mellé állítottuk. Így csak oda kell nyújtani a kezem, miközben dúdolok neki, és ismételgetem magamban a szabályt alvás=ágy. Az esetek többségében bejön. Nagyobbik fiúnkkal, aki szintén majdnem három éves azonban más jellegű problémánk van. Már ő róla is el lehet mondani, hogy több éjszakát átalszik, mint amit nem. Sőt napközben is, ha sikerül elaludnia néha egy, másfél órát is alszik. Azonban az altatása átlag egy órán át tart, s sokszor komoly hatalmi harc, zsarolás, veszekedés után zuhan csak álomba. Altatáskor állandóan ugrabugrál, forgolódik. Látszik rajta küzd, hogy a kedvünkbe járjon, s elaludjon.

Lefekvési szertartása öcsi altatása után (1/2 9) kezdődik. Tesónak adott jóéjt puszi után apával játszanak, futkároznak, tombolnak. Majd óvatosan nyugodtabb játékok felé tereljük figyelmét, leülünk építünk, autózunk. Következik a fürdés, a törölközős játék, a" könyvből mesélés", zsipp-zsupp az ágyba ( 1/2 10-10). Ekkor apa leül az ágya mellé még egy mese, s  harc az alvásért. Ha féltizenegykor sikerül kijönni tőle már örömódákat zengünk. Azt hiszem lehet érezni, hogy mi már sok tanácsot, könyvet segítségül hívtunk, de az igazi megoldást nem találtuk meg. Még így is sokszor felkel hajnali egy-kettő magasságában, s hív hogy keljünk fel, mert ő már kialudta magát. Tisztában vagyunk vele, hogy, mint első gyereket félelmeink miatt, túlzott aggódásainkkal mi is akaratlanul erre a rossz útra terelgettük, de sajnos a kiutat még mindig nem találtuk meg.

Kislányom lassan 7 hónapos, 3150 grammal született, most 8150 g. 5 és fél hónapos koráig csak anyatejet kapott, azóta naponta egyszer, szoptatás után megkínálom főzelékkel, amit hamar megkedvelt, és szívesen fogyaszt (csak kis mennyiséget de érdeklődve fogadja). Naponta kb. 6 alkalommal szopik, éjszaka változó, általában kétszer. A lányom 5 hónapos kora körül jelentkeztek nálam alvási problémák, több napig (akár egy hétig is) nem tudtam éjszaka 1-2 óránál többet aludni, pedig akkor még egyáltalán nem ébredt fel a gyerek éjszaka. Nagyon kimerült és lehangolt voltam, semmi nem segített a dolgon, ezért is kezdtem kicsit korábban a hozzátáplálást. A probléma később sem javult, ezért magam mellé vettem a gyereket éjszakára, így könnyebben el tudok aludni. Ezzel azonban ő is megváltozott, éjszaka gyakrabban felébredt, gyakran úgy tűnik, hogy csak a hasa fáj, ilyenkor simogatás után visszaalszik, és csak akkor igényli a szopást, amikor teljesen felébred.

Az éjszakai szoptatások miatt érezhetően több a tejem. Ugyanakkor gyakran előfordul az is, hogy mellretétel után nem indul a tej, nyilván a szorongás miatt. Korábban segített, hogy a lányomat kendőben elaltattam, és úgy szoptattam, de most már nagy és csak mellen tud elaludni, a ringatás ellen egyből tiltakozik.

Ha úgy teszem mellre, hogy már fáradt, általában nagyon türelmetlen, és sír akkor is ha nem indul a tej, de akkor is ha spriccel. Ha viszont hamarabb teszem mellre, lehet hogy türelmesebb, de nem tud elaludni, és később megint visszakéri a mellemet az elalváshoz, de még ilyenkor is gyakran sír, ha jön a tej. Mivel a napközbeni két altatás ilyen nehezen és gyakori szoptatással megy, a tejmennyiséget ez növeli, és csak jobban spriccel a tej az elején. Ugyanakkor az is zavar, hogy a szopit csak akkor kéri, ha el akar aludni, a fennmaradó időben én szoktam megkínálni. Ha sikerül elaltatni, akkor is gond van, amikor leveszem a mellemről, mert ilyenkor felébred, és tiltakozik az ellen, hogy a babakocsiba vagy az ágyába letegyem. 4 hónapos koráig ezért a mellemen aludt napközben, később sikerült elérni, hogy miután elaludt, felöltöztettem és kitettem a babakocsiban az erkélyre, ahol jól aludt. Sajnos, mióta velem alszik éjszaka, ez megint kezd rosszabbodni, és most mindig felébred, amikor felveszem és a sírás miatt nagyon nehéz elaltatni.

Eddig is sok küzdelemmel járt a szoptatás, persze ugyanennyi sikerélménnyel is. Eddig azt reméltem, hogy fél éves kora után már sokkal egyszerűbb lesz a dolog. Addig szeretném szoptatni, amíg ő akarja, de sajnos azt nem tudom szabályozni, hogy a tej hogyan jöjjön a mellemből. A beszámolóm elejéből az is kiderül, hogy meglehetősen fáradt vagyok, de tényleg az a helyzet, hogy a fentiek miatt nem tud más helyettesíteni. Elkeserít az is, hogy ismerőseim közül szinte minden kisbabának volt cumija, nagyon jól alszanak és nyugodt gyerekek, ugyanakkor mégis sokáig szoptak és nem volt semmi probléma.

Mit kéne tennem az altatással és az alvással? Normális dolog, hogy egy 7 hónapos baba délután csak az anyja mellén hajlandó aludni? A fenti dolgok miatt sétálni sem tudunk menni, ugyanis a lányom üvölt a babakocsiban, de sajnos a súlya miatt már nem bírom kendőben vinni. Eddig mindig azt tettem, amit ő igényelt, és mindent alárendeltem a szoptatásnak, de nem tudom, hogy jó-e a kialakult helyzet.

17 hónaposak lassan az ikerlányaim, szerencsére viszonylag jól boldogultunk a szopizással. Nagyjából igény szerint szoptattam mindkettőt, néha ez hosszas cicin lógást is jelentett az elalvás érdekében. Most is az alvásprobléma miatt írok. Éjszaka mindig egyszerűbb volt megszoptatni őket,  amikor felsírtak, mint bármi mással próbálkozni, általában szépen elaludtak a szopizással, és vissza is lehetett tenni őket az ágyba. Nyár végén, ősz elején (1 éves koruk körül) szépen működött, hogy Hanna általában max egyszer,  Juli meg max kétszer kelt fel.

Aztán késői fogzásnak indultak (addig csak 2-2 volt), és felborult teljesen a rend. Hannával nincs gond, ő sokszor átalussza az éjszakát, és továbbra is max egyszer szopik éjszaka. Juli viszont most már a jó éjszakákon ébred 4-szer 5-ször. Éjfél előtt általában elég visszaringatni (ilyenkor a papát is elfogadja), de utána iszonyú balhét csap, és csak a cicivel alszik vissza. Általában, ha felébred rendesen, akkor már nem sír, csak amíg nem tér magához, illetve amikor újra elaludni próbál. Volt már, hogy próbálkoztunk, hogy játszottunk vele, és el is volt egy darabig, de aztán persze fáradt és akkor újra a ciciért sír. Az a gond, hogy a rossz éjszakákon még ennél is többször ébred, ilyenkor persze már köztünk alszik, és hajnalban már a szopi sem igazán jó neki, mert az zavarja, hogy akkor már egy csepp tejem sincs, ha egész éjszaka rajtam lógott. Valamikor jobbra balra mocorog és úgy sír, de sokszor már mielőtt elkezdene sírni, felül az ágyban.

Valamit  most már tennünk kell, mert kinőtt mind a 8 első foga, eddig erre vártunk, hátha az a gond és majd csak jobb lesz. (Persze jöhetnek a hátsók is, azt nem tudom) Még annyi, hogy a tesójának annyival könnyebb a dolga, hogy szopja az ujját, Julinak, meg se ujjacska, se cumi (nem kellett neki). Most megpróbálkozunk, azzal, hogy az esti elalvást elválasszuk az esti szopitól, hogy a saját ágyukban aludjanak el (persze nem magukra hagyva bőgve, de azért némi tiltakozásnak teret engedve), hátha hogyha ott ébred ahol elaludt, akkor néha legalább visszaalszik. Persze lehet, hogy így elégíti ki a komfort szopási igényét, de ezen most már akkor is változtatni kell, mert a férjem már teljesen ki van, én kicsit türelmesebb vagyok, meg optimistább, de a helyzet az elmúlt három hónapban folyamatosan romlott, és gondolom azért Julinak sem jó ez, legalábbis a rosszabb éjszakák.

Elválasztani egyébként még nem akarnám őket. Még annyit, hogy délután kint alszanak el, vagy a téli kertben - de ott is nyitott ajtónál, tehát hidegben, a babakocsit kell egy kicsit tologatni, meg éneklek nekik, de nagyon hamar elalszanak. Ha megébrednek akkor sem kell mindig menni hozzájuk, és Juli nagyon sokszor szép csendben mosolygósan ébred.

2002.02.21