Túl rémisztőek a mai gyerekeknek a klasszikus mesék
Legalábbis a brit szülők ötöde ezt állítja, de olyan erős meggyőződéssel, hogy inkább nem is terheli velük gyermekét.
Kétezer szülő megkérdezése révén kiderült, hogy egyharmaduk gyereke elsírta magát a Piroska és a Farkas hallatán - a nagymamaevéskor. Minden második szülő helyteleníti a Hamupikőke mondanivalóját, amely szerintük azt sugallja, hogy egy lánynak egész nap robotolnia kell a háztartásban.
Jancsi és Juliska történetét sokan azért vetik el, mert nagyon rémisztő a gyerekeknek és rémálmokat láttathat velük. Az égig érő paszullyal az a bajuk a szülők egy részének, hogy a valóságtól nagyon elrugaszkodó, a Hófehérke és a hét törpével pedig az, hogy a törpe kifejezés nem megfelelő - vagyis nem PC (politically correct).
A felmérés alapján a brit szülők negyede öt éven aluli gyermekének nem olvas klasszikus, avagy tündérmesét, mert túl sok kényelmetlen kérdést tehet fel csemetéje - adta hírül a The Daily Telegraph című brit lap.
Szerintem a klasszikus mesék nyilván klasszikus értékeket közvetítenek - kár lenne ezektől megfosztani egy gyereket -, és valóban, olykor igencsak rémisztőek. Sőt, félelmetesek. Ám a mese végére a jó mindig legyőzi a gonoszt: Hamupipőke a sok munka után lógathatja a lábát egy herceg oldalán, Hófehérke pedig a nem megfelelően megnevezett törpéknek köszönhetően él majd boldogan szíve választottjával, míg meg nem hal - nyilván jó barátságban a törpékkel -, és Jancsiék is legyőzik csapatmunkával, jó testvérként együttműködve a gonosz boszorkányt. Vagyis, mindig ott a történet végén a feloldás, mindig ott áll feketén-fehéren, hogy bizony a rosszat, gonoszat le lehet győzni egy kis gondolkodással, munkával, összefogással. És a gyerek rájön, hogy akkor a rossz-gonosz nem is félelmetes.
Egyébként nem tudom, hányan olvastátok el már a gyereknek A Kis Herceget? Abszolút modern mese, csodaszép, elgondolkodtató. És sírt rajta a gyerekem, mikor a kis herceg úgy dönt, csak akkor juthat haza szeretett rózsájához, ha megmaratja magát a mérges kígyóval. És igen, sajnáltam a gyerekem, aki ott az ágyban meggyászolta a meséje hősét, mert tudta, hogy így meghal a főszereplő - vagy hát ez nem is olyan egyértelmű, nem igaz? -, de hogy ezért ne ismerjen meg egy ilyen történetet soha, azt nagyon sajnálnám.
Ti mit gondoltok? Baj-e, ha félelmetes vagy rémisztő egy mese, és meg kell óvni ettől egy gyereket? Vagy jobb, ha engedjük megélni ezeket az érzéseket is a gyereknek?
Babanet / MTI, 2012. február 15.
Babanet hozzászólások(16 hozzászólás)
Gyerekkoromba én is nagyon szerettem Őket, de most Anya szemmel nézve még úgy érzem nem Neki valók.
Hófehérke: Ki akarja vágni a vadász Hófehérke szívét
Piroska: Megeszi a farkas a Nagymamát és a Piroskát/Fölvágja a vadász a farkas hasát
Jancsi és Juliska: A boszorkány bezárja Jancsit egy ketrecbe, megsütik a banyát
Hófehérke: Aki ugye mondhatni megfullad
Hááát egyiket sem olvasnám el Marcinak szívesen...
De persze ezt mindenkinek el kell döntenie, hogy mit mesél a gyerekének.
Én is töredelmesen marcianya szavait vallom be! Pedig sztem is rengeteg értéket közvetítenek ezek a mesék és szeretem őket, de nem hiszem hogy a 3,5 évesemnek valók. Fél a sötéttől, pedig megvan a Laci és az oroszlán meg a Maszat ás az áramszünet is, tehát folyamatosan "kódoljuk" hogy nem kell félni. Mégis velünk alszik újra (amit most per pill még élvezek is) de nem hiszem hogy kellene még erre egy kis ölünk, felvágunk, fojtunk, ármánykodunk, mérgezünk, megsütünk dolog....
Még szóban sem, filmen meg pláne...
Pont erről filóztam itt a farsang kapcsán, hogy nekünk ugye ez volt az első az oviban és mindkét csoportban volt legalább 2-3 pókember, batman, hasonlók...még a 4 éves unkatesónk is ez lesz, pedig náluk tv sincs, nem néz ilyeneket....
Nem tudom, nekem furcsa, nem azért mert bolti jelmez...hiszen Hálát adhatok az Égnek hogy nekem most még volt időm ezzel pepecselni, ha megyek majd vissza dolgozni, lehet hogy nem lesz, de az én fiamnak fogalma sincs kik ezek a modern "hősök" Ok az alap hogy a nagyfilmeket hírből sem ismeri, de a képregényeket sem látta, meg tényleg nem tudja mik ezek a lények...és le lenne maradva? Tényleg? Nem tudom....most értünk el abba a korba hogy a Hét kecskegida, meg a Három kismalac mehet, pedig abban is azért van erőszak....
És félre értés ne essék, nem egyáltalán nem az a mindentől megijedős, félénk, érzékeny lélek egyik fiam sem, sőt....csak egyszerűen korainak tartom az össze olyan mesét, amibe ilyen jellegű erőszak van, akár képi, akár könyvi élmény...próbálkoztunk pl magyar népmesékkel is, de úgy kell vigyázni, mert vannak szuperek, de kb. 1 éve sikerült egy olyanba beleakadni, hogy a lánytesó féltékeny a kistesóra, ezért megöli, elrejti egy hegedűben és kiviszi ez erdőbe....jesszus és ez eredeti magyar népmesék, persze biztosan szép a vége, meg enyjebejnye, na de az akkor alig 3 évesem igen meglepődött, meg plusz itt volt a kistesója...na gyorsan lekapcsoltuk persze, de akkor is...szóval vigyázni kell....tehát én sem tartom még ezeket a meséket egyenlőre jónak nálunk...de nagyon várom már hogy belenőjjenek, meg majd főleg az indián regényekbe...jaj, akkor majd apa olvas, a fiúk kerek szemmel hallgatják és én is ott felejtem magam az ágyuk mellett...olléééé!!!:DDD
A cikk alatt linkeltem egy kapcsolódó cikket a Kölöknetről, az a címe, hogy A mese által kikövezett út, állati érdekes és pontosan ezekről a dolgokról szól, szerintem érdemes elolvasni mindenkinek!
Egyébként én a magyar népmeséknél horrorrabb szimbolikával dolgozó történeteket (és itt egyébként ismét a szimbolikán a lényeg, a gyerekek ezt tökéletesen érzik-értik, ha olvassák nekik, és nem készen kapott képeken kapják meg), keveset láttam-hallottam.:)
A sírást nem a farkas okozza a Piroska és a farkasban. A gyerekben ott van a szorongás, amit a farkas képe csak előhív és ezzel kiold. Nem véletlenül ezek a mesék váltak klasszikussá...
Amúgy a Grimm-mesék egyike-másika tényleg full horror. Már így felnőtt fejjel végiggondolva. De szerencsére van annyi más, szépséges-borzongtató de jól végződő...
A Kis herceg szerintem nem gyerekeknek való. Az tényleg megrázó. Érdekes, a kígyós rész nem maradt meg bennem. Viszont a rókaszelidítés meg a rózsaotthagyás igen. Na azok számomra akkor is és a mai napig tényleg szívszaggatóak. Ezekhez tényleg meg kell érni nemcsak lelkileg, de érzelmileg is, szerintem.
És még valami, bár ez az előzők visszája: ha egy mese, tévéfilm, regény gyerekekről szól, attól még nem automatikusan gyerekeknek való; A legyek urát se mesélném el 20 év alatt, pedig gyerekek szerepelnek benne...
egyébként én alapvetően nem vagyok annak a híve, hogy óvjuk meg a gyereket mindentől, neveljük egy buborékban, mert majd aztán úgyis lesz mivel küzdenie meg vár rá ezer szörnyűség, ha kikerül az életbe. szerintem nem baj, ha gyerekként is van egyfajta rálátása a valóságra, hiszen ettől még védett, mert ott vagyunk mellette, de talán felnőtt korában nem is lesz olyan ijesztő vagy borzalmas egy ilyen helyzetben megállni a helyét. már a mi támaszunk nélkül...
Azt gondolom, hogy leírtam a véleményemet, egy 3.5 éves kisfiú (és egy másfél éves) anyukájaként....nem hiszem kinguci, hogy a kicsit személyeskedő hozzászólásod ehhez mérten értékelhető, hiszen nincs abban a korban lévő gyermeked, akivel kapcsolatban lennének tapasztalatid! Ami persze nem a TE hibád, nem is ezt írom, sőt azt sem hogy felesleges volt a hozzászólásod, csak épp nem igazán értem. Hiszen anélkül hogy együtt élnél egy olyan korú gyermekkel, akit ez érint, úgy értem ez a mesekorszak, látnád a mindennapi életét, hallanád hogy miket mond, milyen félelmei vannak amikről álmaidban sem gondoltad, hogy esetleg probléma lehet, szóval sztem lehetetlen így véleményt mondani, vagy legalábbis nekem biztosan nem menne..... Nekem mellékesen meghalt édesanyám, lehet hogy épp ezért veszem eléggé a szívemre amit írtál arról hogy mégis hogy nevelt fel, milyen meséket olvasott nekem....
Amúgy meg a Két Lotti kicsit más tészta, ott nem ölnek, mérgeznek és esznek meg senkit tudtommal...
A Kis Herceget sokkal előbb mesélném mint más klasszikusokat, pontosan azért, mert abban a gyermek mindig az adott értelmiségi szintjén éli át az eseményeket, kivéve persze a kígyómarást....de pl a rózsa otthagyása nekünk teljesen más jelentéssel bír mint egy 3-4-5-6 évesnek...
A jelmezes megjegyzésedet sem értettem igazán, hiszen pont azt írtam hogy fura, ha egy 3 éves pókember, miközben fogalma sincs mi az (remélhetőleg)...az én fiam űrhajós volt, együtt csináltuk két hétig a papírmasé oxigénsisakját...és remélem hogy sikerül még jó ideig kézzel alkotni a jelmezeket, bár kétségeim vannak efelől...
Végezetül nem azt mondtam hogy az én fiam nem fogja hallani ezeket a meséket, mivel teljesen egyetértek azzal hogy kellenek és szuperek, sztem ezt is írtam, csak nem most 3,5 évesen, mert most nem alkalmas, ezt látom, ezt tapasztalom....ha esetleg nem lett volna egyértelmű.
Manguszta, tökéletesen igazad van, az a helyzet, hogy ezeket a szépítéseket lehet alkalmazni, nálunk pl most a Kis Mukk megy így (nagypapa kedvence :-) ), virágnyelven, de azt hiszem még így is várunk a klasszikusokkal. Nálunk még a nagy kép-kevés szöveg a menő. Meg a saját mese...amikor Levi mesél a képekről...hosszú mese még nem köti le. Szóval addig nincs is értelme azt hiszem.
Sajnos már egy mesére sem emlékszem. A hangulatára viszont igen :-)
Én is el fogom mesélni, sőt meg is nézheti az összes klasszikus mesét! (Már meg is vettem Őket DVD-n), de MAJD!
Most az tetszik Neki a legjobban, amit én/mi találunk ki, és én ezt egyáltalán nem bánom!
Minden este róla, vagy vele kapcsolatosan kell mesélnem. Általában Ő kezdi el, hogy miről meséljek, van hogy el is meséli az egészet. :-) Persze utána nekem is kell mesélnem.
De egy biztos! Minden gyerek más! Kinguci! Majd ha Te is hallod a gyerkőcöd kérdéseit, félelmeit, lehet hogy Te is másképp fogsz gondolkozni. Nem tudsz mindent Úgy elmagyarázni, hogy a gyerkőc teljesen megnyugodjon. Legalábbis most még...Ezért kell szerintem mindig az adott kornak való meséket mesélni. És igen, el jön majd a Hófehérke ideje is!!! :-))
Én főiskolás vagyok és még nincs gyerekem. De a szakdogámat pont a mesékről írom, annak hatásáról, a szülő és a mese viszonyáról. Keresés közben akadtam erre az oldalra. :) Szóval, szeretnék ajánlani nektek egy könyvet a szerzője és címe: Bruno Bettelheim A mese bűvölete és a bontakozó gyermeki lélek.
Én most ezt forgatom és nagyon szeretem. Ebben nagyon sok minden van, ami szerintem hasznotokra válna és nem szeretnék tolakodni, és remélem nem is veszítek annak :). Nagyon sok olyan dolog van benne, amin azelőtt sosem gondolkodtam el, pl.: A Piroska és a farkas, vagy a Jancsi is a Juliska, pontosan le van írva, hogy mi miért van a mesékben és, hogy a gyerekek mit vonnak le belőle. Remélem tudtam nektek segíteni!
Sziasztok!