Tévézik a gyerek

A családosok körében közismert mumus a tévé. Még magából a világító dobozból is az folyik, mennyire káros is, ha gyermekünk sokat ül előtte, mennyire agresszívvá teszi őket, és milyen rossz hatással van az egyébként határtalan gyermeki fantáziára. Arról nem is beszélve, hogy a tévé mellett elsikkad az emberek közötti kommunikáció, hogy kanapén ülésre nevel, nem mozgásra, nem tanít, hanem csak szemetet áraszt, és komoly függőséget is okozhat.

Szülőként pedig azzal már mindenki szembesülhetett, hogy gyermekeinket a tévé szinte megbabonázza, meredő szemekkel képesek bámulni a képernyőt akár órákon keresztül is – már ha hagyjuk. Egy új kutatás szerint a beszédfejlődésre is negatív hatással van a tévézés, hatására a babák és kisgyerekek kevesebb új szót sajátítanak el, kevesebbet beszélnek, játszanak és érintkeznek másokkal.

Az új tanulmány, mely a Gyermek és Serdülőgyógyászati Archívumban jelent meg, cáfolja az eddigi kutatásokat, melyek arra az eredményre jutottak, hogy ha más előnye nincs is, a tévé legalább a gyerekek interakciós képességét fejleszti.

Dr. Dimitri Christakis , a Washington-i Egyetem gyermekgyógyásza elmondta, hogy ha egy gyermek felfigyel a televízió valamelyik műsorára, nagy a valószínűsége, hogy a szülő is leragad a képernyő előtt, emiatt viszont a gyerekkel való kommunikációja jelentősen beszűkül. A tévé egyaránt hat a gyerek és a szülő figyelmére, így a szülő és a gyerek egyre távolabb kerül egymástól – áll a Time cikkében.

A kutatás során Christakis csapata minden egyes órában bekapcsolta a kísérleti alanyok tévéjét, és amíg ment, a felnőttek mintegy 770 szóval kevesebbet beszéltek gyermekükhöz. A gyerek és a szülő közötti társalgások aránya 15%-kal csökkent, akárcsak a gyerekek összes megszólalásának száma.

Christakis és munkatársai 329 szülőt, és 2 hónap-4 év közötti gyermekét kísérték figyelemmel egy aprócska hangfelvevő segítségével, mely minden hangot rögzített a babák és a szülők részéről is 16 órán keresztül. Minden gyermek kétéves korig viselte a hangrögzítőt, havonta egyszer, véletlenszerűen kijelölt napon. A felvevők rögzítették a tévé hangjait is, ha az a gyerektől hallótávolságon belül működött éppen. Egy különleges szoftverrel elemeztek aztán a tévé be és kikapcsolása után elhangzott minden egyes hangot.

Függetlenül attól, hogy külön gyermekeknek készített, vagy felnőtteknek szóló műsor megy a tévében, természete szerint ez csak passzív médium, amely akadályozza a társas érintkezést – mondta Christakis. Még ha a tévénézés ideje alatt aktívan kommunikál egymással a szülő és a gyerek, akkor is csökken a annak mértéke. A tanulmány eredményei szerint, ha a tévét bekapcsoljuk, a gyerekek jóval több időt töltenek el csendben és egyedül, mint az aktív társas érintkezés folyamán – ezért is áll fenn annak veszélye, hogy a tévé lesz a gyerek bébiszittere. „Az eredmények reményeink szerint a szülőket némi szünetre ösztönzik” – közölte Christakis, aki megjegyezte, hogy az amerikai háztartások 30%-ban a tévé egész nap be van kapcsolva, függetlenül attól, nézi-e valaki vagy sem.

A fenti eredmények vonatkoznak azokra a DVD és videóanyagokra is, melyeket a gyermek fejlesztésének céljával készítettek, annak ellenére, hogy ezek közül sok bátorítja az anyag nézése közbeni kommunikációt gyerek és szülő között. A társas kapcsolatra való hatásuk azonban pontosan ezzel ellentétes: bármi is legyen műsoron, a tévé hangjai visszafogják a beszélgetéseket. Christakis egyik korábbi kutatása szerint a babáknak készült DVD-k és videók még a gyermek beszédfejlődésére is rossz hatással vannak. Ennek tudatában az Amerikai Gyermekgyógyászok Akadémiája nem javasolja, hogy a két év alatti gyerekek tévét nézzenek.

A mostani kutatás során a csak a televízió működése és a gyermek fejlődése közötti összefüggést vizsgálták, a programtartalommal nem vetették össze az adatokat.

Fentiektől tartva sokan inkább kidobják, vagy nem is vesznek tévékészüléket, amolyan távozz tőlem, Sátán alapon. Véleményem szerint viszont a végletes gondolkodás itt sem célravezető, hiszen a gyerekeket az őket körbevevő világtól elzárni egyáltalán nem, védeni is csak úgy 8-10 évig tudjuk. Nyilván az sem jó, ha valóban órákat tölt a csemete a képernyő elé szögezve, ha a reggelit, ebédet, vacsorát is úgy fogyasztja el, hogy közben meredt szemmel bámul. Komoly kétségbeesésre adhat okot, ha álmából felkeltve is felsorolja a Barátok közt szereplőinek névsorát fordított ABC sorrendben, és ha vacsorára a tévé valamelyik menüsorát rendeli, majd komoly képpel pontozásba kezd.

Mint annyi mindenben, a tévé használatában is a középre helyezkedés lehet a megoldás. Persze, ez nagy önfegyelmet is igényel, és számítani lehet nem kevés viharos összezördülésre is, de tudatos odafigyeléssel megtaníthatjuk gyermekünket arra, hogy kulturáltan is lehet tévézni.

Mert a tévé önmagában nem az eredendő gonosz, ami bekebelez és kiöli a lelket. A csatornák kínálatában persze vannak olyan műsorok, melyeket érdemes messzire kerülni, de talán egy szülőtársamnak sem okoz nehézséget megfejteni, melyek is lehetnek ezek. Viszont akadnak olyan tematikus csatornák is, amelyekről sok mindent tanulhat a gyerek, no meg a szülő egyaránt – ilyenek lehetnek a természetfilmeket sugárzó csatornák, ha együtt nézik, majd beszélgetnek róla, netán az állatkertben felidézik a műsorban hallottakat.

Azt se felejtsük el, hogy létezik egy olyan készülék is, melyet a tévére csatlakoztatva a gyerek a közösen kiválasztott filmet nézheti meg lemezről. Az pedig, hogy milyen lemezek közül válogathat, már igazán csak rajtunk, no meg a rokonságon múlik.

A tévézéssel töltött idő regulázásához számos egyszerű és ésszerű praktika bevethető. Azonban hiába minden praktika, minden ésszerűség, ha csak a gyerekkel szemben gyakoroljuk, mi magunk viszont hazatérésünk után elsőként a távkapcsoló után nyúlunk, és ha a házimunka, a saját dolgaink annyira fontosak, hogy nyugalmunk érdekében a tévé elé ültetjük a gyereket. Vagy ha lefekvéskor anyának-apának az altatót a tévé dalolja.