Szerelmes az én lányom
Álljon meg a bicikli, ez a kis alig használt három éves, csak ne legyen szerelmes! Még csak most született, babaszagú a szobája, meg különben is, ki engedte meg Neki!!
Szerelmes az én lányom
Salllalallla, dudorásztam a régi dallamokat, majd megállt a kezemben a söprű: Álljon meg a bicikli, ez a kis alig használt három éves, csak ne legyen szerelmes! Még csak most született, babaszagú a szobája, meg különben is, ki engedte meg Neki!! Ekkor eszembe jutott, hogy nem is olyan régen apámat hallottam ugyan ezt a dalt énekelgetni, és én sem kértem engedélyt a felmenőimtől, bár ez a homályos emlék valószínűleg már kicsivel idősebb koromból derengett elő. Viszont arra tisztán emlékszem, hogy mióta az eszemet tudom (- sajnos- elég régóta), mindig volt szerelmem, a lajosok, tamások,.péterek zsoltok végtelen hosszú névsora kígyózott előttem. Elérzékenyülten néztem lánykámra, aki a babáját próbálta éppen beleerőszakolni a cipőjébe. Nohát, csakugyan az én vérem csörgedezik benne! Ettől a felismeréstől teljesen meghatva mellékuporodtam a szőnyegre:
- Te Panna, honnan tudod, hogy a Balunak te tetszel?
Határozott hangon, a háromévesek minden bölcsességével válaszolta:
- Azt mondta, hogy szép vagyok és kedves. – azzal unottan a földhöz vágta a meggyötört babacipőt. Hát igen a türelmetlenségét is volt honnan örökölnie...
Egy rövid szünet után gondoltam addig ütöm a vasat, amíg meleg:
- És neked is tetszik a Balu? - kérdeztem kíváncsian, hiszen eddig egészen más kisfiúról hallgattuk naponta az élménybeszámolót.
- Igen – mosolyogta huncutul
- A Danival mi lesz? Azt hittem, hogy ő tetszik neked?
- Anya, hogy gondolod, a Dani nem tud nevetni!
- Nem tud nevetni?
- Nem, és nem is szokott sokat beszélni, mert ő inkább gondolkozik!
Szóval a Dani kiesett a gyümölcsös kosárból, miközben a Balu elnyerte lányom kegyeit. (halkan megjegyzem, Pannának teljesen igaza van, a Balu olyan igazi kisfiú)
A maga kis 3 évével tökéletesen megfogalmazta, hogy miért a Balu a nyerő a Dani helyett.
Azért el kell, hogy áruljam, Balu megjelenése azért is volt öröm a számunkra, mert így kikerült a képből a szomszéd 27 éves fiú (fiú?), akinek a külseje, nos hagyott némi kívánni valót maga után, szóval a kisisten sokáig lányunk szemében ő volt. Kicsit voltunk csak megrémülve...
Miután kipletykáltuk a bölcsődei történéseket mindenki ment a maga dolgára, leánynak sürgős olvasgathatnékja támadt királyokról, királylányokról, tündérekről.
Egy idő után észrevettem, hogy egyre többször játszik úgy, hogy ő a hercegnő, fején folyamatosan függönyök, törülközők, terítők lógnak, a központi problémája pedig hogy kin van szoknya (természetesen rajta, mást nem hajlandó hordani), kin nincs, miért nincs és akin van azon milyen (a ruházat minősítése természetesen hangosan történik, minek következtében én rendszeresen szénné égek az utcán). Egy hétvégén lerángatta a nagymamáról a ruháját, mert neki azt most sürgősen fel kell vennie, a nagymama szerzetesi alázattal teljesítette a kívánságát, hiába, első gyerek. Ezután a sarj, mind a 92 centiméterével és a 1,5 méteres ruhájával kivonult a kerítéshez.
- Panna, mit csinálsz? - kérdeztük arcizmainkat rendezve.
- Hát várom az én hercegemet. Már jön, csak nem tud ideérni.
Ennél a pontnál elindultunk a ház mögé, hogy kisírjuk magunkat a röhögéstől.
Még fel sem ocsúdtunk a hercegvárásból, amikor babázás közben sírósan felkiált Panna:
- Anya, gyereket akarok!
Azt hiszem érthető, hogy ekkor már egy kicsit el voltunk csigázva, miért nem tud ez a gyerek mackóval játszani, meg pitypangot gyűjtögetni a kertben. Mi lesz ennek a vége, 16 évesen lányanya lesz?
- Pancsi! Ahhoz nőni kell még nagyon sokat. Találni kell egy fiút is, aki majd az apukája lesz a gyereknek.
- De én most akarok!
- És ki lesz az apukája a babának? - vontam fel a szemöldököm kérdőn?
- Hát apa! - suttogta szégyellősen
Nos, igen igazi kislányunk van, de mi lesz még itt.
Szerelmes az én lányom, sallala, dúdoltam söprés közben tovább, és azon imádkoztam magamban, hogy sokáig hallgathassam a kis történeteit, velem ossza még meg az összes pasi sztoriját és ezerszer zendüljön fel a házunkban még ez a bús-vidám dallam, amitől már tudom, hogy miért volt csillogó az apám szeme is...
w.
2003.07.13
