Pajzán gyerekdalok

A cikkíró elöljáróban beismeri, hogy noha jó a szövegértési képessége, fogalmazni is naponta szokott rövidebb-hosszabb szövegeket, mégis képes volt kb. 8 éves koráig simán elfogadni, hogy egy rádióműsornak az a címe, hogy ,,Kijerma”. Csak amikor egyszer a rádióújságot böngészte - fiatalabbak kedvéért: a Rádió- és Tévéműsor elválaszthatatlan részét képezte minden tévékészülékre horgolt csipketerítőnek - , akkor tűnt fel neki, hogy annak címe bizony ,,Ki nyer ma?”.

Hát ennyire nem kételkedtem én soha abban, hogy amit énekelünk, vagy mondókázunk, az jól van úgy, ahogy van, minden szövegek legjobbika.

Ezek után tényleg egy világ dőlt össze bennem, amikor kiderült, hogy némely, a gyerekeknek mondott, dalolt szövegek tulajdonképpen szexuális tartalommal bírnak, rejtett üzengetések sokszoknyás leányok és pödrött bajszú legények között.

Nézzük meg közelebbről:

,,Bújj, bújj zöld ág
Zöld levelecske
Nyitva van az aranykapu
Csak bújjatok rajta.”

Azt mondják a hozzáértők, hogy a zöld ág az hímvesszőt jelent. Az aranykapu meg az a kivételes hely, ami csak a lányoknak van, és ezt az ágat be lehet oda bújtatni. Mi meg mit csinálunk? Párba állítjuk az ovisokat, kik a kezüket felemelve kaput állítanak egymásnak, ami alatt a párok átbújnak. Hoppál Bori is megirigyelheti a női test ilyen formában való korai performanszát.

Ja, nincs ám vége a dalocskának!

,,Rajta, rajta
Leszakadt a pajta
Leszakadt a pajta
Bennmaradt a macska.”

Nem jutott volna eszembe magamtól, de a neten lévő elemzések szerint ez bizony nem más, mint hogy az a zöld ág nem bújt ki időben az aranykapuból, így a végén, amikor leszakadt a pajta, vagyis bekövetkezett az orgazmus - nem ártana tisztázni, kié: a vesszősé, a kapusé, vagy mindkettőé? -, akkor bizony a macska, magocska bennmaradt. Egyéb következményekről nem tudunk beszámolni, legfeljebb pár hónap múltán.

Vannak olyan szövegek, amik ennél egy fokkal direktebbek, bár a naiv nótázónak ez a textus sem tűnik frivolnak egészen addig, míg nála fifikásabbak fel nem fedik a valódi jelentését:

,, Hej, Jancsika, Jancsika,
mért nem nőttél nagyobbra,
Dunáról fúj a szél.

Nőttél volna nagyobbra,
Lettél volna katona,
Dunáról fúj a szél.”

Nos, igen, jól sejti a Kedves Olvasó, hogy ez a Jancsika az a jancsika. Egyes édesanyák így hívják kisfiúknak a böngyölőjét, kukiját, farkacskáját: jancsika. Aztán amíg nem tud ez a jancsika nagyra nőni, addig gyerek a gyerek, még katona sem lehet belőle, sem szó szerint, sem az ágyban (pajtában, szénaboglyában).

Hogy ezek a dalok valóban kétértelműek-e, vagy csak mi magyarázzuk bele, nem tudom. Legyen ez a nyelvészek dolga. De mostantól gyanús nekem minden gyerekdal. Soha többé nem tudom ifjonti ártatlansággal énekelni a Nyuszi ül a fűbent, vagy a Körben áll egy kislánykát.