Óvoda-kálvária
Egyik olvasónk küldte az alábbi levelet, amelyben leírta az óvodai beiraktozásuk kálváriáját. A kiválasztott ovi esetében azt remélték, simán felveszik a gyereket, de végül kiderült, helyhiány miatt nem sikerült bejutniuk. Így egy másik óvodába irányították át őket...
A családunk legkisebb tagja idén ősszel óvodába megy. Emiatt nagy a felfordulás és reménykedünk a happy end-ben.
A kerületi állami bölcsődével nagyon elégedettek voltunk-vagyunk. Képzettek, felszereltek, csupa jó és új játék volt mindig. Emiatt az óvodai elvárásaink is igen magasra kerültek, bár nyilván egyik családban sem mindegy, hogy hova kerül a poronty, nekünk így még nehezebb volt megfelelni.
A körzetes óvodáról első benyomásunk sajnos nem volt teljesen meggyőző. Az óvodai nyílt napon az óvónénik ugyan nagyon kedvesen, barátságosan fogadtak bennünket, de nekem valamiért nem volt jó érzés ott lenni. Nyomasztó volt a közeg, a kopott berendezéssel és a régi, törött játékokkal. A kertben furcsa volt az elosztás és lejtős a talaj, nem tudtam elképzelni, hogy azon a gyerekek tényleg biztonságosan tudnak rohangálni.
De szépen lassan azért beletörődtünk, hogy ide fog járni a gyerekem és már nem tűnt olyan horrorisztikusnak a gondolat. Elvégre nagyon közel van hozzánk, és ha a pedagógusok szakképzettek és kedvesek, akkor nagy baj nem lehet, ugye?
Ekkor elérkezett a felvételi eredmények közzétételének napja – milyen komolyan hangzik, pedig egy háromévesről beszélünk. És bizony mi azok közé tartoztunk, akik koppantak a linóleumon: nem vették fel a csemeténket. Ilyenkor mit lehet tenni?
Mi sem tudtuk és egy kicsit – na jó, talán nagyon - kétségbe is estünk, nem volt ugyanis „B tervünk” arra az esetre, ha az aprónépet nem találnák „érdemesnek” a körzetes oviba. Amikor az óvodavezetőt megkérdeztem, hogy miért döntöttek így, a helyhiányra hivatkoztak és áttanácsoltak - bizalomgerjesztő, így első alkalommal a közoktatásba lépve - egy másik óvodába.
Itt következik a történet második kétségbeejtő momentuma, ugyanis a szóban forgó másik ovi a „gettó” közepén van. Én annak a környékére se szívesen mentem, nem hogy egyetlen leszármazottamat minden reggel oda delegáljam.
Ámde hatalmas meglepetés ért bennünket, amikor először meglátogattuk az óvodát. Teljesen elmaradt az a szocreál érzés, mint az előzőnél. Ezzel szemben frissen felújított, rendbe rakott környezet, focipálya és EU-s mászóka kecsegtetett minket első pillantásra.
Majd megtudtuk, hogy az ovi kis csoportokkal működik - 23 fő az már kevésnek számít - és nagy hangsúlyt helyeznek a játszva tanulásra. (Hurrá!) Ennek ellenére azonban sok foglalkozás kipróbálható, ha délutáni programot szeretnénk a csemetének. (Juhú!)
Számunka egyértelművé vált, hogy az óvoda rossz híre a környezetéből fakad és nem a benne folyó tevékenységektől. Az elsőre tragikusnak tűnt helyzetből végül egy sokkal jobbat sikerült kihozni. Habár 20 perccel több ideig tart beérni az intézménybe, egyelőre úgy tűnik, abszolút megéri!
Enikő
Hepp Ildikó, 2013. június 25.
