#baba#anya

Nyaggatás nélkül jobban eszik a gyerek!

Szerencsés az a szülő, akinek a gyereke még sosem turkálta az ételt, és még egyszer sem hangzott el az étkezőasztal mellett a szájából, hogy „Fúj!”. Vannak gyerekek, akik direkt sportot űznek a fenti megnyilvánulásokból, amire persze a szülők nagy része egy idő után némi türelmetlenséggel, unszolással, netán feddéssel reagál. Legtöbbször teljesen eredménytelenül. Egy idő után pedig szép kis játszma alakulhat ki ebből, a gyerek pedig egyre rosszabb szokásokat vehet fel.

Pedig a gyerekek annál jobban élvezik az étkezést, minél kevesebb nyomást gyakorolnak rájuk közben a szüleik. Ez természetesen egy új tanulmányból derült ki. A korábbi vizsgálatok már bebizonyították, hogy ha a szülők szigorú étkezési szabályokat írnak elő a gyermekeik számára, például teljesen kizárják az egészségtelen fogásokat, vagy éppen több ételfajtát próbálnak megszerettetni velük, akkor a fiataloknál nagyobb valószínűséggel alakulnak ki rossz táplálkozási szokások.

Jane Wardle és a University College London (UCL) munkatársai 213, hét és kilenc éves kor közötti gyermek édesanyját vonták be a tanulmányukba, amelynek eredményeit a Journal of the American Dietetic Association szakfolyóiratban közölték. "A gyermekek annál jobban élvezik az evést, minél kevesebb instrukciót kapnak közben az édesanyjuktól" - írták a szakemberek.

A vizsgálatban részt vevő anyukáknak arra kellett válaszolniuk, hogy a gyermekeik általában többet esznek-e, ha megengedik nekik, lassan falatoznak-e, illetve rendszeresen maradékot hagyva állnak-e fel az asztaltól. Az étkeztetési stratégiák elemzésekor arról is kérdezték őket, hogy akkor is evésre kötelezik-e a gyermekeiket, ha azok nem éhesek, illetve úgy gondolják-e, hogy az étkezési szabályok nélkül a gyermekik teletömnék magukat.

A válaszokat értékelve kiderült: ha az édesanyák túlságosan erőltetik az egészséges ételek fogyasztását, akkor a gyerekek annál inkább válogatóssá válnak – írja az MTI. Azok az anyukák, akik leginkább szabályozzák a gyermekeik étkezési szokásait, a leginkább hajlamosak azt hinni, hogy az előírások nélkül a csemetéjük túlenné magát. Ezek az összefüggések azonban teljesen függetlenek a gyermek testsúlyától.

A szakemberek szerint nagyon fontos észrevenni, hogy a gyermekek étkezési szokásai befolyásolhatják a szülők által alkalmazott étkezési stratégiákat, de ugyanúgy az utóbbiak is kiváltó okai lehetnek a fiatalok nem megfelelő táplálkozási gyakorlatainak.

Persze, azt megállapítani, hogy melyik volt előbb, a tyúk vagy a tojás, utólag már nemigen lehet. Nálatok rendesen eszik a gyerek? És ha nem, hogyan reagáltok rá, amikor csak piszmog a tányér felett?

2010. november 24.

 
 
 

Babanet hozzászólások  
(3 hozzászólás) 

2010 11 25. 17:45
2,5 éves kisfiam jelenleg szinte minden ételre azt mondja, hogy "bleee" (ez a "fúj"-jal egyenértékű). A csupasz tésztán és a gumicukron kívül nem nagyon hajlandó semmit nagyobb mennyiségben megenni. Ki is vagyok borulva miatta, de remélem, hogy előbb-utóbb elmúlik...
→ válasz erre
2010 11 27. 16:11
Kicsimakk, pont ilyen voltam gyerekként. Most már meg tudom fogalmazni, mi volt a baj: rossz ízű ételek. A gyereknek talán más a rossz íz, mint nekünk. Lehet, hogy emlékezteti valamire. Engem a pépes kaják a hányásra emlékeztettek (bocsánat!); ma sem bírok pl. lencsét vagy paprikáskrumplit enni.

A tészta tkp. ízetlen; lehet, hogy más, hasolnóan ízetlen dolgokkal kéne próbálkozni? Palacsinta (sósan, a tésztájába se tegyél cukrot), háztartási keksz (rossz evőként pl imádtam a nyers paradicsommal összetört kekszet, cukor nélkül, darabos keksszel. De homogénre pépezve már nem ettem meg. )

Ahogy emlékszem, az segített, hogy főzéskor a konyhában sertepertéltem, és időnként a kezembe nyomtak ezt-azt, répaszeletet, főtt tojás-karikát, "lenyalod a kanalat?" (pl.tejföl) - inkább olyan "bónuszként", mint tukmálás gyanánt. Ez se rossz módszer, hogy megbarátkozzon a gyerek az ízekkel.
→ válasz erre
2010 11 29. 15:47
Én sosem eröltettem a lányomat. Mindig azt kapott enni amit mi is ettünk (persze miután kinőtte a pépes ételeket) és mindig annyit evett belőle amennyi jól esett neki. Nem tukmáltam hanem ha úgy érezte elég volt akkor elmehetett az asztaltól. Nem pakoltam el a maradékot hanem mikor újból megkívánta megmelegítettem. Viszont egy dolgot nem hagytam, ha nem ette meg a tanyérról az ennivalót akkor nasi sem volt. Ha a "rendes" ételre azt mondta, hogy nem fér több akkor a nasi sem fér :) Ma 6 éves és mindenfélét megeszik. Szük keretek között megválaszthatja mit szeretne enni.
→ válasz erre
X
EZT MÁR OLVASTAD?