Hurkák és hájacskákNem jó, ha a gyerek túlsúlyos
A túlsúly az energiaegyensúly örökletes és környezeti hatásokra kialakuló zavara, amely akkor jön létre, ha az energia-bevitel meghaladja a felhasználást, vagyis ha többet eszünk, mint amennyit szervezetünk felhasznál, és így, a hibás szabályozás következtében a fölösleges energia elraktározódik. Örökletes tényezők is szerepet játszanak kialakulásában: a felmérések szerint, ha az egyik szülő kövér, a gyermekek 41 százaléka, ha mindkettő szülő elhízott, akkor a gyermekek 78 százaléka lesz kövér. Tehát a kövér szülők utódainál nagyobb az elhízás kockázata, már csak azért is, mert valószínűleg a túlsúlyos szülő étkezési szokásai sem megfelelőek, ez pedig természetesen hatással van a gyerek étrendjére is.
Azok a gyermekek is veszélyeztettek, akiknek nagyon nagy volt a csecsemőkori súlygyarapodása. Feltételezik, hogy csecsemőkori elhízáskor nemcsak a zsírsejtek nagysága nő meg, hanem a számuk is megszaporodik, és a későbbiekben ezt az állapotot már csak orvosi beavatkozással lehet befolyásolni, hiszen egy bizonyos kor után a zsírsejtek száma már nem, csak méretük változik.
Szülői magatartásunkkal is sokat tehetünk a gyerek későbbi egészségéért: ha mi magunk az evést örömszerzésre vagy a kicsi viselkedésének befolyásolására használjuk – mindenki ismerheti a jutalom csoki vagy fagyi ígéretét -, azzal károsan befolyásoljuk a gyerek étkezési szokásait és a hozzá fűződő viszonyát.
Kutatások szerint a sokáig tartó szoptatásnak is megelőző szerepe van a túlsúly kialakulásában. Az anyatejes babákról köztudott, hogy nem híznak el, anyatejjel túltáplálni gyakorlatilag lehetetlen a gyereket. Egyes vizsgálatok szerint pedig az anyatejes gyerekek testsúlya a későbbiekben is jobban közelít az ideálishoz, kevesebb súlyproblémával küszködnek. Érdemes hát minél tovább anyatejjel táplálni a picit, majd a szoptatás után helyes étkezési szokásokat kialakítani a családban.
A helyes táplálkozásra való szoktatás egyik feltétele például az, hogy lehetőleg megpróbáljuk a kicsit a természetes ízekhez szoktatni úgy, hogy egy ideig egyáltalán nem, de később is csak nagyon módjával fűszerezzük, ízesítjük ételeit. A só és az erős fűszerek mellett ez persze vonatkozik az édes ízekre, a finomított cukorféleségekre is. Ha lehetséges, a gyerek minél később kezdjen el nassolni, és ha már fogyaszt édességet, akkor se hagyjuk, hogy ezzel lakjon jól. Italait, ételeit ne édesítsük hozzáadott cukorral, egyben kerüljük azokat a bébiételeket, melyek hozzáadott cukrot tartalmaznak, hiszen erre semmi szüksége nincs sem most, sem a későbbiekben. A mesterséges édesítőszereket felejtsük el, ahogy 1,5 éves kor alatt a méz sem ajánlott. Ne feledjük, hogy bár a kicsik ösztönösen vonzódnak az édes ízekhez, ízérzékelésük még finomabb, mint a felnőtteké, így számukra a gyümölcsök, zöldségek szénhidráttartalma önmagában is elég édes ízt jelent.
A megfelelő étrend, a visszafogott édességfogyasztás és az átgondolt szénhidrátfogyasztás mellett gyermekeink elhízását még a mozgás akadályozhatja meg. Mindennap legalább 1-2 órát töltsön a szabadban a kicsi, és hagyjuk, hadd rohangáljon, ugráljon kedvére. A kisiskolás gyerekeknél már külön figyelmet kell fordítani a mozgásra, hiszen arra kényszerülnek, hogy naponta több órán át üljenek az iskolapadban. Lehetőleg mindennap vigyük le az iskolás gyereket is a játszótérre focizni, biciklizni, sétáljunk vele délután egy nagyot – ez lazításnak sem utolsó és közben jókat lehet beszélgetni -, esetleg menjünk el vele együtt úszni-futni egyet.
A nagyobb gyerekek sportolását is támogatni kell, már csak azért is, mert a megfigyelések szerint úgy 20-25 éves kor után a felnőttek többségének életéből szinte teljesen kikopik a mozgás – helyét átveszi a mindennapi mókuskerék, a stressz, az ülőmunka és a rohanás. Ha viszont a gyerek még ezelőtt megszokja a mindennapi mozgást, kisebb eséllyel tunyul el felnőttkorára, ami nemcsak a túlsúly elkerülése miatt lényeges, de általános egészségi állapotára is jó hatással lesz.
Régi praktika, de ettől még nem kevésbé hatásos, hogy adjuk meg a módját minden étkezésnek. Terítsünk meg szépen, ülje körbe a család az asztalt, és az étkezések alatt még véletlenül se menjen a tévé. Ez nemcsak azért fontos, mert így kevésbé hajlamos az ember túlenni magát – vizsgálatokkal bizonyították, hogy ha megosztjuk figyelmünket evés közben, képesek vagyunk 1,5-2-szer annyit enni, mint amennyire valójában szükségünk lenne -, de a családi kapcsolatoknak is jót tesz, hiszen ilyenkor van idő elmesélni, kivel mi történt napközben.
Szoktassuk a gyereket rendszeres étkezésre. A gyerekek esetében különösen fontos a sokszor, de keveset elv érvényesítése. Ideális helyzet az lenne, ha a kicsik naponta ötször, nagyjából 3 óránként ennének – reggeli, tízórai, ebéd, uzsonna, vacsora – a napi három, nagyobb étkezés helyett. Tízórainak és uzsonnának érdemes gyümölcsöt, savanyított tejterméket adni. Két étkezés között ne engedjük, hogy a gyerek nassoljon, hiszen ezzel csak üres és felesleges kalóriával terheli szervezetét, és még az étvágya is csökkeni fog.
A fenti szempontok betartásával gyermekünket helyes étkezési szokásokra nevelhetjük, és megóvhatjuk attól, hogy túlsúllyal, ebből adódóan pedig egészségi problémákkal és komplexusokkal kelljen együtt élnie.
