Mikor szükséges a hallásvizsgálat?
Pedig a hallás csökkenését több tünet is jelezheti, ilyen lehet a gyermek figyelmetlensége, az, hogy nem figyel és reagál a felnőtt kérdéseire, kéréseire, nyitott szájjal alszik, vagy úgynevezett „bamba" arckifejezése van. A későbbiek folyamán zavarok észlelhetők a beszédkészség és beszédérthetőség területén is, de tünet lehet az is, ha a kicsinek gyakran van középfül-, illetve orrmelléküreg-gyulladása.
Szerencsére az újszülöttek hallásvizsgálata Magyarországon egyre jobban szervezett, a kötelező szűrés otoakusztikus emissziós módszerrel, bizonyos helyeken hagyományos módszerekkel történik. Itt már a legtöbb esetben azonnal kiderül, hogy az újszülöttnek van-e valamilyen halláskárosodása. Ha valamilyen oknál fogva a későbbiekben a csecsemőnél a szülők halláskárosodásra utaló jeleket észlelnek (például, ha a baba nem rezzen össze a hangos zajokra, nem keresi a hangok forrását), érdemes a kicsit egy fül-orr-gégészeti osztályra elvinni, ahol elvégezhetik a részletes, hallásra vonatkozó vizsgálatokat.
Mindenképpen érdemes, sőt szükséges elvégezni a halláscsökkenéssel kapcsolatos vizsgálatokat, ha a gyereknél beszédfejlődési zavar alakul ki. Ugyanis nemcsak a halláscsökkenés okozhat ilyen problémát, hanem előfordulhatnak olyan pszichés fejlődési zavarok (pl. autizmus) is, melyek a beszéd fejlődés kialakulására hatással lehetnek.
Az óvodáskorra már rendszerint kiderül, ha a gyereknek halláscsökkenése vagy a beszédfejlődési zavara van. Ilyenkor csak nagyon elhanyagolt esetekben szükséges a hallásvizsgálat, ami elsősorban a belsőfül, illetve a magasabb agyi központok károsodására deríthet fényt. Az elsősorban orrmandula megnagyobbodással kapcsolatos halláscsökkenések kiszűrését azonban mindenképpen érdemes elvégezni, hiszen előfordulhat, hogy a szülők tévesen ítélik meg a halláscsökkenést és figyelmetlenségnek, esetleg viselkedési zavarnak tartják.
Ma már meglehetősen ritka, hogy csak iskolaérett korban figyelnek föl a fent említett tünetekre. Ilyenkor feltétlenül érdemes elvégezni az audiológiai vizsgálatot és a tympanometriai vizsgálatot, így kideríthető, hogy vezetéses zavarról van-e szó, vagy esetleg egy fel nem ismert, érzékeléses típusú halláscsökkenés áll a háttérben. Ennek megállapítása feltétlenül az audiológus szakember vagy egy jól felkészült audiológiai centrum feladata.
Mikor a gyermek már kommunikatív, és képes az együttműködésre, elvégezhető az úgynevezett küszöbvizsgálat, és egyes szubjektív hallásvizsgálatok is. Ha a gyermek még nem képes megfelelően együttműködni, a játék-audiometriával lehet eldönteni, hogy van-e halláscsökkenése. Később jó módszer lehet a beszéd-audiometria is, de a magasabb agyi halláscentrumok vizsgálatát csak altatásban lehet elvégezni.
