Micónapló – Egy apró hedonista

És ami a legfontosabb: kommunikálunk. Micó megbocsátotta nekem, hogy visszamentem dolgozni, és mivel hihetetlenül ügyes az önkifejezésben, nagyon jókat szoktunk beszélgetni. A szókincse továbbra is erősen korlátozott ugyan, de megtalálja a módját, hogy „elmondja”, amit szeretne. A személynevek ügyesen mennek: Aja (Anya), Papaaaa (Apa), Tsatsi (Csani), Meeeemi (Mami), Nagyi, Papi, Papa, Tipti (Pisti), Ági, Babi (Barbi), Száli (Sully a Szörny Rt-ből, khm), Sre (Shrek) és Vil (Villám McQueen).

Virtuális barátainkon kívül a gasztronómiai örömökön van még különösebb hangsúly: kaku a kakaó, hámimámi az étel, i-i az inni, te a tea és kekk a keksz. Mivel szeretünk kimenni: kuuu a kulcs, papu a papucs, ci a cipő. Sok minden mást is mond, első szava, a tinta elől elhagyva a t-t már egész szépen hangzik az iiinta - csak a h-t kellene elé rakni, no de semmi sem tökéletes. Természetesen kiválóan megy a nem-nem és a jujujuj…

Ha kérdezek tőle, mindent megért, és édes fejrázással vagy bólogatással válaszol. És persze mutogat, vagy ha nem ér célt, hát erőszakosan bömböl. Így néz ki egy dialógus köztünk:

M: I-i.

A: Kérsz inni?

M: (bólogatás)

A: Mit kérsz?

M: Kaku.

A: Hozzak kakaót?

M: (bólogatás)

Kakaó prezentálása valami bögrében.

M: Nem-nem.

A: Most meg mi a baj?

Ellöki a kezem.

A: Most ezt miért csinálod? Te kérted a kakaót!

M: (ideges sírás, agresszív mutogatás bögrére)

A: A vízipókos bögrét kéred?

Sírást elvágják, bólogatás.

Kakaó átöntése vízipókos bögrébe.

M: Kaku-kaku – boldog óbégatás, majd később: eeee-eeeee – mutogatás a bögrébe.

A: Elfogyott? Kérsz még?

M: (bólogatás)

A: Hozom.

Újabb adag kakaó eltüntetése után feláll, hozza a cipőjét, és „csü” felkiáltással lecsücsül a cicás sámlira, próbálja felhúzni a cipőjét. Rám néz: „pápá”, mondja nagy komolyan, és int a kis kezével.

A: Induljunk?

M: (bólogatás)

Ráadom a cipőt.

M: Kuuu!

A: Bizony, kulccsal nyitjuk az ajtót.

M: Ki-ki-ki.

A: Jól van, megyünk már kifele…

M: Háli, háli.

A: Jé, tényleg csörög a telefonom, okos vagy!

Hát így beszélgetünk mi.

A legújabb produkció, pedig a testrészek mutogatása. Tudja már, hol a szeme, a szája, a haja, az orra, a lába, a pocakja és a kukija. Ügyesen megmutatja mindet, és közben vigyorog.

Micóka nagyon kikerekedett a bölcsis koszttól, dicsérik is a jó étvágyát. Ettől a kezein és a lábain kis puha madárhusi-hurkácskák képződtek, miközben a pocakja akkora lett, mint a Télapóé. Nagyon viccesen néz ki a pók hasával, főleg mikor hámimámi kiáltások közepette simogatja, akár egy apró hedonista.

Csanival elég jól elvannak, bár mostanában látom Csanin, hogy élvezi Micó figyelmét, és nem mindig a legjobban reagál rá. Micó imádja a bátyját, és mindenben utánozza. MINDENBEN. Sajnos a rémes dolgokban is. Mint például az étel egymás tányérjába történő áthajigálása vagy a tárgyak fakanállal történő püfölése, éktelen visítás közben. Ha Csani elkezd körbe-körbe rohangálni, márpedig elkezd, akkor Micó sikongatva utána veti magát, csak szaladnak, szaladnak, mi már szédülünk, és ők még mindig nem unták meg, csak futnak kacagva-kergetőzve körbe-körbe.

Néha persze nem ekkora a harmónia, Csani élvezi, hogy hatást gyakorolhat, és néha szándékosan bosszantja Micót. Belemászik az arcába, és idegesíti. Erre persze Micóka lekever egy bazi pofont, Csani meg bömböl, teljes joggal. Micó meg aztán nem szándékosan, egyszerűen csak mert kis töklámpa, odamegy Csani rajzához/építményéhez/kirakójához és brutálisan legodzillázza, amiből éktelen botrány tör ki… Persze nem ez a jellemző.

Mert ma is mi történt… Csani azt mondja: Anya, ha Micó kér az én ételemből, akkor én adok neki. Mert arany szíved van – válaszolom. Nem azért, mondja nagy komolyan. Hanem azért, mert én törődök vele.

És nekem ennyi elég. Boldog vagyok, hogy két gyerekem van, mert bármit hozzon is az élet, vagy akár ha én már nem leszek, ők akkor is itt lesznek egymásnak. Jó, ha testvére van az embernek. Ez az egyik legnagyobb ajándék, amit szülőként adhatunk, többet ér minden kincsnél, gyémántnál, egyetemnél, lakásnál vagy nyaralásnál.

Szofi