Koppi-napló - Újra munkában és morfondírozás az ünnepkről egyedülálló anyakénkt

Mivel mama és papa is itthon van az év vége közeledtével, így próbálom minél halkabban hagyni Koppányt is, míg behozom az első reggelit. Újabban maximum fekvés előtt van egy 2,5 dl tápszer, majd reggel ébredéskor egy pohár zabtej. A zabtej nyert, próbáltunk mi rizstejet, mandulatejet, mindent, de mivel zabtej vagy tápszer után egy órán belül reggelizik, így nem tartom fontosnak a tápit.

Védőnéninek megígértük, hogy a tiszta tejjel várunk egy éves kora után pár hónapot. Mint adalék kapott már, illetve volt egy teszt kör is, hogy szereti-e. De ő a nem szeretem-kategóriába sorolta a tehenészetből hozott forralt, hűtött tejet. Mini tornádónk nagyon hamar lelép az ágyból pizsiben és 2 és fél perc alatt összekoszolja, használhatatlan állapotúra. Miután anya feléled és bevágja a kávéját, gyors ütemben öltözni kell, mert már régen úton kéne lennie. 

Sokkal nyugodtabb vagyok, mióta anyu van itthon Koppival és nem keresek dadát. Teljesen más a nevelési stílusunk, de így mindent megkap Koppi. Ahogy eljött a november mi is az első karácsonyra készülünk. Igen-igen, mivel a múlt évben Koppi még nem túl sokat értett belőle. Kajcsik kitalálva, a nagy része megrendelve már itthon van. A fa jövőhétre marad a takarítással együtt, mert szerencsére végre olyan cégnél dolgozom, ahol van leállás, lesz idő a karácsonyra készülődni. Persze egyszer be kell ugranom még az évben számlázni, de csak magamat mentem meg az elcsúszástól. A karácsonyi tervek módosultak, nem volt egyszerű menet, de sikerült összebeszélni, megbeszélni mindent.

Mivel egy másik családhoz is hivatalosak vagyunk, így nem csak 4-en, öcsémékkel és a pocaklakójukkal együtt 7-en (8-an) tervezünk. Nálunk az étkezésen van a hangsúly, ajándékozás csak a gyerekeknek, ez esetben Koppinak, valamint az unokatesóimnak. 

Ami sokszor eszembe jut, de itt az ünnepek közeledtével még nehezebb: az egyedüllét, egyedüllét egy picivel. Míg nem kerültem ebbe a helyzetbe, addig nem gondoltam, mennyi anyuka marad egyedül terhesen vagy egy kisgyerekkel. Bekerültem egy olyan társaságba, amelybe nem terveztem, de nem bánom, sőt csodálatos erős nőket és férfiakat ismertem meg illetve tapasztaltam, hogy az emberek sötét oldalának is vannak extra mélységei.

Az egyedülálló anyák között rengeteg élettörténetet hallgatok végig és próbálok segíteni vagy volt rá példa, hogy a napló vagy az ismeretség miatt került elém egy-egy anyuka. Leszögezem, nekem egyszerűbb, hogy a szüleim itt vannak közvetlen segítségnek és a barátok is, de rengetegen vagyunk, akik harcolnak egy rosszindulatú volt társsal (azért így írom, mert egyedülálló apukák is vannak elég sokan).

Én természetesnek éreztem (mérlegelve a lehetőségeket), hogy amennyi ideig próbálkoztunk a babóval vagy amilyen kevés esélyem volt az én kis csodámra, hogy megtartom. De ne felejtsük el, hogy a csalódás/csalódások ellenére és a pici mellett is nők vagyunk, akiknek szüksége van a szeretetre. Nagyon sokan ferde szemmel tekintenek ránk, ha nyitunk a külvilág felé, pedig a szexualitás és párkeresés is az élet alapvető része. Rengeteg bumburnyák rohangászik lányok, odakint és sokan csak a szeretetre való vágyakozásunkat használják ki, de ott vannak azok a férfiak, akik tényleg velünk és a pici gyermekünkkel szeretnének lenni!

Boldog karácsonyt kívánok mindannyiótoknak!