Koppi-napló – Egy zsebtornádó mindennapjai

De azt például én is láttam, amikor munka után anyuval ültünk a szobájában és Koppi pléddel a fején röhögve tipor át a szobán… hát a vége azért fájdalmasra sikeredett, mert akármennyire ugrottunk, Koppit a szekrény állította meg. De kis bohóc a drága, megszeppenve ült a földön, majd lehúzta a fejéről a pokrócot és nevetett a mi ijedt arcunkon, és szerintünk a helyzeten is.

Vagy vegyük a mai napot és a mami üzenetét: „Koppi evett Sz-nál paradicsomos olajos konzervhalat és nutellát, most aranygaluskát eszik az egész szobában, ha befejezte, felporszívózok”. Nem volt ideje felporszívózni, viszont nagyon kellemes volt a talpmasszázs a szobámban hazaértemkor.

No és ne feledjem azt, amikor „kipakolta a szennyest, szétdobálta, miután összeraktuk, kipakolta a zoknisodat, de teljesen, a számítógép két fiókját apádnál most ragasztottam le. De leszedte a ruhaszárítót. Majd szét akarta szedni, így bevittem a fürdőszobába, és bezártam a szárítót, nem a gyereket. Lehet, hogy azt kellet volna. (Javasoltam mamának, hogy próbálkozzon meg azzal is.) A bugyissal is végzett, kiborítottam a melltartódból, mielőtt visszapakoltam.”

Meg olyan is volt, hogy „meg jött a csimma!!!!! szép, de még nem tudom, jó-e, mert a Koppi végre alszik”. Koppi ugyanis a végletek embere, azt játszotta, hogy ő vagány gyerek és 9 órán keresztül nem kell alvás napközben.

Rá kellett jönnünk arra is, hogy „nem jó a dömper sétálni, a gyerek kiborult belőle... (kiborul?), de ki ám, oldalra, terepen billegális, a ruhája tiszta víz, így bejöttünk, és ettünk sültbanánt, alma kellene itthonra, azt megeszi.” Avagy hogyan is sétáltassunk 1 évest, ha a babakocsi nem király.

És új tapasztalatokra tettünk szert a dedek gyógyszerelése terén is: „Valószínűleg a gyermek kikakilja a kúpot, és most takarít fel a tiszta párnahuzattal. De evett egy negyed virslit és egy szelet sajtot”. Ez a háromnapos láz idején történt, amikor nagyon ki voltunk borulva, hogy mi lesz Koppival. Akkor kapott kúpot és történt a fenti csúfos eset, de rendes gyerek ez, tényleg feltakarít maga után. Bármivel, ami tiszta és a kezei közé kerül: fogkefe, hálóing, rongy. Művészeti hajlammal is rendelkezik, vagyis vízzel és a tanulópoharával rajzol a földre. Mással még véletlenül sem, mert szerinte például a zsírkréta evésre való.

Persze a lényeget és a vicces részeket ilyenkor nem találom. De azért néha-néha felnyerítek számlázás közben, ahogy anyu sorait olvasom.

Mire hazaérek, általában Koppi kissé lehasználódott a sok tevékenység közben, de még tudunk egymással foglalkozni. Ha úgy adódik, 2-3 naponta párommal is találkozik, ilyenkor a földön ülünk és játszunk. A nagy szeretés sűrűn vált durvulásba, összeveszésbe, de ki tud haragudni egy ilyen picire, mikor a mama rózsaszín és az én lila-fekete bugyimmal a nyakában húz el mellettünk futva.

Azonnal mosolyt csalna a legkomorabb ember arcára is.

Csumpi