Koppi-napló - A keresztelő

Mivel elég rosszul voltam, így ébren voltam és hallottam hajnal 3 környékétől, hogy Koppi nyöszörög, nyögdécsel, de gondoltam, kakil. Teljesen ilyen hangot ad olyankor is. Egy kis időt vártam, hogy „végezzen”, de gyanúsan hosszúnak véltem a dolgot, így felkeltem leellenőrizni, minden rendben van-e. Ha Koppány minden zörej és felkelés nélkül alszik éjszaka is leellenőrzöm néha a gyanús csendet. Most egy pici tüzelő testet találtam, gyors lázmérés, majd ébresztettem a szomszéd szobát és ekkor Koppi le is hányt. Egyedül is megy a hűtőfürdő, de legutóbb anyuékat megkértem, segítsenek, ha ilyen van, egyszerűbb hárman és ebben igazuk van. 4-re már Koppi fürdött, ha akart, ha nem.

Másnap orvos, szokásos vizeletvizsgálat, mivel először a veséjére kell gyanakodnunk, de szerencsére ott semmi gond nem volt. Pontosan a 15 hós oltás 7. napjára, majdnem minden közepesen durva tünetet produkált Kandúrmaccsunk. Még ki is pöttyösödött. Az én gyógyulásom így lassabban haladt, de menetelt szép lassan, én a mostanában előforduló influenzával meg valami felső légúti nyavalyával másodjára küzdöttem, plusz egy mirigygyulladás a végére. Az első alkalommal lábon hordtam ki, na, azt lehet, hogy nem kellett volna. A cégem úgy döntött, egy hétig jól megvannak nélkülem, így lábadozós szabival töltöttem 5 napot. Tudom, furán hangzik, meg nem így képzeli el az ember, de nagyon jó volt 5 nap pici fiammal, hiszen naponta 24 órát együtt töltöttünk. Sok mindenre rájön betegen az ember, például arra, hogy kikre számíthat. A legnagyobb segítségem anyuékon kívül volt párom volt, hiszen szereti Koppit és én betegen, lázasan nem voltam százszázalékos, így több alkalommal is segített. Ha fogalmazhatok így: a múlt ismét a jelen…

De nemcsak ilyen beteges, lázas dolgaink vannak, tudom, általában minden 2 hétre jut egy láz, hát nálunk ez van. Például most is egy lázcsillapító kúp felhelyezése után írom a soraimat és várom, hogy miközben Koppi alszik, a pisigyűjtő-zacsi megteljen. És reggel kelhetek egy órával korábban, hogy leadjam a vizeletet. Van barátnőm, akik a vesetágulattal nagyobb bajokat éltek át, nekünk csak szerencsére rutin lázas, vizsgálgatos dolgok jutottak, amiről mindig kiderül, hogy csak téves riasztás volt… jelezném SZERENCSÉRE!

Múlthét vasárnap 2015.02.15.-én Pesten a kőbányai Református Templomban Koppány felvette a keresztséget. Nem vagyunk mélyen vallásos család, de szerettem volna, hogy a hagyományt megtartsuk illetve úgy indíthassam Koppit el az életben, hogy maga dönthessen, mennyire szeretne vallásosan élni. A keresztapa öcsém, a keresztanya öcsém párja lett, aki a család következő picijét várja. Mióta tudom, állandóan tütüket és rózsaszín bodykat lesek, pedig mikor Koppit még pici lánynak gondoltam, megígértem én soha nem leszek az a rózsaszín-őrült, hát tessék. Koppi nagyon jól viselte a keresztelőt, mikor nem kellett egyhelyben lennie, így a mise első 45 percét a parókián töltöttük, egy szobában játszottunk.

Az első 15 percben még izgalmas volt a szétpakolás, majd a következő pár percben próbálta a könyveket leszedni a polcokról, így keksszel cseleztem ki, ez 15 nyugisabb percet adott, majd 15 percre lefoglaltam a telefon bűvöletes világával, a fényképezőgéppel, illetve szelfizéssel… Hát igen, sokan húzhatják meg a szájukat erre, de nagyon- nagyon sok értékes könyv volt,  meg akartam megvédeni ezeket. Koppi nem sírt, de a keresztelő alatt adogattuk sógornőmmel, mert ő meg akart szökni és szimplán rohangálni a templomban, amit persze nem lehetett. A keresztelés végén mi ismét kaptunk egérutat, ekkor 30 percet a templom kertjében töltöttünk, ott próbáltunk játszani más gyerekekkel – ők kicsit megijedtek a törpetornádó lendületétől.  Mikor ez nem tetszett nekünk, hiszti közben megvizsgáltuk a virágágyásokat - de jó hogy nem a bézs bársonynacit választottuk… A mise 1,5 órás lett, miután dédiék, nagymamáék, a keresztszülők, mi, a Csumpici név kitalálója és barátnőm egy kupacba kerültünk, átmentünk Kőbánya legrégebbi vendéglőjébe és fergeteges keresztelő-ebédet tartottunk. Majd after pihi partyt a dédszülőknél.