Kisgyermeki gondolatok december 6-án reggel
Az év végi időszak elég húzós a gyerekek számára, egymás után jönnek az ünnepek, szinte nincs is idő feldolgozni az egyiket, máris itt a következő. Összességében pedig rengeteg inger éri őket: minden csillogó-villogó, ragacsos édes-mázos. Gondoljunk csak a sok-sok ünnepi világításra, süteményekre, csokoládékra és persze arra a rengeteg ajándékra…
A lavina már a novemberi készülődésekkel elindul, de úgy igazán, nos, minden december 6-án reggel kezdődik…
1.Ajándééééék!
Igen, ajándék. Nem is egy, hanem… uhhhh, mennyi ajándééééék.
2.A Mikulás tényleg itt járt.
Aha, mintha csakugyan csilingelt volna valami…
3.Várjunk csak! Beszéljünk csak erről az egész Mikulás dologról egy percet!
Szóval van egy tök idegen, öreg, szakállas ember, aki csak úgy besétál éjjel a házunkba, megeszi a sütit és ajándékot tesz a csizmámba??? Aha… kit érdekel? Mennyi ajándék!
4.Nem-nem, erről beszélnünk kell!
Tehát a Mikulás bejön a kéményen… Tényleg a kandallón keresztül bemászik a házba? Keresztül sétál a nappalin, a konyhán? És hogy látott a sötétben? Hogy-hogy nem ébredt fel anya? Áh, hagyjuk!
5.Jéé, ez itt csokiiii!
Ezt kérem reggelire, ezt ebédre, ezt pedig most megeszem. Anya, az almát elrakod?
6.Jövőre ébren maradok és meglesem a Mikulást!
Osztozunk a kekszen és megnyomkodom Rudolf világító piros orrát.
7.Azta, mennyi ajándék! És ez mind az enyém!
Várjunk csak! Ez itt Ádámé? De hát ő még nem is tud kislegózni…
8.Jó, oké, ezek itt lehetnek az övé!
Úgyis én rakom össze az ő lego Rudolfját is…
9.Add ide, kinyitom!
Majd én, én, én, én, éééén!
10.A nagyobb csizmámat kellett volna kipucolnom!
Krizsa Judit, 2016. december 01.
