Hogyan védjük meg a gyerekeket a közösségi média manipulációjával szemben?
A közösségi média által agyunknak közvetített impulzusok még sokkal veszélyesebbek lehetnek, mint maguk a gyerekeket elérő tartalmak. A megelőzés alapja ugyanakkor a tiltás helyett az edukációban rejlik.
“Teslának igaza volt, amikor azt mondta: minden energia rezgés. A közösségi média olyan rezgéseknek, színeknek, impulzusoknak teszi ki a gyerekeket, amelyek sokkal veszélyesebbek lehetnek, mint maga a tartalom” - vélekedik Murányi Edina, gyermek- és felnőtt kríziskezelő tréner, ESP pszichológus, a Charm Inside alapítója.
Hozzáteszi: a felnőttek számára frusztráló lehet látni, mekkora veszélybe sodorják magukat a gyerekek azáltal, hogy mindenre nyitottak, őszinték, és könnyen rabul ejtik őket a színes, új, vibráló dolgok. Ha pedig valaki már egyszer irányíthatóvá vált, más könnyen azt tesz vele, amit csak akar.
“A közösségi média önmagában véve nem rossz. A bajok inkább abból fakadnak, hogy a legtöbb esetben a közösségi média használata nem tudatos. A lényeg nem a tiltás, hanem a felvilágosítás volna, valamint a szemlélet megváltoztatása. A kívülről kapott ingerek behatolnak a gyerekek érzelmi világába, ami nagyon sérülékeny, törékeny, hiszen fejlődő szervezetről beszélünk. Az ilyen abúzus által nem pusztán az önbizalmuk, önértékelésük sérül: ma már bizonyított, hogy ezek a hatások fizikálisan, neurológiailag, immunológiailag is hatalmas károkat okozhatnak.”
Ha pedig ez a “manipulációs vírus” terjedni kezd, és megsérti a gyerek önértékelését, akkor Edina szerint a kicsi könnyen saját maga ellen fordulhat - hiába nem akarja magát lelkileg vagy fizikálisan megsérteni, ez mégis megtörténhet.
De mit tehetünk, hogy megelőzzük a bajt? Murányi Edina szerint a legjobb, amit tehetünk, ha figyeljük a gyermekünket. Az abúzus első jelei közt épp úgy lehet zárkózottság és csendesség, mint harsányság, hangosság és agresszív érzelemkifejezés. Lényeges közös pont a korábbi szokások megváltozása, vonatkozzon az akár az öltözködésre, szóhasználatra, evésre vagy ivásra.
“Sok esetben a felszínt kapirgáljuk: pont a fundamentumát nem értjük meg a dolgoknak, és ezért nem tudunk segíteni. A saját szokásainkat is figyelnünk kell, hiszen a gyerekek kiskacsák, mennek az anyukájuk után. Akaratlanul is utánozzák, amit a kacsamama csinál. Például a dohányzó szülők gyermeke is jóval nagyobb eséllyel lesz a szokás rabja” - mondja Edina.
Hozzáteszi: a testbeszéd fontosabb, mint amit a felnőtt kimond. Ha mi odafigyelünk magunkra, és megváltoztatjuk a szokásainkat, amelyek nem építenek, hanem rombolnak, akkor idővel a gyerek is megváltozhat. Ám egy akut krízishelyzetben a lassabb folyamat helyett azonnali segítségre van szükség.
“Mindennek alapja a saját magunkkal való bizalmi kapcsolódás. Ez határozza meg, milyen viszonyban vagyunk másokkal, hogyan tudunk nyúlni hozzájuk. A legtöbb ember önbizalma a béka feneke alatt van, mert fogalmuk sincs, hogy valójában milyen szokások, hiedelmek, programok és minták irányítanak bennünket” - hangsúlyozza.
A legjobb, ha tanulunk és tájékozódunk, szükség esetén pedig leülünk beszélgetni a gyermekkel. Ezt pedagógiai szinten, prevenciós programok formájában is meg lehetne valósítani. A szülők és a pedagógusok mellett pedig a közösségi médiának is óriási felelőssége van. Az online csatornákon sugárzott direkt edukáció, oktató, megelőző tartalmak is hatékony megoldást jelenthetnének.
Mikor érdemes szakértőhöz fordulni? Murányi Edina szerint intő jel lehet, ha valaki egy héten többször is ingerültnek érzi magát, rendszeresen nem tud aludni, éjjel gyakran felébred. A jelentős súlyproblémára, az immunrendszer, keringés, emésztés és a hormonok eltérő működésére is érdemes odafigyelni.
“Ma már minden embernek érdemes lenne beszélgetni egy szakemberrel, mivel a család funkciója ezt nem teljesíti be. Ez persze nem jelenti, hogy minden embernek mentális problémája van, mégis érdemes részt venni 1-2 konzultáción, hiszen a beszélgetés mindenkinek segítségére lehet” - zárja.
