Hogyan születtek gyerekkorunk meséi?

A Kisvakond - eredeti cseh nevén Krtek - nemcsak hazájában, hanem a környező országokban, például nálunk is rendkívül népszerű. A jószívű, kicsit esetlen kertésznadrágos vakond kitalálója-rajzolója Zdeněk Miler cseh rajzfilmkészítő volt.

Történt pedig, hogy a cseh animátor azt a feladatot kapta - ma projektnek hívnánk -, hogy készítsen egy oktatófilmet gyerekek számára. A nevelő célzattal készülő, gyerekeknek szóló mese műfaja abban az időben egyáltalán nem volt ismeretlen, de jól csinálni nem volt könnyű.

Zdeněk barátunk törte is a fejét, hogy hogyan lehetne egy rajzfilm segítségével népszerűsíteni, a csemeték által megkedvelhetővé tenni a textilipart? Töprengett, töprengett, nem nagyon jutott eszébe semmi, mígnem hazafelé sétálva megbotlott egy vakondtúrásban. Ennek következményeként 1956-ban már láthatták is a cseh lurkók az első Kisvakond meséket. Nemzetközi elterjedéséhez az is hozzájárulhatott, hogy a szereplők nem beszélnek, csak hangokat hallatnak - külön érdekesség, hogy ezek a hangok Zdeněk Miler lányaitól származnak.

A kép forrása: Jana Stankova

,,Sok időbe tellett, mire rájöttem, hogy a Kisvakonddal valójában magamat rajzolom. Ő az ideál, akinek lennem kéne. De nem érek fel az ideálhoz.”

Lolka és Bolka - lengyelül Bolek i Lolek -, a két csínytevő kalandjai minden idők legnépszerűbb lengyel rajzfilmes karakterei. Születésük viszonylag kézenfekvő volt: Władysław Nehrebecki saját fiairól, Janról és Romanról mintázta őket, Lolka és Bolka neve a lengyel Bolesław és Karol nevek becenevéből ered.

A kép forrása: RDN.pl

Nagy népszerűségét mutatja, hogy 150 epizódot kísérhettek figyelemmel a gyerekek, és csakúgy, mint a Kisvakond, a környező országokban is közkedveltté vált. Közös még a cseh rajzfilmmel, hogy szintén oktató-nevelő célzattal készült, valamint ebben sem beszélnek, így nem kellett szinkronizálni.

Frakk, a macskák réme természetesen egy hús-vér kutyáról formázódott. Írója Bálint Ágnes, az ő vejének volt egy ilyen kajla vizslája. Az orvos vej meglátta az ebet a kórház udvarán, amint kísérletezési célra viszik, megsajnálta, és egy százasért megvette - a ’60-as évek végén az nem kis pénz volt! Nevét egy másik vizsláról kapta, aki Bálint Ágnes édesanyjának gyerekkorában az ő szomszédjukban lakott, időnként megszökött otthonról és különféle kalamajkákba keveredett.

A kép forrás: Zetapress

Lukrécia és Szerénke az írónő két macskája volt, és akárcsak a mesében, a való életben is előfordultak nagy csetepaték közöttük. A rajzfilmsorozat ún. papírkivágásos technikával készült, ami azt jelenti, hogy egy adott figurának megvannak a saját „alkatrészei” (testrészek, fejek, lábak, karok), ezek tetszés szerint változtatók. Így amikor egy szereplőnek új arckifejezésre van szüksége, a megfelelő mimikát tartalmazó papírdarabra lehet azt cserélni.

Nektek melyik volt a kedvenc mesétek ezek közül?