Biztonságot adó játékok tűz esetére
Létezik néhány remek játék arra az esetre, ha gyermekünkkel nemcsak beszélgetni szeretnék a tüzekről, hanem szeretnénk játékosan is oktatni őket.
-
Próbáljuk meg kijutni a lakásból bekötött, becsukott szemmel!
Tűz esetén – akár nappal is – kerülhetünk olyan körülmények közé, amikor szinte az orrunkig sem látunk el. Jó, ha a lakásból való kimenekülést – annak bármely helyiségéből – kipróbáljuk „vakon”. Kössük be a gyerek szemét, és már indulhat is a játék, amiből a felnőttek se maradjanak ki. Akár elhelyezhetünk az útvonalon egy-két „akadályt” is, hisz ilyennel is találkozhatunk tűz esetén. Csináljuk mindezt játékos formában, jó hangulatban.
Higgyük el, hogy bizony nehéz ugyanezt az utat füsttől köhögve, könnyező szemmel megtenni, úgyhogy nem árt a gyakorlás.
-
Keresd a veszélyt!
Járjuk körbe – gyermekünkkel együtt – a lakás minden helyiségét, és kérjük meg őket, hogy mutassanak rá azokra a dolgokra, amelyek szerintük tüzet okozhatnak. Ha a gyerek rámutat egy lehetséges gyújtóforrásra, magyarázzuk el neki, hogy az miért veszélyes, és mit lehet tenni, hogy ne okozzon tüzet.
Pl.: ha a gyerek rámutat a gyertyára, akkor elmondhatjuk neki, hogy ha az égő gyertya felborul, vagy a közelébe kerül bármilyen gyúlékony tárgy, abból nagy tűz alakulhat ki, vagy például ha rámutat a TV készülékre, mondjuk el neki, hogy ha nem nézi a TV-t, kapcsolja ki, mert ha bekapcsolva hagyja, és a készülék meghibásodik, az szintén tüzet okoz.
-
Jutalmazzuk a helyes találatokat!
A játék közben elmagyarázhatjuk nekik, hogy ha tüzet látnak, ne próbálják maguk eloltani, hanem azonnal szóljanak egy felnőttnek.
-
Nézzünk meg egy tűzoltó laktanyát!
Beszéljük meg az óvodával, iskolával, hogy csoportosan látogassanak el egy – a közelükben lévő – tűzoltóságra. A csoportokat, előzetes megbeszéléssel szívesen fogadják, és mindent megmutatnak, elmagyaráznak nekik.
Tanúja voltam egyszer, ahogy a gyerekek – a látogatás előtt elkészített – rajzaikat átadták az őket körbevezető tűzoltónak, aki ettől szinte könnyekig meghatódott. A gyerekrajz nemcsak egy kedves ajándék, hanem elkészítésükkel a gyerekek már előre felkészültek, ráhangolódtak az eseményre, konkrét kérdéseik voltak, tudták, mi érdekli őket.
Bár a tűzoltókat általában mindenki szereti, de lehetnek olyan gyerekek, akik félnek tőlük, vagy a védőruhájuktól, felszerelésüktől. Remek alkalom, hogy ezeket megismerjék, megbarátkozzanak velük.
-
Menekülési terv!
Nem győzöm hangsúlyozni annak fontosságát, hogy a menekülést előre meg kell tervezni, hiszen akkor mindenki pontosan tudja, hogy mi a dolga tűz esetén. Remélhetőleg az alkalmazására soha nem kerül majd sor, de ha tényleg menekülni kell, életet menthet.
Rajzolja le a gyerek a lakásunk alaprajzát. Persze segíthetünk neki, ha szükséges. Nem kell, hogy ez tökéletes mérnöki rajz legyen, de a helyiségek felismerhetők legyenek, és mindenhol legyenek az ajtók, ablakok berajzolva.
Ha kész a rajz, kérjük meg a gyereket, hogy minden helyiségből kiindulva rajzolja bele a tervrajzba, hogy milyen útvonalon tud a leggyorsabban a bejárati ajtóhoz eljutni. A hangsúly azon van, hogy minden helyiségből pontosan ismerje a kijárathoz vezető leggyorsabb eljutási lehetőségeket.
Ezt aztán élőben is ki lehet próbálni, esetleg stopperrel mérni az időt, és az egyéni rekordokat számon tartani. Időnként meg lehet ismételni a játékot, és ellenőrizni, hogy javult-e a szintidő.
-
Rajzolj tüzet!
A gyerekrajzok sokkal többet elárulnak gyermekeink gondolatairól, mint amennyit valójában a lurkók kimondanak. Érdemes néha rajzoltatni velük, majd alaposan átbeszélni, hogy mi miért került a rajzra. Lehetnek ezek között olyan dolgok, amelyekkel kapcsolatban tévesek az ismereteik, de a félelmeiket is kifejezhetik velük. Vegyük észre a jelzéseket!
-
Keresd a kijárat táblát!
Egyre több társasházban, de közösségi épületekben egészen biztos találkozunk a futó zöld emberkét ábrázoló kijáratot jelző táblákkal, lámpákkal. Ha ilyen helyen járunk, kérjük meg gyermekünket, hogy számolja össze, hány ilyen táblával találkozik. Esetleg – főleg, ha egy bevásárló központban anyuka épp ruhákat próbál – apukával a táblán lévő nyilak segítségével meg is kereshetik a kijáratot.
Ezzel megtanítjuk neki, hogy észre kell vennie, figyelnie kell ezeket a táblákat, továbbá megtanulja a helyes használatukat. Természetesen nagyon fontos, hogy elmagyarázzuk, ezek a táblák nem díszek, vagy játékok, hanem tűz esetén mutatják a kijárathoz vezető utat.
-
Állj, feküdj, hemperegj!
Létfontosságú, hogy a gyerek megtanulja a helyes viselkedést, ha meggyulladna a ruhája. A játék nagyon egyszerű. A gyerek mozgásban van (pl. futkos), majd vezényszóra ( pl.: Ég a ruhád!) azonnal megáll, lefekszik, és arcát eltakarva elkezd hemperegni. Ismételjük sokszor. Magyarázzuk el neki, hogy ezt azért csináljuk, hogy ha véletlenül meggyullad a ruhája, ugyanezt kell tennie, és hogy ilyenkor tilos szaladni, mert az csak szítja a tüzet.
-
Tűz van! Tűz van!
Gyakoroljuk a tűz esetén történő menekülést. Ez a gyerek számára akkor lesz igazán szórakoztató, ha Ő döntheti el, hogy a riasztás mikor történjen. Jelöljünk ki egy napot a gyakorlásra, majd bízzuk meg a gyermeket azzal, hogy a nap bármely szakaszában elkezdhet kiabálni: „Tűz van!! Tűz van!!” Ilyenkor természetesen a család összes tagjának minden tevékenységet azonnal abba kell hagynia, és az előre megbeszéltek szerint el kell hagynia a lakást.
A gyerek kaphat egy piros szalagot, amivel a riasztás előtt kijelölheti a tűz keletkezési helyét, így a menekülés a tűz képzeletbeli helyét figyelembe véve történhet. Ezt úgy kell elképzelni, hogy ha például a piros szalag a szülők hálószobájába kerül, akkor oda már senki nem szaladhat be semmiért.
-
Bújócska!
A hagyományos bújócska játék egyrészt nagy szórakoztató időtöltés, másrészt megismerjük a gyerek szokásait. A gyerekek sokszor félelmükben elbújnak, ha tűz van. Találtak már rájuk a tűzoltók szekrényben, ágyneműtartóban, szennyes kosárban. Bújócskázzunk a gyerekkel, és figyeljük meg, hogy mi a kedvenc búvóhelye, így ha baj van, és nem találjuk, könnyebben rálelhetünk a megszokott helyeken.
Természetesen ez nem mentesít annak elmagyarázásától, hogy tűz esetén nem szabad elbújni, hisz lehet, hogy nem találják meg, és a tűz, vagy a füst a búvóhelyét is elérheti.
További hasznos tűzvédelmi tanácsokat találhattok a Gyújtóforrás oldalán.
Csepregi Csilla - Gyújtóforrás, 2012. május 16.
Babanet hozzászólások(4 hozzászólás)
Külföldön sokat járva meglepetten tapasztaltam, hogy milyen nagy hagyománya van a tűzvédelmi oktatásnak. Ez nálunk valahogy nincs napirenden. Vajon azért-e, mert van rendszeres kéményellenőrzés (ami után alig 2 héttel szénmonoxid-mérgezést kaptak a szomszédaim...), vagy nálunk nem igazán építkeznek fából? Vagy mndjuk azt, hogy ez is amolyan "amerikai humbug", túllihegjük az egészet (nem hiszem!)?
A szénmonoxid-mérgezés jeleiről, megelőzéséről is jó lenne hallani. És döbbenet, milyen tájékozatlan emberek vannak - egyik szomszéddal beszélgettem a múltheti mérgezés után, hogy ő hogy fél, mondom szereljen fel gázjelzőt, erre nagy kerek szemekkel: "jééé, van ilyen?"
Szóval, oktatás, oktatás, oktatás, nagyon ránk fér! Köszi a cikket!
Köszönöm a kedves szavakat, jól esik, ha valakinek tetszik az írásom, és legfőképpen, ha hasznos:)
A válaszadást a hozzászólásod második részével kezdeném. Ebben a témában is írtam már egy cikket a www.gyujtoforras.hu oldalon (http://gyujtoforras.hu/?p=661), és ha lehet reklámozni, akkor mindenkinek javasolnám, hogy nézzen ott körül, olvasgasson, vagy ha nem talál cikket valamely témában, szívesen veszem a témajavaslatokat akár a "Gyújtóforrás" Facebook oldalán, akár emailben (gyujtoforras@gmail.com).
Sajnos én is azt tapasztalom (17 éves hivatásos tűzoltói múlttal), hogy az embereknek általában nincs fogalmuk ezekről a dolgokról, pedig szerintem sok kellemetlenségtől lehet magunkat megkímélni némi tanulással.
A tűzvédelmi oktatás sajnos nálunk egyenlő a nullával. Sem a gyerekeket nem oktatják, sem a munkahelyeken nem foglalkoznak vele, nincs erről a TV-ben oktatófilm, vagy előadások, vagy tájékoztató füzetek, pedig nem hiszem, hogy ez kizárólag pénzkérdés volna. Az amerikaiak tanítottak engem, elképesztő tudással, és nyitottsággal rendelkeznek e téren, nem hiszem, hogy túllihegik, egyszerűen csak reálisabbak, mint mi.
Rengeteg tervem van az oktatással kapcsolatban, jó volna mindet megvalósítani. Nagyon tisztelem azokat, akik felelős szülőként odafigyelnek erre is.
Jó olvasást, tanulást!
Csepregi Csilla