Óvodás leszek!Az óvodák célja
Az óvodákban zajló élet központjában a játék és a családias légkör áll. A legfontosabb az, hogy a gyerek jól érezze magát, hogy személyiségének alakulását sokoldalú képességfejlesztéssel segítség, harmonikusan fejlődjön, és komplex élmények érjék.
A gyermek játéka nagyon sok jelenséget foglal magába. A gyermekek játszanak bizonyos eszközökkel - ezek lehetnek kifejezetten játékszerek is, de gyakran ugyanígy eljátszanak egy-egy használati tárggyal is -, és játszanak minden kellék nélkül, pusztán képzeletükre, fantáziájukra hagyatkozva. Játszanak egyedül és együtt.
Különféle tevékenységeik közül elsődleges a játék, lényegében nincs olyan élménye a gyerekeknek, amely ne válhatna bármikor egy játék kiindulásává. Minden lehet játék, de mégsem minden az. Ami a játékot a legjobban elkülöníti minden más tevékenységtől, az a játék öröme. A játszó gyerek ellazult és derűs, még ha maga a játék feszült is. Ilyenkor gyermekünk mentes a gondoktól, még ha esetleg komoly erőfeszítésébe kerül a játék.
A játék önmagáért való. Maga a tevékenykedés, a manipuláció, maga az elképzelés szerzi meg az örömet a kicsinek, nem pedig az, hogy egy szükséglete vagy vágya kielégült. A játék nem szükségleti kielégülést jelent, hanem feszültségcsökkenést eredményez. Inkább az átélés, beleélés, illúzió és az önmagáért való tevékenység öröme jellemzi.
A játékban örömforrás lehet a funkciógyakorlás, a hatékonyság, a ritmusosság és az utánzás is. A gyerekekben kíváncsiság él minden iránt, ami körülveszi őket, óvodáskorban ez főleg a közvetlen környezetre terjed ki. Fontos a játék tartalma is, ami szintén feszültség-levezető és így örömforrás lehet. A játék elősegíti a konfliktusok csökkentését (például az agresszívnak tűnő játékok), lehetőséget ad a gyerek helyzetéből adódó nehézségek kompenzációjára (pl. a papás-mamás játékok), és feldolgozatlan vágyaik megélésére szerepcserével (amikor a gyenge győz az erősebb, a kicsi a nagy felett).
Gyermekeink játékai sokszor a valóságból táplálkoznak, leutánozzák, eljátsszák a felnőttek világát. A játék által lehet megismerni, megtanulni, megtapasztalni a gyermeket körülvevő világot, a játékkal meg is hódíthatja.
A kisgyermekekre még inkább a magányos játék jellemző. Ilyenkor a játékszer és a cselekvés még olyan mértékben leköti, hogy a másik gyerekre nem tud és nem is akar figyelni. Ez például általános a bölcsődei csoportokban, ahol a gyerekek egymástól sokszor elkülönülve, akár hátat is fordítva játszanak.
Ezután következik a szemlélődő játék, amikor a gyerek számára már nemcsak saját tevékenysége fontos, hanem érdekli az is, hogy mit csinál a másik. Van a gyerekeknek egy olyan életszaka is, amikor már keresi a társaságot, de még nem működnek együtt. Ilyenkor a másik gyerek mellett hasonló vagy ugyanolyan játékot folytat, mint társa. Később már el is cserélik egymással a játékszereket vagy leutánozzák egymást. Ekkor fejlődnek ki a kezdeti társas kapcsolatok. Ilyenkor már beszélnek is egymáshoz, de még nem tervezik meg közösen a játék menetét.
Az együttműködő játék a társakkal végzett játék legfejlettebb formája. Ilyenkor több gyerek egy cél érdekében összefogva játszik már. Megosztják a szerepeket és a tevékenységeket is.
Az óvoda elsődleges célja tehát az, hogy megteremtse azokat a körülményeket, amelyek az oda járó gyermekeknek biztosítanak minden olyan feltételt, mely a nyugodt, elmélyült, átszellemült játékhoz szükséges lehet. Minden óvodában vannak szabad és irányított játékok is, utóbbiban az óvónő is mindig szervesen részt vesz. A gyermekek a játék segítségével észrevétlenül tanulnak és fejlődnek, és mindezt még élvezik is. Ne fosszuk meg ettől őket!
Az óvoda funkcióihoz tartozik az is, hogy az iskolai életre alaposan felkészítse a gyermekeket, mind testileg, mind lelkileg. Olyan alapvető ismereteket sajátítanak itt el a gyerekek, amelyekre az iskolai tananyag elsajátításánál már építkezhetnek, és könnyebben birkózhatnak meg az ott rájuk váró elvárásokkal. Ezért az óvodáskor végére a gyermekeknek a Nemzeti Alaptantervben meghatározott fejlettséget, érettséget kell elérniük ahhoz, hogy iskolába mehessenek.
Lássuk hát, pontosan miről is van szó: Az egészséges életmód területén az óvodáskor végére a gyermekeknek egészségeseknek, edzetteknek, alkalmazkodó képeseknek kell lenniük. Mozgásuk rendezetté kell váljon, és el kell sajátítaniuk a megfelelő egészségügyi szokásokat. Fel kell ismerniük legalapvetőbb testi szükségleteiket, és hozzá kell járulniuk ezek kielégítéséhez. (pl. ha WC-re kell mennie, ezt már tudja egyedül leintézni, stb.) Fontos, hogy szívesen mozogjanak és tevékenykedjenek a szabadban.
Az érzelmi nevelés és a szocializáció terén el kell sajátítaniuk azt a szokásrendszert, amely a derűs, tevékeny óvodai élethez is szükséges, és ami biztosítja biztonságukat, nyugalmukat. Ekkorra már alakuljon ki a kicsikben az érzelmekre épülő olyan kapcsolatteremtő képesség, mint például a barátkozás és a figyelmesség. Magatartását az óvónő elvárásai, a társaktól kapott visszajelzések, és a közös élmények pozitív irányban fejlesszék.
Legyen meg benne a feladattudat, feladattartás, az önállóság és a szociálisan elfogadható önérvényesítés képességeinek alapja. Értelmi nevelésében már vegye észre az érzékszervek útján szerzett ismeretek közötti összefüggéseket az óvónő irányításával. Fontos, hogy egyszerű gondolkodási műveleteket már képes legyen alkalmazni. Ismereti alapján a kicsi életkorának és egyéni fejlettségének megfelelő feladattal először segítséggel, majd önállóan is meg tudjon birkózni. Gondolatait és érzelmeit már tudnia kell kifejezni.
A nagycsoport folyamán a felkészítés jegyében játékba integrált tanulással segítik a gyerekek felkészülését az iskolai elvárásokra. Alapvető tudásanyagot szereznek itt a gyerekek a logikai, matematikai, ének-zenei és a nyelvi ismeretekhez.
