7 dolog, amiért nem bírjuk mások gyerekeit
Amíg nincs saját gyerekünk, évek telhetnek el úgy, hogy akár egyetlen kiskorúnak is a közelébe kellene kerülnünk huzamosabb ideig. Talán fel sem tűnik, hogy vannak a világon másfél méter alattiak is. De aztán nekünk is lesz belőlük 1, 2, x számú, és hirtelen tele lesz a környezetünk aprótalpúakkal. És nem feltétlenül vagyunk oda mindegyikért.
A sztereotípiák szerint a nők szeretik a gyerekeket, úgy en bloc, de én azt hiszem, ez így nem igaz. Bár erről nem illik beszélni, mi most összeszedtünk néhány okot, ami miatt nem bírjuk a mások gyerekeit:
1. Mások gyerekei homokot szórnak a mieink fejére/szemébe/nadrágjába. De vicces, igazán. Ezeknek a kis szörnyetegeknek a felmenői mindeközben félrefordított fejjel cigarettáznak és trécselnek hasonszőrű kis gengszterek hozzátartozóival a játszótér ellenkező végében.
2. A hipermarketekben csupa potenciális bűnözőpalánta tenyészik. Tiszta erőből nekünk tolják a bevásárlókocsit, ők maguk sáros csizmával belemásznak abba, rodeóznak vele, majd felborítják. Szüleik elnéző félmosollyal az arcukon, szinte már büszkén nézik végig a rombolást.
3. Végre szerzünk bébicsőszt, így kiruccanhatunk otthonról a párunkkal kettesben. De a kis porontyok még az éttermekben is ott vannak. Nem lehet tőlük a finom falatokra figyelve enni. Hisztiznek a desszertért, pedig még a levest sem ették meg. Nem tudnak egy helyben, nyugton ülni, szaladgálnak az asztalok között, majd lecövekelnek előttünk és kinézik a szánkból a kaját. A borospohár teljes tartalmát az ünneplős blúzunkra borítjuk, mert jól oldalba taszajtanak két asztal között cikázva. Nincs már kedvünk a randihoz sem.
4. A legtöbb gyerek gonosz. Csúfoldónak a kortársaikon, kigúnyolják a felnőtteket. Mások gáncsolnak, alattomból előugranak, harapnak. Nem számít mentőkörülménynek az sem, ha még csak 8 hónaposak. Mert miből lesz a cserebogár, ugye.
5. A gyerekes barátaink megszűnnek önmaguk lenni. Csak olyan programokat lehet velük szervezni, ahová kapcsolt alkatrészként az utódaik is jönnek velük. Ellenkező esetben hirtelen rejtélyes láz tör ki nevezett utódokon, így a szüleik kénytelenek lemondani a megbeszélteket, és otthon maradni velük. Pedig ők a mi barátaink, mi régebb óta ismerjük őket, tehát több jogunk lenne velük tölteni a szabadidőnket!
6. Jönnek, elözönlik az otthonunkat, itt vannak, nem menekülhetünk. Jönnek, mert a szomszédban laknak és unatkoznak otthon egyedül, becsengetnek, mert a mi gyerekeink barátainak mondják magukat, és nálunk több a legó, nem hívjuk őket, mégis itt vannak, kisajátítják a hűtőnket, a távirányítónkat, a macskánkat. A privát szféra emlegetésére csak bambán bámulnak, nem tudják, miről beszélünk.
7. Amit leginkább nem bírunk mások gyerekiben, azok a más gyerekek szülei.
Tudnátok még bővíteni a listát?
Nágel Zsuzsi, 2013. augusztus 29.
Babanet hozzászólások(5 hozzászólás)
Ez egyébként bennem gyerekként jó nagy feszültséget keltett, hogy a szüleim a vendéggyereket nyilván nem büntették/büntethették meg rongálásért, engem viszont igen, kettős mérce.
Tapasztalt anyukák, szerintetek mi a jó megoldás ilyen helyzetben? (NEM a nyilvánvalóra vagyok kíváncsi, hogy ha rongálót várunk, tegyük el az értékesebb játékokat... :-) )
A tipikus rombolót ismerjük tapasztalatból, jön, és mindenhova bemászik, előbb a kutyaházba, utána beront a házba, végigmássza a koszos ruhájában az egész lakást, szétpisili a wc-t (lehúzni, hagyjál már!), összetapogatja a falakat azzal a kézzel, amivel előtte túrta a kertben a földet, ááááááááá... Idegbaj!