Játék és készségfejlesztés
Egy másik cikkemben már bemutattam, hogy a gyermekek tanulásának nagyrésze, ha nem többsége, a játékon keresztül zajlik a korai években. Miközben a gyermekek játékokkal, egymással vagy éppen felnõttekkel játszanak, megszerzik és tökéletesítik a késõbbi évek formális tanulási folyamataihoz szükséges készségeket. A játéklehetõségektõl és játékoktól megfosztott gyermekek határozottan hátrányos helyzetben vannak az írás-olvasási és matematikai készségeik szilárd alapjainak megteremtésében, valamint a környezetük napi kihívásaira való alkalmazkodó reakciók kifejlesztésében.
Amikor a gyermekek játszanak, akkor elsõsorban aktívak. Valamit csinálnak a szemükkel, kezeikkel, néha egész testükkel. Tárgyakat manipulálnak, néha meglepõ kitartással ismételgetve újra és újra. Általában összes érzékük részt vesz a tárgyak felfedezésében, nem csak egy vagy kettõ. Adjon például egy 3 hónapos babának egy csörgõt, és figyelje, mit tesz vele: rázza, és figyel a hangjára, átteszi egyik kezébõl a másikba, majd az egész procedúrát megismétli, szájába veszi és "megkóstolja", eldobja és megnézi, hova esik. Ha nem lenne lehetõségük a játékaikkal foglalkozni és minden érzékükkel felfedezni azokat, az elérhetõ tanulási lehetõségeik lekorlátozódnának.
A kisgyermekek gyakran nem úgy használják a játékokat, ahogy szüleik szerint kellene. Igen gyakran innovatívak és kreatívak. És természetesen a saját maguk módján szeretnek játszani a tárgyakkal. "Hát soha sem tud a játékokkal rendesen játszani, ahogy kell?" - hallhatunk kifakadni apukákat, amikor kisfiuk fogja a mozdonyt, leveszi a sínpályáról és elkezdi tologatni, mintha autó lenne. Lehet, hogy ezután fogja az egyik autóját, rárakja a sínekre és rájön, hogy nem illik oda, majd viszarakja a mozdonyt. Eljátszotta a kis jelenetet, ami képzeletében megjelent, és a játékai fizikai jellegzetességeihez igazította azt. De enélkül a saját maga rendezte ’kísérlet’ nélkül, ami a játékának szerves részét alkotta, nem biztos, hogy felfedezte volna a két kerekes jármû közötti különbséget. A szem-kéz koordinációs készséggel és tárgyakkal való játékból fakadó kontrollal együtt hihetetlen mértékû konceptuális fejlõdés is jár: a tárgyak közötti kapcsolatok jelentésének és a természetükbõl fakadó tulajdonságaiknak megértése. Az a gyermek, aki egy nagy puzzle darabot egy kis helyre próbál beilleszteni., sokat tanul a ’nagy’ és ’kicsi’ fogalmáról. Az a gyermek, aki az ebédlõasztalon akarja tologatni a kisautóját és azt hallja, hogy az asztal ’alatt’ tologathatja, de az asztal ’tetején’ nem, sokat tanul a helyzet fogalmáról. És az, aki egyszer egy fakockával, másszor egy üreges mûanyag kockával üti meg magát, igen hasznos információra tesz szert a ’kemény’ és ’puha’ fogalmára vonatkozóan. És még számtalan példát sorakoztathatnánk itt fel. Van egy dolog, amit a szülõk a gyermeküknek vásárolt játékokban keresnek és tõle elvárnak: a játék szóljon közvetlenül a gyermekhez, és ne legyen szükség a felnõttek magyarázatára. Például egy gyermek rögtön tudja, hogy egy puzzle kirakása után az elkészült kép üzenete az, hogy ’Szép munka volt’, bár nem szavakkal közli. Nincs semmi gond azzal, ha mi is megjegyezzük, "Hû, kicsim, nagyon ügyesen megtaláltad mindnek a helyét!", csak, hogy kis szociális megerõsítéssel egészítsük ki az eseményt. Da a játék maga már átadta ezt az üzenetet.
A játék során elsajátított készségek a gyermekekkel együtt fejlõdnek, és egyre érettebb formában jelennek meg. És bár a játékok szintjét és bonyolultságát a gyermek korával együtt emelni kell, a korábbiakkal elsajátított és begyakorolt készségek is zökkenõmentesen térnek át a következõ szintre.
Dr. Bettye M. Caldwell, Ph.D. , Gyermekgyógyász-professzora a gyermekfejlõdés és oktatás területén
