Vihar a bili körül – ezért ne szoktasd szobatisztaságra a gyereked

Aki jól tud angolul, tonnányi „szakirodalmat” találhat a neten arról, hogyan lehet három nap alatt szobatisztaságra szoktatni egy másfél évest. Sőt, jó ideje már magyarul is olvashatnak erről a témára fogékony szülők: a Suttogó című könyv például nem mással kecsegtet - többek között - mint hogy egyszerű tréningelős módszerét követve a gyerek akár már 13-14 hónapos korára teljesen elhagyhatja a pelenkát.

Vonzó lehetőség, nem igaz? Ne legyél lusta anya, elég néhány megfeszített nap, és nem csak hogy búcsút mondhatsz a kakis pelenkáknak, hanem a környezeted is irigykedve fogja nyugtázni, milyen ügyes és következetes vagy.

Arról azonban, hogy ezekkel a módszerekkel nem szobatisztaságot, legfeljebb valamilyen rosszul működő feltételes reflexek kialakulását lehet elérni, legfeljebb azok fognak mesélni, akik megpróbálkoztak velük.

Így NE szoktass bilire egy kétévest

Kisfiam tavasszal töltötte a két évet, ezért nyáron – nem kevés nagyszülői nyomásra – úgy döntöttem, itt az idő megpróbálkozni a bilire szoktatással. Vásároltam jó csomó alsónadrágot, elmagyaráztam neki, mi a feladat – utólag egészen biztos vagyok benne, hogy nem értette -, majd vártam. Első nap tízszer pisilt be. Második nap is. Nem baj, ez mindig így indul, nem szabad feladni.

Viszonylag rövid idő alatt eljutottunk odáig, hogy ha bizonyos időközönként a bilire ültettem, akkor elég gyakran produkált bele valamit, így lett egy-két balesetmentes napunk is. Nagy öröm, látjuk már a fényt az alagút végén, innen nem szabad visszafordulni. Apró szépséghiba, hogy a nagydolog mindig az alsógatyába ment, de ez is lesz majd valahogy.

Innen azonban nem jutottunk tovább. Ha bilire ültettem, belepisilt, ha nem, jött a baleset. Soha nem szólt előre. Hónapokig stresszes volt minden séta, minden vendégség, több váltás ruhával mertük csak kitenni a lábunkat a házból. A kaki szempontjából annyi előrelépés történt, hogy kivárta, amíg a délutáni vagy esti alváshoz bepelenkázom, és akkor intézte.

A harmadik születésnapja környékén egyszer csak azt mondta „pisilni kell.” Soha előtte ilyet nem ejtett ki a száján. Onnantól fogva nem volt baleset, a gyerek szobatiszta lett egy nap alatt. Ha megspóroltuk volna az előtte lévő év rengeteg bepisilését, csalódását, idegeskedését, azt hiszem, ugyanekkor és ugyanez lett volna a végeredmény.

Ezért amikor a kisebbik szintén tavasszal kétéves lett, és nyáron előjött újra a téma a családban, én határozottan nemet mondtam. Szórakozzon vele, akinek hat anyja van, kizárt, hogy én ezt előről kezdjem. „De kislányom, ha te nem tanítod meg neki, iskolába is pelenkásan fog menni.”

Nem ment pelenkásan iskolába. 2 év 7 hónaposan (a lányok előbb érnek) levette magáról a pelenkát, elintézte a dolgát a bilibe, másnap szólt, hogy inkább a vécét használná, és ennyi volt a történet. A család pedig állt döbbenten. Én a leginkább. Ja, hogy ezt így is lehet?

Várd ki, amíg megérik!

A történetünk tanulsága, hogy felesleges bármilyen csodamódszer. Ha egy gyerek együttműködő, talán rá lehet szoktatni, hogy bizonyos időközönként produkáljon a bilibe, de az ezzel járó rengeteg stressz és kudarcélmény nem kompenzálja, hogy kevesebb pelenka fogy. Ma már a legtöbb valódi szakértő egyetért abban, hogy a „szoktatott” és a „nem szoktatott” gyerekek, ha egyébként egészségesek, hároméves koruk táján így is, úgy is elhagyják a pelenkát, csak a második csoportba tartozók jóval nyugodtabb körülmények között.

A szobatisztaságra való érettség jelei

Ez mind szép, mondja erre a kezdő anyuka, de honnan tudjam, megérett-e már a pelus elhagyására? Ha az alábbi pontokból több is igaz rátok, meg lehet próbálkozni a bilizéssel:

• Meg lehet már vele beszélni a dolgokat: Fontos, hogy a gyerek olyan szinten legyen már, hogy megértse, mi is pontosan a feladat.
• Hosszabb időn át száraz marad a pelusa: Már nem naponta sok alkalommal pisil keveset, hanem ritkábban többet.
• A délutáni alvásból száraz pelussal ébred.
• Maga szól, hogy bilizni, vécézni szeretne: Főleg olyan gyerekek, akiknek idősebb testvéreik vannak, szeretnék mindenben a nagyokat utánozni.
• Nem idegenkedik a bilitől, vécétől, nem tiltakozik, ha szóba hozzuk.

Bár minden gyerek más, általánosságban elmondható, hogy nagyon kevés gyerek tart ezen a szinten kétévesen. A nagy többség valamikor két és fél-hároméves kora táján jut el arra a döntésre, hogy szobatiszta szeretne lenni – de akkor idegeskedés, szoktatás, sőt bármiféle különösebb erőfeszítés nélkül.