Úgy éreztem, sosem győzzük le a hasfájást, aztán a barátnőm adott egy életmentő tippet
A kislányom születése után sajnos igen hamar kiderült, hogy nem elég a tejem, így a tápszeres hozzátáplálás mellett kötöttünk ki. Ráadásul Luca a kezdetektől fogva borzasztóan hasfájós volt, ami nem csak őt, de engem is rendkívül megviselt, főleg lelkileg. Az éjszakai rituálék és a napközbeni étkezések folyamatos velejárója volt a sírás és én napról napra tehetetlenebbnek és elveszettebbnek éreztem magam. Azt hiszem elmondhatom, hogy nincs a világon rosszabb érzés, mint amikor nem vagy képes segíteni a gyerekeden. Egy idő után már én is vele zokogtam végig a nappalokat és éjszakákat és, - bár volt segítségem a nagyszülők személyében-, teljesen kimerültem. Úgy éreztem, alkalmatlan vagyok a szülőségre, hiszen nem hogy anyatejet nem tudtam biztosítani a babámnak, de még a folyamatos hasfájására sem tudok megoldást találni.
Tisztában voltam vele, - hiszen sokat olvastam és hallottam már a témában, - hogy a csecsemők emésztőrendszere még igen fejletlen az első hetekben, ezért igen sok szülő küzd a hasfájás démonjaival, de teljesen tehetetlennek éreztem magam.
Persze számtalan tanácsot kaptam a védőnőnktől, családtagoktól: igazán sokan próbáltak rávezetni, hogy mi is lehet valójában a gond. Eleinte, amikor még tejszaporító teát ittam, arra gyanakodtunk, hogy annak összetevői vannak rossz hatással a kicsire. Aztán teljesen felhagytam vele, mellette pedig a fűszeres ételek fogyasztásával is, hogy biztosan ne az én étkezési szokásaim okozzák a puffadást Lucánál. Minden ilyen próbálkozásnál bizakodó voltam, egészen addig, amíg már szinte teljesen elapadt a tejem és kénytelenek voltunk teljesen átállni a tápszerre. De azzal is folytatódott a szűnni nem akaró hasfájás.
Szerencsére ez idő tájt épp látogatóba érkeztek hozzánk a barátnőim, mondhatni egy igazi „anya-kommandó”, az enyémhez képest rengeteg tapasztalattal a hátuk mögött. Néhányukkal már korábban beszélgettünk telefonon a helyzetemről, de azt hiszem csak a délutáni teázós, kávézós szeánszunk követte etetés győzte meg őket arról, hogy ez a pocakfájás probléma milyen komoly dolog nálunk.
„-Tudtátok, hogy a legtöbb babánál azért alakul ki szinte minden evés után hasfájás, mert a mohó evés közben túl sok levegő jut a hasukba?” – világított rá egyikőjük.
„-Igen, ami azt illeti ez a szoptatáskor is benne van a pakliban, ha túl gyorsan megy a szopizás, vagy ha nem jól tartod a gyereket; a cumisüvegből való etetésről nem is beszélve!” – kontrázott Móni barátnőm.
„-Hát lányok, mi lassan másfél hónapja már csak cumisüvegből eszünk, addig is fájt a pocakja és most sem lett jobb.” – mondtam szomorúan.
„-Milyen cumisüveget használsz? Mert van ám már kimondottan olyan cumisüveg is, ami segíthet megakadályozni az ilyen kólikás hasfájást.” – lelkesedett fel Móni.
És ekkor végre kibújt a szög a zsákból, az én szememben pedig minden bizonnyal tényleg látni lehetett, ahogy megcsillant a remény. Ezen a ponton ébredtem rá, hogy mi lehetett a probléma már szinte a kezdetektől fogva. Valószínűleg túl sok volt az evés közben lenyelt levegő, mert Luca valóban jó evőnek számított, és csak úgy habzsolta a kortyokat. A barátnőm életmentő tippjének köszönhetően másnap szaladtam is a legközelebbi üzletbe és levettem a polcról egy kifejezetten kólikás hasfájás megelőzésére való cumisüveget a MAM-tól, ami aztán tényleg beváltotta a hozzá fűzött reményeimet. A segítség a kialakításában rejlik, mégpedig az üveg alján lévő szelepes részben, ami megakadályozza, hogy vákuum keletkezzen a palackon belül. Így evés közben nem keletkeznek levegő buborékok az üvegben, szóval Luca is nyugodtabban tud enni és szép egyenletesen nyeli le a kortyokat, míg fölösleges levegő nem jut el eközben a gyomrába.
Pikk-pakk át is álltunk erre a cumisüvegre és pár hét után már szinte csak rossz emlékként gondoltunk a hasfájás miatt átüvöltött éjszakákra, no meg nappalokra. Azóta már bebiztosítottam magunkat a hasfájás ellen: itthonra és a szüleinkhez is vásároltam 2-3 darabot ebből a cumisüvegből, hogy ezentúl egyikünk se tegye ki Lucát a kéretlen pocakfájásnak. Móni barátnőmet pedig azóta csak „a megmentőm”-ként emlegetem, mindenkinek viccesen elmesélem, hogy imába kéne foglalni a nevét ezért a tippért.
B.F., 2018. május 31.
