Pisilj a bilibe! Pisilj a bilibe! A bilibeeeeeee!
Most próbáljuk bilire szoktatni a lányomat. Pedig én már a kutya szobatisztaságra szoktatásánál majdnem feladtam a harcot...
Vagyis inkább utána. Ez a reggeli kutyasétáltatás dolog valahogy nem fekszik nekem. Vidéki srác vagyok: megszoktam, hogy a kutya wc-je az egész nagyvilág. Reggel csak kitárom neki az ajtót, és szalad a dolgára. Elintézi a kertben, kitörli lapulevéllel, vagy mit érdekel engem - én aludhatok tovább délig.
Na, ez Pesten nem működik. Ha csak kinyitom neki az ajtót, és teleszarja a lépcsőházat, tuti meglincsel a szomszédság. Nincs mese, minden nap azzal indul, hogy le kell vinni. De ez nem úgy néz ki, mint a filmekben, hogy vidáman lépkedsz a napsütésben, és melletted szökdécsel farokcsóválva egy labrador. Nem... Korgó gyomorral, gyűrött pofával vonszolod pisi tócsától pisi tócsáig a blökit, mert az a fétise, hogy mindegyikbe bele akarja tunkolni az orrát. Azt az orrot, amivel téged bökdös, hogy vidd le sétálni.
"Egy ideig próbáltam rászoktatni a benti wc-re, majd megtanítani neki a kapukódot, de egyik sem jött össze. A feleségem meg nem ment bele abba, hogy visszabutítsuk, és inkább piszkítson a szoba közepére, mert azt kevesebb macera felszedni."
Na, most a gyerekkel ugyanígy vagyok. Inkább pelenkáznám még az érettségije napján is, mint hogy ezt a bilizős macerát végigcsináljam. Kezdetben még gondolni sem akart arra, hogy olyan gusztustalan dolgot csináljon, mint a pelenkán kívül pisilés-kakilás. Könyörögtünk neki, szurkoltunk, bohóckodtunk, imádkoztunk, utasítottuk, majd megint könyörögtünk - de semmi nem vált be. Aztán vettünk egy színes, lépcsős wc szűkítőt. És bemagyaráztuk neki, hogy azt használni az egyik legnagyobb menőség a Földön.
Ezt szépen be is vette, és most a nap felét azon csücsülve tölti, a fél gyerekszoba kíséretében. De nem csinál semmit! Csak ücsörög, és játszik. Majd, ha megunja, leugrik róla, és letolt bugyival betotyog a szobába. Pelenka direkt nincs már rajta, hadd szokja, hogy ha elengedi magát, akkor pisis lesz. Azt hinné az ember, hogy ez majd eltántorítja a becsorgatástól. Hát nem.
Képes fél óra alatt háromszor rákéredzkedni az "új vécémre" majd a legnagyobb nyugalommal összepisilni magát a nappali közepén. Ilyenkor elkezd kicsit tikkelni a szemem.
Ezért a feleségem kitalált egy jutalmazó rendszert. Ha pisil, akkor ragaszthat a csempére egy matricát balra, ha kakil, akkor kettőt jobbra. Mint egy eredményjelző tábla rajzfilm figurákkal. Ez nagyon tetszik is neki, ráadásul, amikor végre sikerül pisilni, akkor körbeugráljuk, megtapsoljuk, indián táncot járunk. Mintha félévnyi szárazság után a sivatagban eleredt volna az eső.
Komolyan, szerintem ember nem örült még így pisinek!
Az első wc-be kakilásnál attól tartottam, hogy a feleségem elzavar tüzijátékért, vagy konfettit kell robbantanunk, mint amikor valaki megnyeri az X-Faktort. De legalább már eljutottunk odáig, hogy kínpad helyett játéknak tekinti a dolgot. Viszont napi szinten annyit stoppolja a vécét, hogy lassan már nekem kell pelenka, mert néha nem sokon múlik, hogy ne sikerüljön kivárni a soromat...
A cikk forrása: she.hu
Pechál Péter, 2017. szeptember 07.
