Pápá cumi? Hogyan csináljuk?
Nagy dolog egy gyerek életében megválni a cumijától. Én ezt tiszta szívből átérzem, én sem mondanék le egy könnyen a reggeli kávémról. Minden felnőtt a szokásainak a rabja. Minden gyerek pedig minket, felnőtteket másol! Tehát a rutin, a mindennapok szokásává válik nála is a cumi, mi pedig egyszer csak lelkiismeret furdalás közepette elkezdünk komolyan aggódni, hogy most már talán el kellene hagyni azt a pipát a gyerek szájából végleg, mert már kezd ciki lenni?
Na álljunk meg egy szóra! A cumit mi felnőttek adjuk a gyereknek! Azért adjuk, hogy megnyugodjanak. Nekik ez lesz a reggeli kávéjuk, ez az ő pótcselekvésük, ami minket naponta megnyugtat, életben tart… Nem lehet ám csak úgy kitépni a szájukból és azt mondani nekik, hogy elvitte a cica… Mi sem díjaznánk, ha egyik reggel nem kapnánk kávét mert elvitte a szomszéd macskája…
Érdemes szerintem a cumi elhagyásánál a drasztikus lépések helyett a fokozatosság elvét betartani. Talán könnyebb a gyerekeknek is így, és könnyebb a szülőnek is. Mi az én bababarát tippem a leszokásra? Megosztom veletek! Az én pici lányom nagyon nagy cumis lett az egyik betegsége után. Szinte folyamatosan a szájában lógott és ijesztően helyesen beszélt már a cumit a szájában forgatva is, amikor azt gondoltam, hogy lépni kellene. Még nincs két éves, de már elég értelmes és okos, hogy beszéljünk és egyezkedjünk különböző dolgokról. Egy gyönyörű kézzel készített babának mutattam meg a fényképét neki, amikor csillogó szemekkel azt mondta, hogy „kérem a babát”! Tudtam, hogy ez annyira tetszik neki, hogy ez képezheti bármilyen alku tárgyát. Több mint két hétig vártuk a baba érkezésére. Ő pedig mindennap kérte a fényképét és gyönyörködött benne. Megkérdeztem mit ad oda a babáért, ha megveszem neki? Odaadja a cumiját? Bólintott. Tudtam, hogy nem is baj, ha ez a baba még egy hétig nem érkezik meg hozzánk, hiszen szoknia kell még Fanninak a gondolatot... Mindennap elmeséltem neki, hogy a néni, ha elkészíti a babát, akkor elküldi nekünk a postán, és a postásbácsi fogja majd elhozni nekünk, mi pedig odaadjuk a bácsinak a cumit a gyönyörű babáért. Becsöngetett a postás bácsi. Izgatottan nyitottunk ajtót, egy zacskó cumival a kezünkben. Fanni kiabált örömében, miközben én kacsingatva próbáltam elmagyarázni a postás bácsinak, hogy mi szitu. Vette a lapot, nem volt semmi gáz. Fanni is lassú tétovázás után hajlandó volt odaadni a zacskó cumit. Mikorra meggondolta volna magát már fel is téptem a csomagolást, hogy meglássa várva várt babát… Abban a pillanatban én is elhittem, hogy ez baromi könnyű lesz…
Egész nap nem kérte a cumit, elég volt az egyezségünkre célozgatni neki. Viszont az alvásnál nem úsztam meg a dolgot… Tudom, tudom gyenge voltam, de egy óra masszív sírás után úgy éreztem, erre még nem biztos, hogy megérett. Most úgy érzem az is óriási eredmény, hogy a cumit csak alváshoz használjuk. Még van időm kitalálni, hogy fogjuk végleg elhagyni… De már vannak ötleteim… Ez is hatalmas lépés volt nekünk, hiszem, hogy később hasonló kreativitással az alvós cumi elhagyását is ilyen könnyedén fogjuk átvészelni…
Juhász Nóra, 2016. szeptember 22.
