Minden, amit a szeparációs szorongásról tudni kell – I. fejezet
A szeparációs szorongás nagyjából háromnegyed éves kor körül jelentkezik, amikor gyermekünk számára lényegesen kitárul a világ, hiszen a mozgástanulás által egyre több mindent lát és ér el, már kevésbé van szüksége szülői segítségre, és ez megrémíti. De minket, szülőket nem szabad, hogy megrémítsen, ezért most összeszedtük a legfontosabb információkat a jelenségről.
Minden kisbaba átél szeparációs szorongást?
Igen, egy bizonyos szinten minden gyerkőc életében megjelenik ez a félelem, ami – bár sokunk számára elsőként ijesztő kifejezésnek tűnik - egyébként az egészséges érzelmi fejlődés egyik állomása. Tulajdonképpen akkor kezdődik ez a korszak, amikor a bébi lassan felfogja, hogy a tárgyak és az élőlények akkor is léteznek, amikor éppen nem látjuk őket (ezt a kognitív készséget tárgyállandóságnak nevezzük). Ha evolúciós oldalról közelítjük meg a kérdéskört; a szeparációs félelem azt jelenti, hogy a magára hagyott, védtelen gyermek teljesen természetes módon, megriad attól, hogy távol került az őt védelmező, róla gondoskodó (ez eddig szorosan vele összeköttetésben lévő) szüleitől.
A szorongás korszakának időszaka a kulturális különbségektől is függ. A nyugati társadalmakban általában hamarabb kezdődik, de a világ számos táján csak egy éves kor után. Függetlenül ettől azonban mind a baba, mind a mama számára nehéz időszak ez. A jó hír az, hogy elmúlik, sőt, tudsz Te is tenni azért, hogy minél kezelhetőbbé váljon a helyzet. Talán az a legjobb hozzáállás, ha úgy fogod fel a gyerkőc túlzott ragaszkodását, hogy számára (is) „Anya csak egy van”.
Hogy zajlik és hogyan tudod segíteni a gyerkőcöd?
Ahogy cikkünk elején említettük, agyából 6-7 hónapos kortól (vagy kicsit később; 9 hónapos kortól), de akár idősebben, másfél vagy 2 évesen is jelentkezhetnek a „tünetek”. Leggyakrabban akkor tör rá totyogósunkra a szorongás, amikor hagyjuk egyedül vagy a társaival játszani, mászkálni, de az éjszaka közepén is felriadhat, anyukája után sírva, egyedül a kiságyában, a szomszéd szobában. Mit tehetsz?
- Ne idegenre, hanem ismerősre (nagymama, nagynéni, idősebb testvér, baráti család) bízd a lurkód, ha dolgod akad. Valószínű így is lesz egy kis balhé, de sokkal hamarabb lecsillapodik a kicsi, ha ismerős arcok között találja magát.
- Ha mégsem tudod megoldani, és egy új bébiszittert bízol meg a gyerekvigyázással, először hagyd, hogy a Te jelenlétedben barátkozzon vele kicsi; játszatok hármasban vagy menjetek el sétálni egyet.
- Találjatok ki egy kis, közös rituálét, amit minden elbúcsúzáskor alkalmaztok. Például nagy ölelés, puszi, egy rövid mese felolvasása, vagy egy mondóka, integetés, stb. Ez segít kialakítani a kicsiben egy fajta bizalmat és túltennie magát a szeparációs szorongáson.
Cikkünk folytatásában további hasznos praktikákkal látunk el, és arról is szó lesz, mit tehetünk, ha egész egyszerűen semmi nem akar múködni.
Plézer Panna, 2017. október 22.
