Miért lett nálunk szigorúan 7 óra a takarodó?Olvass tovább, mert elmondom!

Vízválasztó volt

A gyerekek előtt reggeli embernek tartottam magam. Imádtam felébredni, élvezni egy csésze meleg kávét és olvasni. Ez egyszerre volt számomra pihentető és energetizáló. Ilyenkor éreztem magam a legélénkebbnek. Miután megszületett az első gyermekünk, gyorsan rájöttem, hogy inkább délelőtti ember vagyok. A hajnali fél hatos ébresztéstől nem éreztem magam élőnek. Nehezen tudtam megszeretni az új reggeli rutinomat - néha még rettegtem is tőle. A lányomat használtam ébresztőórának, és ez nem volt jó.

Először alapoztunk

Néhány hónapnyi stresszes reggeli rutin után, amikor már nem éreztem magam a helyemen, tudtam, hogy valamin változtatnom kell. Sok alvási tippet hallottam más anyukáktól, és tucatnyi cikket olvastam arról, hogyan lehet elaltatni a babát. Ezért úgy döntöttem, hogy tesztelem őket, és a legsikeresebbet megtartom… Először is, elkezdtük férjemmel a gyerekeket következetesen este 7 órakor lefektetni. Valójában tovább aludtak, amikor korábban lefektettük őket és ez csodával határos volt! Egy kis szabadságot is éreztünk újra, hosszú idő után. Tudtunk minőségi időt szakítani egymásra, mielőtt kimerülten, csak ágyba dőlve, a romantika a horkolásunkban merült volna ki.

Mindenki nyer

Pontosan erre volt szüksége a családunknak. Arra, hogy a gyerkőcök tovább aludjanak, így több énidő szabaduljon fel, amit akár a kapcsolatunkra is tudtunk fordítani. Rájöttünk, hogy mindannyiunknak jobban megy a strukturált rend szerinti alvás, és ez megnyugtatott. Azzal, hogy meghatároztuk az este 7 órát lefekvési időként, lehetővé vált, hogy határokat szabjunk a házunkban és hogy ezt szépen lassan a gyermekeink is megtanulják .

A hiány teremt

Második napirendi pont, visszakaptam a reggelemet! A gyermekeink este 7-kor fekszenek le, és reggel 7-kor ébrednek, ami egy újabb elolvasott fejezetet jelent az aktuális regényemből. Miután kezdtek visszatérni a régi szokásaim – lásd: reggeli olvasás, csend és lelki ráhangolódás a napra – lezongoráztam magamban, hogy az anyaság gyönyörű és felemelő, de kimerítő, mind fizikailag, mind érzelmileg is. Hiányzott a pihentető reggeli időm. Ez adott nekem energiát a napra és türelmet a két kisgyerekkel való foglalkozáshoz. Tudtam, hogy meg kell védenem a józan eszemet és az "én" időmet. Leginkább ez a konklúzió erősített meg abban, hogy ez a rutin megváltás volt számunkra.

Nem a lányomra kelek

Meglepetésünkre, amikor korábban fektettük le a gyerekeket, több energiám volt, és hamarabb tudtam felkelni, mint a gyerekeim. Ez biztosította, hogy volt néhány percem összeszedni magam, mielőtt a szülői káosz elkezdődött a nap folyamán. A lányom többé nem volt az ébresztőórám. Újra megvolt a békés reggeli rutinom. Igazi siker! A lefekvési idővel kapcsolatos határok felállítása segített nekünk abban, hogy a szundikálás és a reggeli idő tekintetében is határokat szabjunk. Újabb napirendi pont, szülői karrierünk csúcsra tört.

Zéró tolerancia

Itt van, hogy mire is gondolok pontosan. Egy vasárnap délután focimeccset néztünk, és a lányunk korán felébredt a szundikálásból. Új anyukaként szigorúan ügyeltem arra, hogy megvédjem a kis szemeit a képernyőktől. Tudtam, hogy a férjem be akarja fejezni a meccsnézést, de egy kis lakásban éltünk, és ha leviszem, óhatatlanul meglátja a tévét. Ezért úgy döntöttem, hogy várok.

A kiságy a minden

Meglepetésemre még 15 percig tökéletesen boldogan hempergett és beszélgetett magában a kiságyában. Miért éreztem olyan nyugtalanságot, hogy azonnal odarohanjak hozzá, amint felébredt? Azzal, hogy vártam egy kicsit, megteremtettem az alvás határait. A lányunk biztonságban és boldogan volt a kiságyában. Megtanulta, hogy anyu vagy apu nem biztos, hogy azonnal jön, amikor felébred. Ez könnyen átültethető volt a reggeli órákra is.

Az egyedüllét és a magány nem ugyanaz

Ha hallottam, hogy a gyerekeim felébredtek, mielőtt befejeztem volna a reggelimet, vártam, amíg készen nem álltam, hogy érte menjek. Anélkül, hogy bűntudatot éreznék emiatt! Oké, néha volt egy kis bűntudatom, de még csak most kezdtem el dolgozni. Egész nap a gyerekeimnek adtam magam, és nem volt azzal semmi baj, ha szükségem volt egy kis egyedüllétre. (Szerencsére a támogató rendszerem gyakran emlékeztetett arra, hogy nem szabad rosszul éreznem magam, amiért erre szükségem van).

Megvolt az ára

Mint sok más dologban, úgy gondolom, hogy szükség van az egyensúlyra. Igen, voltak olyan időszakok, amikor este 7 óra után is kint voltunk, és a gyerekeink a lefekvési időn túl aludtak el. Másnap általában ugyanabban az időben vagy korábban ébredtek. Néha nyűgösséggel fizettünk ezért, de legtöbbször megérte. Bár a mi családunk egy strukturáltabb napirendben él, szülőként gyorsan megtanultuk, hogy rugalmasnak kell lennünk.

Oda-vissza működik

A korai lefekvési idő bevezetése több időt adott nekem, amire két kisgyerek mellett kétségbeesetten szükségem volt. És az alvás struktúrája miatt, amit beiktattunk, meglepő módon a gyermekeim megtanulták szeretni a kiságyukat. A rutinunk nemcsak a gyermekeim alvási szokásait alakította át, hanem az én reggeli és esti alvásomat is.