Mi az oka, hogy a kisbabák nem alusszák át az éjszakát?

Fotó: GettyImages.com

"Hogy haladtok? Átalussza már végre az éjszakákat?"

Ezek a kérdések ismerősen csengenek a kisgyermekes szülők számára. A "normális" éjszakai alvás a kisgyermekek esetében az egyik kulcskérédés. Gwyneth Paltrow kislánya állítólag hat hetes korától kezdve végigaludta az éjszakákat, de a legtöbb család számára ez távoli álomnak tűnik. Talán ezért ez az online fórumok egyik leggyakoribb témája, és már egész kiadói ágazat létezik azon az elképzelésen alapulva, hogy megfelelő szoktatással a csecsemők többet és hosszabban is tudnak aludni.

Alább két vezető szakértő gondolatai, miért ébrednek fel a csecsemők az éjszaka folyamán - és hogy tulajdonképpen ez jó dolog is lehet...

1. Miért ébrednek fel éjjel a babák? Mert kell, hogy így működjenek?

Peter Fleming, a Bristoli Egyetem csecsemő-egészségügy és fejlődéslélektan professzora szerint az az elképzelés, hogy a csecsemőknek egész éjjel aludniuk kell, egy 20. századi idea. Sokkal természetesebb az, hogy a kicsik gyakran felébrednek.

"Az emberi csecsemőket nem arra tervezték, hogy hosszú ideig aludjanak, mert az nem jó nekik, és egyáltalán nincs semmilyen bizonyíték arra, hogy bárkinek bármilyen előnye származna abból, ha gyermeke hosszabb ideig és következetesen aludna" – mondja, majd hozzáteszi - bár a legtöbb szülő valószínűleg nem ezt szeretné hallani.”

2. Valójában senki sem alszik egész éjjel, még a felnőttek sem.

Darcia F. Narvaez, a Notre Dame Egyetem pszichológia professzora szerint a szülők egyik fő tévhite, hogy általában mindenki nyolc órát alszik. Pedig nem így van.

"A felnőttek sem alszanak egész éjjel, csak elfelejtik, hogy rendszeresen felébrednek" - mondja. "Minden alvásunkat egybe, nyolc órába sűrítjük, mert napközben dolgozunk, és ez egyáltalán nem normális, ha megnézzük az emberiség történetét.

"A normális, hogy ébrenléti időszakok és rövid alvások váltakoznak. A vadászó-gyűjtögető életmódot folytatóknál két óra alvás után ébren vannak, és ez így váltakozik a nap 24 órájában."

3. Az emberi csecsemők a fejlődés tekintetében korábban jönnek világra, mint más állatok – ezért születésük után szoros kapcsolatra, vagyis valamiféle "külső méhre" van szükségük.

"Az emberi csecsemők 9-18 hónappal korábban születnek más állatokhoz képest" - mondja Narvaez. "Más állatok képesek járni és maguk táplálkozni – ezt mi, emberek nem tudjuk megtenni. Magzatnak tűnünk, amikor megszületünk és tulajdonképpen azok is vagyunk.

"Ez azt eredményezi, hogy nyugodt állapotban akarjuk tartani a kisbabát, amíg az agyi rendszereik kifejlődnek, hiszen ekkor a baba agymérete a felnőttének mindössze 25% -a, és sok tekintetben még nem működőképes. Fontos tehát a kicsi ellátása – mintha valamiféle külső méhben vagy fészekben lennének."

4. A sokat ébredő csecsemők valójában magasabb szintű intelligenciával és jobb mentális egészséggel rendelkeznek.

Fleming szerint van összefüggés a "nagyon magas fejlettségi és szellemi teljesítmény és az egész éjszaka nem alvás" között, míg Narvaez szerint azok a gyermekek, akiket közelebb tartanak szüleik magukhoz, és akiknek igényeiket jobban kielégítik, "nagyobb empátiával", jobb önszabályozással és lelkiismerettel bírnak, valamint egy tanulmány kimutatta, hogy jobbak kognitív képességeik is és kevésbé jellemző rájuk a depresszió."

5. A csecsemők alvási ciklusa sokkal rövidebb, mint a felnőtteké.

"A felnőttekre 90 perces alvási ciklusok jellemzőek, melyek között képesek vagyunk majdnem vagy talán teljesen felébredni és /vagy visszaaludni" - mondja Fleming.

"Általában két-három ilyen ciklus megy végbe egy éjszaka folyamán, mielőtt tudomásunkra jutna egyáltalán, hogy felébredtünk és vissza is aludtunk. A csecsemőknek ezzel szemben 60 perces ciklusaik vannak. Ez azt jelenti, hogy teljesen normális, hogy a csecsemők felpörögnek és felébrednek ilyenkor – és a felnőttekkel ellentétben – azért küzdenek, hogy maguk vissza is tudjanak aludni.

6. Fontos, hogy ha a kicsik sírnak, kiadva magukból a stresszt, a szülők jelenlétükkel és nyugalmat sugárzó magatartásukkal segítsék őket

Egy 2011-es tanulmány megállapította, hogy a csecsemők végül megtanulják abbahagyni a sírást, amikor magukra hagyják őket, hogy elaludjanak vagy hogy maguk kontrollálják sírásukat. Ez, bár csökkentette a szülők stresszszintjét a vizsgálatban, a csecsemők stresszszintje emelkedett. Narvaez magyarázata: "Amit ezzel megtanít a csecsemőnek, az az, hogy nem érdemes jeleznie. A baba teste ciklikusan működik: először komfortosan érzi magát, majd ahogy a stresszhormonok növekedni kezdenek, ha a szülő ilyenkor jelen van, hogy megnyugtassa őket, az arra tanítja a babákat, hogy képesek legyenek a stresszreakciójukat nyugodt szinten tartani. "Ha a szülő nincs jelen, nem jön akkor sem, amikor a szimpatikus rendszer beindul – a babában megjelenik az az ösztönös reflex, ami a harcot vagy menekülést jelezi, hogy sietned kell, különben itt fogsz meghalni, ha nem kapsz figyelmet –, ha pedig ez nem működik, akkor bekerül a paraszimpatikus rendszerbe, és vagy ún. lefagyást vagy ájulást eredményezhet. Ez természetesen extrém reakció, de megtörténhet, védve a kicsit, hogy ne használja fel minden energiáját és ne haljon meg. "

7. A csecsemők egész nap alszanak, majd éjszaka felébrednek, hogy megbizonyosodjanak róla, minden figyelmeddel rájuk összpontosítasz-e.

"Jellemzően a csecsemők imádnak nappal aludni, és este 6-tól éjfélig tart az az időszak, amikor leginkább ébren akarnak lenni" - mondja Fleming.

"Valójában biológiailag ez nagy előny számukra, mert abban a napszakban több odafigyelésre van lehetőségük a két elsődleges gondozójuk részéről, hiszen az az időszak, amikor sokkal kevesebb a zavaró tényező. Biológiai szempontból teljesen normális és ésszerű tehát, amit a kisbaba csinál. Egyszerűen csak nem felel meg a 21. század elvárásainknak. "

8. A csecsemőknek nem szabadna külön lenniük szüleiktől – sem külön szobában, sem külön ágyban.

"Ha visszamegyünk az emberiség evolúciós történetéhez - mondja Fleming -, a csecsemők minden idejüket szoros és állandó kapcsolatban töltötték édesanyjukkal, akik mindenhová magukkal vitték őket.”

"Nagyon sok kutatást végeztem Afrikában és más helyeken, ahol a babákat az anyukájuk állandóan magukkal hordják. A picik alszanak, amikor aludniuk kell, és ébren vannak, amikor ébren kell lenniük, de állandóan az anyjukkal vannak, ami megkönnyíti a szoptatást is.”

"Ha a csecsemő állandóan az anyukával van, akkor nem igazán merül fel még annak a gondolata sem, hogy hosszú ideig aludniuk kellene. A világ nagyobb részén, a legtöbb csecsemőnél, ez még mindig így van."

Fleming szerint sok bizonyíték van arra is, hogy nagyobb az előfordulása a hirtelen csecsemőhalál-szindróma (más néven gyermekágyi-halálozás) kockázatának a külön szobában és ágyban alvó csecsemők esetében.

9. Ezért olyan népszerű az együtt alvás az egész világon: a csecsemők személyes és kizárólagos kapcsolatokra vágynak, és idegesek lehetnek, ha ezt nem kapják meg.

Fleming azzal érvel, hogy az együtt alvás - az ágy megosztása a babával - sokkal gyakoribb az egész világon, mint egyesek azt gondolnák.

"Az a vélemény, hogy az ágy megosztása a babával egyébként helytelen, rendellenes vagy sajátos, teljesen nonszensz" - mondja. "A világon a legtöbb ember furcsának tartaná ezt a nézetet – hiszen ezen a bolygón a csecsemők 90% -a édesanyjával alszik minden éjjel, és az emberi evolúció félmillió éve alatt is ez volt a bevett szokás."

Fleming elismeri, hogy bár a dolgozó szülők nem lehetnek állandóan együtt gyermekeikkel, találhatunk kompromisszumot: például a lehető legszorosabb kapcsolatban lenni a gyerekekkel, amikor csak együtt vagyunk velük.

Annak ellenére, amit hallunk, és bár próbára teszi türelmünket, teljesen természetes, hogy a csecsemők éjjelente felébrednek.

A csecsemők ösztönösen arra vannak hangolódva, hogy szükségleteiket az elsődleges gondozójuk egész éjszaka kielégítse és szoros kapcsolatban legyenek vele a sok etetés mellett. Ez ellen pedig nem sokat tehetünk.

Ahogy Fleming fogalmaz: "Emlékeztetni kell magunkat arra, hogy a társadalom gyorsabban változik, mint a biológia. Egy félmillió éven keresztük működő biológiai mintát nem lehet hirtelen figyelmen kívül hagyni és megváltoztatni. Különösen akkor nem, ha a baba számára ennek semmilyen előnye nincsen."

- VIA -