MEDDIG OKÉ, HOGY A GYEREK BEPISIL?

A szobatisztaság egy hosszabb és összetettebb érési folyamat eredménye. Fizikailag a gyerekek megközelítőleg kétéves korra válnak képessé az ilyen jellegű önkontrollra, ugyanakkor ez a tényező önmagában még kevés ahhoz, hogy elvárjuk a gördülékeny váltást. A készség elsajátítása a fizikai tényezők mellett értelmi fejlettséget és érzelmi biztonságot is kíván, ezek közül pedig egyiket sem lehet sürgetni.

A bepisilés egy nagyon kényes ügy, és ezt a gyerekek is érzik. Már szinte a kezdetektől nagy rajtuk a nyomás, érzik a szégyent, amikor baleset történik, és nagyon könnyen alakul ki bennük egyfajta gát, ami a későbbiekben nem, vagy nem megfelelő időben engedi el a vizeletet. 

A szobatisztaság elsajátítása egy folyamat, ami a legjobb körülmények között is hozhat rövidebb-hosszabb ideig tartó visszaeséseket. Talán nem olyan köztudott, de a napközbeni bepisilés és az ágybavizelés tulajdonképpen még óvodás- és kisiskoláskorban sem mondható kirívó esetnek. Ettől még szülőként meglehetősen zavaró tud lenni, amikor ez a helyzet heteken vagy akár éveken át fennáll, amit a magunk részéről már igencsak letudnánk. Érthető, ha elfog minket az a kétségbeejtő gondolat, hogy valamit mi rontottunk el. Ezért is fontos, hogy tisztában legyünk azzal, meddig normális a gyerekünk bepisilése, és mi az, amit valóban tehetünk a támogató háttér biztosításáért.

Érzelmek és kontroll

Az egyik lényeges tudnivaló a szobatisztaságról, hogy szorosan kapcsolódik a gyerek érzelmi biztonságához. Ahhoz, hogy szabályozottan és gördülékenyen tudjon működni a folyamat, nyugalomra van szüksége, egyfajta befelé fordulásra, fesztelen összpontosításra. Ha a külvilágból érkező ingerek mindezt nem teszik számára lehetővé, nem lesz képes kellően ellazulni. Így pedig akár sikerül végül, akár nem, kellemes sikerélmény helyett nyűggé válhat az ürítés.

Fotó: tatyana_tomsickova / Getty Images Hungary

Mindezt persze ne úgy képzeljük el, hogy a két-három-négy éves gyerekünk majd meditálással fog rákészülni a vécézésre, hiszen továbbra is elmélyülten játszani vagy rohangálni akar majd, olykor ügyet sem vetve a testi szükségleteire. A mi célunk azonban az, hogy a gyerek megismerkedjen a saját testével, a határaival és az irányításával, ehhez pedig saját tapasztalatokra szorul. Kevesebb utasításra, megszégyenítésre és több játékos beszélgetésre, valamint a szülő őszinte bizalmára. A gyerekeinknek mi vagyunk az elsődleges referenciacsoport, vagyis a mi visszajelzéseink alapozzák meg az önértékelésüket. Minden változás (költözés, intézményváltás, otthoni konfliktus) és minden szülői elutasító megnyilvánulás bizonytalanságot kelt, és ez szorongáshoz vezet, vagyis lelki gátat szab. A nappali és az éjszakai bevizelés tehát gyakorlást és érzelmi biztonságot igényel, s néha mindkettőhöz idő kell.

Testi okok

A cikk teljes egészében a divany.hu oldalán olvashatod.