Lenyaltad a koszos cumit és visszaadtad a gyereknek? Jujj, ne már!
Akkor találkoztam először ezzel a „jelenséggel”, mikor még tini voltam: a családban az egyik épp nagyon kicsi gyerek apukája, - nem mellesleg az én nagybátyám-, követte el a címben is szereplő mozdulatsort, „tisztítás” címszó alatt. Gyerek lévén fujjogtam és pofákat vágtam, szóval nemtetszésemet fejeztem ki, és amennyire emlékszem, vitába is szálltam apukám testvérével, hogy miért tartom ezt helytelen cselekedetnek, kiváltképp, hogy otthon voltunk, ahol azért két fürdőszoba is rendelkezésre áll, mi több a konyhában is van csap.
Aztán a hosszú évek alatt valahogy sikerült feledésbe merülnie nálam ennek az esetnek, egészen mostanáig, amikor is történt valami, ami előhívta ezeket a nem túl pozitív emlékképeket.
A kisfiam nem fogadja el a cumit, de egyik délután annyira nyűgös volt, hogy úgy döntöttünk a férjemmel, bepróbálkozunk a cumival az altatásnál. Persze nem jött be, a cumi repült az ágyból a földre, - itt jegyzem meg, épp aznap volt felmosva-, a férjem felkapta, bevette a szájába és már majdnem próbálta volna visszatenni a gyerek szájába, amikor ráförmedtem:
A fotó csak illusztráció
- Lenyalod a cumit és visszaadod neki?! Ne már!
- Miért mi baja lesz a nyálamtól?
- Valószínűleg semmi, ha csak épp nem átpasszolsz neki valami bacit, ami téged nem üt ki, ő viszont megbetegszik tőle...
- Ugyan már! Most adtam volna neki vissza a földről?
- Hát inkább! Amúgy meg meddig tart lemosni?
- Szerintem eltúlzod a dolgot szívem!
- Figyelj, lehet, hogy én is ezt csinálnám, ha a gyerek „notórius cumizó” lenne, mennénk az utcán, vagy olyan helyen lennénk, ahol nem lenne lehetőség leöblíteni...hozzáteszem nálam akkor is mindig van víz, legrosszabb esetben nedves törlőkendő...vagy legalábbis vinnék magammal mindig egy pótcumit is. – magyaráztam hosszasan.
- Aha, hát én nem bonyolítom ennyire a dolgokat...
- Azt látom, de azért megteszed, hogy ezt nem csinálod többet? Mert mindamellett, hogy szerintem nem egészséges, számomra ez mindig eléggé gusztustalannak hatott.
- Dehát a gyümölcs papiba is belekóstolunk az ő kanalával könyörgöm!
- Bocs, de én azt is lemosom, vagy újat adok neki...nem kell, hogy az én nyálamat egye! (Itt már nevetünk...)
- Ja, hát végül is van neki sajátja épp elég, palackozni kéne!
És itt véget is tért a rögtönzött kis vitánk. Tudom, hogy sosem lesz folytatása, vagy hogy nem igazán fogunk emiatt többször egymásnak feszülni, hiszen a babánk nem ad rá lehetőséget a cumi ignorálásával. Szerencsére. De azért kicsit elgondolkoztam rajta, vajon én vagyok-e ennyire finnyás, vagy tisztaságmániás, túl aggódó, vagy pedig a férjem látott esetleg olyan példát, ami ezt a cselekedetet teszi normálissá számára. Talán kicsit mindkettő. Én azért mindenkit óva intek attól, hogy lenyalja a koszos cumit és úgy adja vissza a babának...sosem lehet tudni.
Ti mit gondoltok erről? Szerintetek elfogadható ez a gyors „tisztítás”?
B.F., 2019. február 14.
