Meglepetések a baba gondozása soránJó lett volna tudni!
Első gyermekét várva az ember nagy lelkesedéssel olvassa a szakkönyveket a csecsemőgondozásról, a babás újságokat, az internetet böngészi, szülésfelkészítő tanfolyamra jár, tapasztaltabb anyukákkal konzultál, és egyáltalán: minden elképzelhetőt megtesz, hogy felkészüljön a nagy feladatra. Ez nem is esik nehezére, mert nincs semmi, amivel szívesebben foglalkozna, mint azzal a gondolattal, hogy babája lesz.
Mégis, amikor a kicsi megszületik, kiderül, hogy van pár dolog, amiről senki még csak említést sem tett! Hogy miért, máig sem értem, de ami tőlem telik, igyekszem megtenni e téren: íme, néhány hasznos információ kezdő szülőknek, ami a fejtágítókból kimaradt.
-
Napi nyolc kaki?! Igen, az újszülöttek gyakran minden szopizás után kakilnak, mivel még kialakulatlan a bélflórájuk, így az emésztésük tökéletlen. A kaki közvetlenül születés után szurokfekete, pár np múlva viszont már alapvetően sárgás színű, kenőcsös állagú, nem erős szagú. Ha a gyerekből a kaki szinte kirobban, vagy nyálkás, netán habos, akkor hasmenés gyanújával azonnal keressük fel a gyerekorvost!
-
Napokig semmi kaki?! Öt-hathetes korra kialakul az előbb említett bélflóra, ami lehetővé teszi az anyatej megfelelő felszívódását; olyannyira, hogy szinte semmi sem marad belőle. Ráadásul ez a jelenség a fenti állapothoz képest egyik napról a másikra jelentkezik, az anyuka nagy csodálkozására. Addig nincs semmi gond, míg a gyerek pár nap kihagyás elteltével kenőcsös végterméket produkál, és ha időközben láthatóan nincsenek fájdalmai, görcsei.
-
Zöld kaki?! A csecsemőknek gyakran zöld a székletük. Ez attól lehet, hogy a táplálék túl gyorsan halad át a beleken, így nincs idő rá, hogy felszívódjon belőle az epefesték. Sokszor amiatt is zöld lehet a baba széklete, ha túl sok első tejet és ahhoz képest túl kevés hátsó, zsíros tejet evett. Ügyeljünk arra, hogy szoptatásnál lehetőleg mindig azzal a mellel kínáljuk meg először a gyereket, amelyikkel a legutóbbi alkalommal befejezte az evést. Nálunk ez nem okozott semmiféle problémát, de azért nem árthat, ha a biztonság kedvéért megemlítjük az orvosnak.
-
Meleg a gyerek feje! A csecsemők nagyon sok hőt adnak le a fejükön keresztül, ettől érezhetjük forrónak a kobakjukat, homlokukat, halántékukat, és ezért javasolják az orvosok, hogy fűtött szobában ne adjunk a kisbabára könnyű pamutsapkát sem. A lázas gyereknek nemcsak a feje, hanem az arca, háta, stb. is meleg, bőre kipirul, szeme furcsán csillog.
-
Hideg a gyerek keze! Ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy fázik. Az újszülöttek keringése még nem tökéletes, ezért a kicsi test esetleg nem tudja átmelegíteni a végtagokat. Ennek ellenére óvakodjunk a túlöltöztetéstől, mert ettől könnyen megfázhat a gyerek! Legjobb, ha a ruhája alá benyúlva, a törzsét-hasát tapogatva állapítjuk meg, fázik-e vagy sem.
-
Kézenfekvő segítség a szoptatáshoz. A szülészeten töltött idő jó lehetőséget kínál arra, hogy megtanuljunk szoptatni és fejni. Jó szívvel tanácsolom minden kismamának, hogy addig nyaggassa a nővéreket, míg ő és kisbabája rá nem éreznek a szopizás műveletére, ugyanis otthon már nem biztos, hogy ilyen rutinos segítséghez jutunk. Bár természetesen erre is van lehetőség, ha például szükség esetén megkeressük valamelyik szoptatással foglalkozó szervezetet (La Leche Liga, Szoptatásért Magyar Egyesület).
- Mit vigyünk a gyerekorvoshoz? Első gyermekorvosi látogatásunk alkalmával kissé bután éreztem magam, mert minden anyuka textilpelenkával felszerelkezve érkezett, csak én nem gondoltam rá, hogy jó lenne valami, amit a vizsgálóasztalra terítve, megvédhetem a gyermekemet az előzőleg ott fekvő kicsik által esetleg hátrahagyott baciktól. Szerencsére a doktornő kisegített, és azóta minden vizsgálathoz viszünk magunkkal egy váltás pelenkát és popsitörlőt, na meg persze a szükséges papírok mellé egy fertőtlenített textilpelenkát is.
És végül talán a legfontosabb. Amikor igyekszünk alaposan felkészülni a baba érkezésére és minden lehetséges információt beszerezni, amire csak szükségünk lehet, észre fogjuk venni, hogy mint mindig, ezen a téren is mindenki mást mond. Például: van, aki szerint a kisbabát oldalt fekve kell altatni; van, aki szerint nem; van, aki esküszik az együtt alvásra; mások veszélyesnek vagy egészségtelennek tartják, stb.
Mielőtt belezavarodnánk a sok jó tanácsba, álljunk meg, válasszunk egyetlen, számunkra megnyugtató információforrást, és a továbbiakban igyekezzünk őrá/erre hagyatkozni. Bármennyire is szeretjük édesanyánkat, nem biztos, hogy csecsemőgondozás terén ő lesz a legjobb választás, hiszen gondoljuk meg, mennyit változott az orvostudomány álláspontja az elmúlt 20-30 évben, például csak a szoptatás, a hozzátáplálás, vagy a gyermekpszichológia kérdéseiben.
Még egy utolsó utáni gondolat. Nagy igazság, hogy a babának elsősorban egy kiegyensúlyozott, nyugodt anyukára van szüksége. Ha ennek az az ára, hogy kétnaponta felhívjuk a gyerekorvost és feltesszük neki összegyűjtött kérdéseinket, ne legyünk szégyenlősek ezt megtenni.
kisgigi
kisgigi, 2011. április 12.
Babanet hozzászólások(30 hozzászólás)
A másodiknál sokkal könnyebb minden...
Tényleg van néhány dolog amire nem is gondol az ember, csak ha már ott a baba és akkor jön rá, hogy erről nem is olvastam nem is beszélt senki.
Szerintem mindenki bele jön a dolgokba és ráhangolódik a babára. (előbb-utóbb)
Azzal pedig teljesen egyetértek, hogy egy embert (egy forrást) kell kiválasztani és tőle tudakolni meg a "használati utasítást". :)
Már ne is haragudj, de abba nem gondoltál bele, hogy van, akinek nem is adatik meg a gyermek...és attól függően még jó szakember!
Akkor a férfiak sem legyenek szülészek, hiszen nem szülnek?!
Ritkán esik szó az éjszakai félelemrohamokról, legalábbis a szakirodalom ezt így nevezi általában, pedig egy első babás család igencsak bepánikolhat tőle. Nálunk is gyakran volt, de ártalmatlan dolog. Rendszerint 1-4 órával elalvás után jelentkezik (és nem a hajnali órákban: az általában rossz álom, és a picúr fel is ébred), a gyermek hangosan sír, kiabál, de valójában nincs ébren. Sőt, ha megpróbáljuk felvenni vagy megnyugtatni, még rosszabbul reagál, ellök magától. A legjobb, ha megvárjuk a kiságy mellett, hogy vége legyen. Kb. egy perc az egész, de nagyon ijesztő lehet, mintha a gyerek nem is lenne magánál. Elmúlik magától és vissza is alszik hamar, reggel pedig csak a szülők emlékeznek rá.
Dia!
Tudnád törölni a 2. hozzászólásom?Köszönöm!
Elnézést, ha megbántottam valakit, de természetesen nem így gondoltam. Sajnos nekem már három védőnőt rendeltek ki a gyerek mellé (cserélődtek a körzetünkben), és egyszerűen eddig bármit kérdeztem tőlük, vagy nem tudtak rá válaszolni vagy valami olyat mondtak, amivel gyakorlatilag még rontottunk is a helyzeten. Szabályosan kerülöm őket, az egyiknek pedig még nincs gyereke, szóval egy 23-24 éves gyermektelen nő nemigen tudom, miben tudna tanácsod adni. Minden területen van jó szakember és rossz szakember. Én kifogtam a kevésbé elhivatottat sajnos.
Még egyszer bocs, ha igazságtalannak tűntem.
Rendben, értem!
Te se haragudj, hogy hirtelen voltam!
Amikor a kislányunkat hazahoztuk a kórházból, az első éjszakát végigsírta- nem értettem, miért? Rosszul viselte a hirtelen környezetváltozást, túl sok volt számára az új inger, de persze beleszokott:) Csak ezt akkor és ott én nem tudtam, és senki se mondta, hogy erre készüljek fel. Másnap mentünk is a gyerekorvosi ügyeletre, ahol az volt az első kérdés: első baba? És egy félmosollyal nyugtázták, hogy igen, de azért megvizsgálták, megnyugtattak, hogy semmi baja:)
Vannak dolgok, amik váratlanul érnek bennünket, nem is lehet felkészülni sok dologra, és valóban hiányzik a használati utasítás a baba mellől, de idővel egymáshoz idomulunk, és tudjuk élvezni egymás társaságát:) Sok boldog óránk, évünk lesz még együtt, kívánom, hogy minél kevesebb fejtörés mellett tudjuk mindannyian élvezni! :)
szmazsola: az éjszakai felriadás (pavor nocturnus) szerencsére a már nagyobb gyerekeknél fordul elő gyakrabban. De valóban félelmetes tud lenni. Majd írunk arról is, jó?:)
Nagyon köszönöm!...és a múltkori bíztatást is!:)
Hiszem más az elmélet ami a könyvekben van és más a gyakorlat:)
Az első gyerekeseket könnyen összezavarják a kéretlen jótanácsadók..
Ami szempont első és többedik gyereknél is,hogy senkinek se akarj megfelelni csak önmagadnak é a gyermekednek!
Ha csuklik a baba, akkor annak lehet az az oka, hogy fázik. Ezt a nagymamám mondta, és nem hittem el, de végül kiderült, hogy tényleg igaza volt!
Nem minden csuklás jelenti azt, hogy fázik, illetve nem mindig csuklik, ha elkezd fázni. De ha csuklik a baba, mindig gondoljatok erre és fogjátok meg a kezét vagy az orrát, mert ha együtt jár ez a két dolog, akkor szinte biztos, hogy fázik.
Sokminden kimarad a szakirodalomból ez tény. Nem csak "technikai dolgok". Vagy éppen benne van, de tényleg más élőben, mint olvasva. Olvastam és hittem is benne, hogy a legfontosabb a nyugodt anyuka és igyekzzék a kedves mama elhinni, hogy, amit tesz, azt vélhetően legjobb tudása szerint teszi. De arról nem szólt a fáma, hogy hogy maradjak nyugodt és önbizalmamban teljes, ha a gyerekenek kevés, amit a szülés utáni lelkiállapotban adni bírok.
Én nem féltam a szüléstől. Illetve nem a szüléstől féltem, hanem attől, hogy ha beleszól az orvos/szülésznő és rossz tanácsot ad. Vagy reális volt a félelmem, vagy önbeteljesítő volt a gondolat. Jó szülésünk volt, de ha nincs ott a szülésznő és az orvos (vagy megfelelően lett volna ott = hagy hogy úgy szüljek, ahogy a természet diktálja és nem gyorsít), akkor még jobb lett volna...
Lehet-e jó szülészorvos, aki nem szült? Vélhetően igen, csak kevés ilyennel találkozik az ember lánya... Illetve attól, hogy valaki már szült, még nem biztos, hogy valóban jól tud segíteni a szülésben, különösen, ha vezetni és nem segíteni akrja a szülést...
Derűs napot
Én csak oldalt mertem altatni, mert hason mi van, ha arccal a matracba gyógyul és nem kap levegőt, hanyatt meg mi van ha bukik és visszalélegzi... A másodikat úgy fogom altatni, ahogy szerintem ő szeret majd.... Terhesen is ezen röhögtem mindig: ne aludj hanyatt, mert nyomod a babát ellátó ereket, ne aludj hason, jó ez nyilvánvaló, ne aludj bal oldalt, mert nyomod a szívedet, ne aludj jobb oldalt, mert nyomod az aortádat :o))))
Igencsak el lehet veszni ebben az információáradatban, egyik könyv így írja, a net meg pont az ellenkezőjét.Elég vicces tud néha lenni, valamikor már én is röhögök rajta.
Igaz, a kislányom már 6 hónapos, nagyjából összeszoktunk már, tudom melyik sírás igazi sírás, melyik csak hisztike stb.
Most szegénykém pont fogzik, így semmi se jó neki.
Az alsó kettő már kint van, most jön a felső (szerintem).
Na én a pelenkakiütésről hallottam keveset szülés előtt, bajlódok is vele, főleg ugye fogzáskor..
Se az orvos, se a védőnő nem tud semmi hasznos tanácsot vagy krémet.Egyenlőre tesztelgetek.
Úgy veszem észre, ha nem popsitörlővel, hanem kamillateával mosom le a popsit, és sokat hagyom szabadon, akkor elég hamar rendbejön.
Nekem pl a Sudocrem se válik be ilyenkor, pedig mindenki nagyon dicséri.
Minden másra tök jó, csak arra nem :(
Nekem anyukám szokott jó tanácsokat adni, bár néha 20 évvel ezelőtti tanácsokat mond:)
Anyós pedig kész katasztrófa.
Nagyon tetszenek a cikkek, de főleg a hozzászólások. Az én véleményem az, hogy a baba akkor érzi a legjobban magát, ha az anyukája is jól van.