Hintáztassunk? Naná!
A saját kisgyermekkorából az ember nem sok mindent jegyez meg.
Nekem talán 4 éves koromból van az első teljesen tiszta emlékem. Akkor hozták haza a kishúgomat a kórházból. A másik pedig a hinta az ajtóra erősítve. A szoba és a folyosó közt lengedeztem, amikor csak akartam. Előre-hátra, előre-hátra. Hinta palinta.
Mikor a kislányom megszületett sok mindent szerettem volna megadni neki. Mindenki így van ezzel, a gyermekének mindent akar: azt is amit az adott kor divatja megkíván, és azokat a dolgokat is, amikre a saját életéből emlékszik.
Így voltam én is.
Mindent adni akartam, amiről azt gondoltam, jó. Hintát is. Később. Az ajtóra.
Aztán a sors úgy hozta, hogy ajándékba kaptunk egy álványos hintát a szoba közepére, így kicsikém szinte az első pillanattól ringott. Minden áldott nap, rengeteget. Könnyedén el is aludt benne, de ha ébren volt, löködés közben sokat énekelgettem, beszéltem hozzá.
Állítólag egy szülő érdemben 7 percet foglalkozik csak a gyermekével. 7 perc az, amikor színtisztán a kicsié a figyelem. Hát én merem állítani, nálunk ez sokkal, de sokkal több volt, már csak a hinta löködésével is magasan átugrottam a 7 percet.
Nem tagadom, jól jött akkor is, mikor csak egy híradót szerettem volna békességben végignézni. A hinta olyankor is remek választásnak bizonyulCsemete ringott – anya híreket hallgatott. Talán ez most úgy tűnik, a hinta a lusta emberek megoldása a baba leszerelésére, de ez egyáltalán nem így van.
A hinta ugyanis nagyszerű fejlesztő eszköz.
Azt tudtátok, hogy az egészen kicsi babáknak a hintázó mozgás az anyaméhet idézi fel? Ezen kívül segít megnyugodni, szorongásokat leküzdeni, ellazulni.
Ez számukra nagyon jó. A későbbiekben pedig nagyon fontos szerepe van a mozgásfejlesztésben. Hisz a baba egyensúlyérzéke remekül fejlődik, ezáltal könnyebben megtanul járni gyakori elesések nélkül.
A hintázás nélkülözhetetlen szerepet tölt be a megfelelő egyensúlyérzék, a térérzékelés, a ritmusérzék, a mozgáskoordináció és a finommotorikus mozgások kialakulásában.
Ezen felül, ha hiszitek, ha nem, a gyakran hintáztatott gyerek sokkal könnyebben megtanul az iskolában írni és olvasni is. Kevésbé keveri a betűket, jobb a sortartása.
Angyalkám be is bizonyította, hogy mindez igaz. Meglepő magabiztossággal állt fel és tanult meg járni, s bizony úgy indult el, hogy soha el nem esett. Remek a ritmusérzéke, jól mozog. Már az óvodában megdícsérték, hogy nagyszerűen rajzol, színez, írogat. S mindezek most, az iskolában is bebizonyosodtak.
Persze, tudom, minden másra is rá lehetne ezeket fogni, de én szentül meg vagyok róla győződve, hogy fontos szerepe volt a rengeteg ringatásnak, hintáztatásnak.
Ezért most, hogy a kisfiam megszületett, rögtön előszedtük neki is a babahintát.
Egy rövid ideig eljátszottam a gondolattal, hogy elektromos hintát is beszerzek. Az oka egyszerű volt: kellett volna az idő, másra.
Két gyerek mellett ugyanis már kicsit nehezebben sikerül a dolgokat összeegyeztetnem, a vacsoráztatás vagy fürdés ideje alatt nem bántam volna, ha a hinta magától elringatja másodszülöttemet.
Keresgélni kezdtem az interneten, s ekkor döbbentem rá, mennyire nagy az elutasítás az anyukák között. Egész hadjárat van az elektromos hinta ellen.
Miért?
Teljesen mindegy, hogy a hintát kéz hajtja, vagy motor. A jótékony, áldásos hatását így is, úgy is kifejti. És néha az így nyert 15 perc pont jól jön valami másra.
Szóval hintáztassunk? Naná!
Mert hintázni nem csak jó, hasznos is! Babának és anyának is.
A cikk elkészítésében közreműködött: http://kissemese.cafeblog.hu/
Kapcsolódó:
