Hagyjuk, vagy ne hagyjuk kicsi gyerekeinket mesét nézni? Mindegy, hogy melyik rajzfilm elé ültetem le?

Ha te is gondolkodtál már ezeken a kérdéseken, akkor azt hiszem, igen jó kezekben vannak nálad a gyerekek. Sajnos nagyon sokaknak eszébe sem jut, hogy a mesék károsak is lehetnek, ha nem megfelelő korban látja a gyerek. Ugyanakkor arra sem gondolnak sokan, hogy a figyelemlekötésen kívül még milyen jótékony hatásai vannak a már egészen pici korban is emészthető, színvonalas rajzfilmeknek.

A gyerekek látása és környezetük érzékelése az első 3 évben fejlődik ki alapjaira, ezért annak megfelelően alakul ki, hogy mennyi és milyen inger éri a kicsit első éveiben. Az első 6 hónapban még megtanul látni a szem, fókuszálni, felismerni a kontrasztokat, a mélységeket, ezért nem érdemes színes mozgó képekkel terhelni. Azért sem, mert ha túl hamar éri sokféle intenzív inger a fiatal fejlődő agyat, akkor ingerküszöbe ehhez fog idomulni, és a későbbiekben is folyamatosan igényelni fogja az intenzív behatásokat. Azok a gyerekek, akiket ideje előtt ér indokolatlanul sok felesleges inger, nagyon izgága, valamint koncentrációs nehézségekkel küzdő személlyé válhat.

6-12 hónap között, amikor azt tapasztaljuk, hogy a kicsi felismeri a tárgyakat, a színeket, már meg lehet mutatni neki lassan mozgó alakjukat nem igen váltó, egyszerűen megrajzolt mesefigurákat. Napi 15-30 perc mesenézés segíti a képzelőképesség, a kreativitás, és az érdeklődés fejlesztését, valamint az egy tevékenységben való elmélyülést. A legjobb, ha zene is társul a látványhoz. A zene már magzati kortól pozitív hatással van a szervezet fejlődésére, működésére. A rezgésekre az emberi szervezet sokkal korábban képes reagálni, mint ahogy kialakul a látás képessége.

Ezek a kellemes, érdekes tevékenységek hamar magukkal ragadják a gyerekeket. Gyakran láthatjuk, ahogy nyitott szájjal, csorgó nyállal, mereven bámulják a képernyőt, a világról teljesen megfeledkezve. Erre azonban érdemes odafigyelni, mert amennyiben ez egy passzív tevékenységgé válik, és nem mozgatja meg a gyermek agyát, úgy károsan hat már az agy működésére és fejlődésére, kialakítva egyfajta rutinszerű szórakoztató tevékenységet, amelyben a résztvevőknek semmit sem kell hozzátenniük. Ezért sem érdemes napi fél óránál tovább hagyni a gyereket a TV-t bámulni, és akkor is érdemes vele részt vennie ebben, beszélgetni vele vagy együtt énekelni a dalokat.

1-1,5 éves kortól már kifejezetten ajánlott olyan meséket megmutatni a gyerekeknek, amelyek segítenek nekik a szavak, fogalmak megtanulásában, a szavak formálásában, kiejtésében, a színek, formák és a környezetük megértésében. Olyan meséket keressünk, amelyek egyszerű történeteket mesélnek el, kedves külsejű figurákkal, lassabb, szép kiejtésű szövegezéssel. A mesék az érzelmek megértésében és feldolgozásában is segítenek. Amikor a gyerekek látják a történetet, azonosítani tudják saját érzéseikkel, ezáltal gyorsabban megtanulják a kezelésüket. Fontos azonban, hogy ne erőltessük rá a konklúziót a gyermekekre. A mesék nagyon jó eszközrendszerrel szemléltetik az értékrendet, amely éppen a történetet érinti, erre nem szabad ráerősíteni, mert akkor felesleges görcsök keletkezhet a gyermekben, hogy neki valamit csinálnia kell. Sokkal hatékonyabban épül be az ember értékrendjébe egy-egy elv, amennyiben az ő döntése az, mert ő magának vonta le a konklúziót.

Szerencsére a magyar mesegyártás is bővelkedik kedves, hasznos mesékkel, mint például a Süsü a sárkány, Pom-pom meséi, Vizipók csodapók, Frakk, Kukori és kotkoda, Dr. Bubó. Azonban rengeteg külföldi meséhez is készül magyar szinkron, így a szülők kedvükre válogathatnak, hogy melyik mesevilággal ismertetik meg csemetéiket. Különösen bájos és sokat lehet tanulni az alábbi rajzfilmekből: Babar, Frenklin, Bing nyuszi, A kisvakond, Thomas, a gőzmozdony