Ha elérkezik az idő...Így válasszunk bölcsit

Kérd ki más szülők véleményét!

A gyermekorvos és a védőnő az első „szakember”, akivel találkozik a kicsi, érdemes megkérdezni őket, van-e olyan bölcsi, amit kifejezetten ajánlanak. Természetesen tájékozódhatsz az interneten is: a bölcsődék nyilvántartásából megtudhatod, mely intézmények találhatóak a közelben. Létezik néhány online közösségi fórum is, ahol a szülők megosztják egymással a tapasztalataikat. Azonban a legmegbízhatóbb reklám még mindig a közeli ismerősök véleménye – persze olyanoké, akik hasonlóan gondolkodnak, mint mi. Bizonyára akad a Te környezetedben is néhány bölcsi-ovis korú gyermek; faggasd ki az ő szüleiket, vagy ha már kaptál egy jó tippet, próbálj meg a helyen elcsípni pár tapasztalatot.

Térképezd fel a terepet!

A legtöbb bölcsiben a beíratást megelőzően nyílt napokat tartanak, a döntés megkönnyítése érdekében. Az első benyomás nagyon meghatározó; milyen érzés fog el, amikor belépsz a bölcsibe? Kellemes, barátságos, meleg hangulat fogad? Mit tapasztalsz a lurkódon, neki tetszik? Kedvesek a dadusok? Tiszták, használható állapotban vannak a játékok? Elég inger éri a gyerekeket? Milyennek tűnnek az oda járó kisgyerekek? Vidámak, felszabadultak? Vagy minden meg van tiltva, azért fegyelmezett rendben ülnek egész nap a szobában?

A lényeg a részletekben rejlik – légy alapos megfigyelő!

Egy kedves barátnőm személyes tapasztalatát osztom meg Veletek. Egy előre megbeszélt időpontban ellátogatott másfél éves kisfiával a közeli napközis helyre. A bölcsőde vezetője enyhén szólva is nem a korának – és az intézménynek - megfelelően volt felöltözve (mini szoknya, kivágott felső, hatalmas műkörmök), helytelenül beszélte a magyart. A dadusok nem engedték, hogy a kicsik rálépjenek a fűre (!), nehogy kárt tegyenek benne, csak a betonon játszhattak. Egy tucat gyerekre két felnőtt jutott, ami azt eredményezte, hogy egyik-másik rosszcsontot folyton keresgélte az egyikük. A bokrok mögött egy 2-3 méter magas fal húzódott meg, ahonnan fél perc alatt simán leeshetett volna bárki, mondjuk egy kis önfeledt fogócska közben. Az egyik kislány épp állatfigurákkal játszott, és amikor felismert egy viszonylag „bonyolult” állatot (oroszlán, mammut vagy valami hasonló), szabályosan le lett dorongolva, hogy neki ezt még nem kéne tudnia. A játékok töröttek, koszosak, használhatatlanok voltak. „Na hát, ez aztán a kreatív, fejlődést serkentő környezet!” – gondolta magában a barátnőm, majd sarkon fordult és elviharzott a kisfiával. Tanulságul az alábbiakat gyűjtöttük össze, amit Te sem hagyhatsz figyelmen kívül:

• Milyen szabad területek, szabadtéri játszási lehetőségek állnak rendelkezésre? Homokozó, hinta, használható zöld rész van-e?
• Milyen a megjelenése, stílusa az ott dolgozóknak? (Te is tudod, milyen könnyen tanulnak a kicsik, mindent leutánoznak, amit látnak, hallanak.) Jut-e minden 2-3 gyerekre legalább egy felnőtt?
• Ott mernéd nyugodt szívvel hagyni a gyermeked? Nincsenek veszélyes tárgyak, területek a helyen?
• A kreativitását megfelelően ki tudja élni? Például színezők, képes mesekönyvek, készségfejlesztő játékok, építőkockák, legó, puzzle segítségével?
• Van-e lehetőség gyerekszámok, mese hallgatására, éneklésre, milyen egyéb foglalkozásokat biztosítanak?
• Milyen az étkezési ellátás?

Ti milyen szempontok alapján választottatok bölcsit, ovit? Mik a tapasztalataitok? Osszátok meg velünk személyes történeteket!