Picik & kicsik

GYERMEKKORI SZEXUALITÁS?

3 éves és már nunizik/kukizik?
Észrevette, hogy a lányok és a fiúk különböznek, és zavarba ejtő kérdéseket tesz fel?
Létezik egyáltalán olyan, hogy gyermekkori szexualitás?
Mik lehetnek ennek a normális formái és mikor forduljunk szakemberhez?

Az ember szülőként abban bízik, az izzasztó kérdések, intim témák inkább csak a serdülőkor tájékán ütik fel majd a fejüket.

Éppen ezért váratlanul érhet minket, ha óvodás gyermekünk a semmiből feltesz egy ilyen kényes kérdést. A felkészületlenül ért pillanatban pedig nehezen tudunk spontán, oldottan reagálni, ahogy azt jó szülőként elképzeltük magunkról.

Fontos tehát tudnunk róla, hogy a szexuális fejlődés egy hosszú folyamat, amely már kisgyermekkorban elkezdődik és a kamaszkor ennek csak az egyik állomása.

A legtöbb gyermek általában csak 2-3 éves kor körül, a szobatisztaságra való szoktatással egyidejűleg fedezi fel saját nemi szervét. Ahogy lekerül a pelenka és szabadabban érintkezhetnek a korábban még fel nem fedezett területtel, teljesen természetes módon fokozódhat kíváncsiságuk. Ilyenkor azt is észrevehetik, hogy az övék apáéhoz vagy anyáéhoz hasonlít. Az is lehet, hogy már jóval korábban – az első életév végén, pelenkán keresztül- használják nemi szervüket önmegnyugtató, örömszerző funkcióra, például számukra szorongató helyzetekben, vagy ellazuláshoz elalvásnál. Öningerlés során nem csak jó élményeik lehetnek, de a csikló és pénisz vérbősége/merevedése akár fájdalmas is lehet a számukra.

Szülőként gyakran megijedünk, ha azt tapasztaljuk, hogy gyermekünk már ennyire pici korban fogdossa magát.

Ha tudjuk, hogy ez teljesen rendben van ilyen életkorban is és nem tulajdonítunk nagyobb jelentőséget a dolognak, a folyamat megy a maga útján. Ha a gyerek azt tapasztalja, hogy mi szorongunk ettől a jelenségtől, megdöbbenést tapasztal az arcunkon, vagy megszidjuk azért, amit tesz, ő is szorongani fog, szégyenkezik, esetleg elkezd manipulálni minket, hiszen látja, hogy van hatása.

A szexuális fejlődés során nem csak a saját testük iránti kíváncsiság fokozódik, de pszichés változások sora is elkezdődik.

A kislányok azonosulni kezdenek édesanyjukkal, értelem szerűen a kisfiúk pedig az édesapjukkal. Ilyenkor az ellenkező nemű szülő iránti szimpátia megnőhet, és ezekhez hasonló kijelentéseket tehetnek: „Nekem az apa lesz a férjem”- kislányok. „ Én az anyát fogom feleségül venni.”- kisfiúk. Ezeket a kijelentéseket jobb nem túlreagálni, teljesen rendben vannak. Megértő mosollyal nyugtázhatjuk, hogy a gyerek éppen az „ödipális- korban” van. Ha ilyen kijelentések mentén kinevetjük vagy szigorúan büntetjük a gyermeket, azzal nagy károkat okozhatunk, miközben ő csak az egészséges fejlődés útján halad. A konfliktus sikeres megoldásaként könyvelhetjük el, ha a gyermek lassan eljut odáig, hogy apa és anya egy pár, és ő majd valaki mást választ magának „férjnek/feleségnek”: testvért, barátot, ovis társat.

A gyerekek legkésőbb gyerekközösségbe való kerülés során szembesülnek vele, hogy ami nekik van, az csak az egyik változat, van ahhoz képest egy másik is.

Legtöbbször annyi csapódik le bennük, hogy a fiúknak van valamije, ami a lányoknak nincs, hiszen kívülről nem nagyon látszik semmi. Már önmagában ez a gondolat is elég lehet a szorongáshoz. A fiúkban megfogalmazódhat, hogy ami nekik van, az elveszíthető –kasztrációs félelem. A lányok pedig nem értik, hogy ők miért nem kaptak olyat, amilyen a fiúknak van –pénisz irigység. Ha hangosan örülünk lányunk jelenlétében a kistesó kukijának, – a kislányok nunijának, pedig általában kevésbé szoktunk örülni furcsa módon-, azzal féltékenységet kelthetünk a lányokban. Kevesebbnek érezhetik magukat, vagy belobban egy ellenreakció és úton-útfélen zavarba ejtő helyzetekben beszél a nunijáról, esetleg meg is mutatja azt. Kisfiúknak pedig szigorúan tilos ehhez hasonló mondatokkal fenyegetőzni: „Aki rosszul viselkedik, az elveszítheti a kukiját.”, „Aki a kukijához nyúl, az beteg lesz.” stb.

Az óvodás kor lezárultával kisiskolás korig bezárólag elméletileg létrejön egy ilyen szempontból nyugalmi fázis.

Fontos azonban megjegyezni, hogy a mai kor ingerelárasztásában ez egyre nehezebben tud érvényesülni. A nagyvárosok óriásplakátjain lévő félmeztelen modellek, a reklámokban felbukkanó rejtett felnőtt szexualitás és a gyermek életkorának nem megfelelő tartalmú felvételek, megzavarhatják ezt az időszakot. A kiskamaszkorral várhatóan újra felélénkül majd az érdeklődés a szexualitás iránt.