Érdemes megfontolni! Akár milyen nagy a hőség, nem biztos, hogy jó ötlet beengedni a gyerkőcöt a köztéri szökőkutakba

Gyerekek hűsítik magukat egy szökőkútnál a kánikulában Budapesten, a Széll Kálmán téren 2016. június 23-án

Fotó: Balogh Zoltán / MTI

Nagyon csúnya betegségeket lehet összeszedni ezeken a helyeken – mondja Rendek Mária gyermekorvos. Utal arra: ki tudja, hány baciluskultúrát, gombát visznek be a lábukon az emberek, amelyekkel megfertőzik a vizet. A fertőzött víz további megbetegedéseket okozhat, hiszen mivel nem fürdővíz, a szökőkutak vizét nem ellenőrzik mikrobiológusok.

„Elsősorban gennykeltő által okozott betegségek: furunkulusok, ótvar, gombásodás terjedhet ezeken a helyeken. Ezeknek a betegségeknek komoly szövődményeik is lehetnek. Ha például egy ótvart okozó bőrbetegség valahol elakad a szervezetben, a véráramba kerülve nagy bajt okozhat. Mindez attól függ, milyen az illető immunrendszere, és hogy mennyire virulens kórokozót szedett össze” – magyarázza a gyermekorvos.

Szavait alátámasztja a szökőkutak gyártásával foglalkozó Aqua-Filt szakembere is. Szerinte bár egy-egy ilyen szökőkút működése nagymértékben függ a gépészettől, egy dologban megegyeznek a különböző berendezések: tilos a területükre lépni. A jellemzően homokszűrős-vízforgatós köztéri szökőkutak mellett ez általában fel is van tüntetve, de a nagy melegben sokan úgy vannak vele: mi baja lehet a gyereknek, ha a többiek már ott pancsolnak?

Igaz, hogy a medencés szökőkutakban pangó víz algásodik, pocsolyásodik, és ezeknél a keringető rendszerű szökőkutak látszólag kevesebb veszélyt hordoznak magukban, a kicsikre nézve – mivel ők alacsonyabbak, és könnyen fenékre esnek a csúszós kövön – ezek is éppolyan kockázatot jelentenek. A testnedvek cseréjével akár nemi betegségek is terjedhetnek, nem beszélve az egyre többet emlegetett legionella baktériumról.

Az Országos Közegészségügyi Központ által tavaly kiadott, a legionella révén fertőzési kockázatot jelentő létesítményekre vonatkozó módszertani útmutató szerint a fertőzés háromféle mechanizmus útján jöhet létre: legionellát tartalmazó közeg inhalációjával, aspirációjával és ritkán közvetlen kontaktussal. „Leggyakrabban a baktériumokat tartalmazó aeroszol belégzését követően alakul ki a megbetegedés, ezért a fertőzési lánc szükséges eleme a vízterekből kiinduló mikrocseppek képződése. […] A legionellóziskockázat szempontjából kiemelt az 5 µm-nél kisebb méretű vízcseppek (aeroszolok) jelentősége, mivel ezek képesek legmélyebben lejutni a tüdőjáratokba” – áll az útmutatóban. A dokumentum szerint kockázati közegnek tekintendő valamennyi olyan épített vízrendszer, amelyben 20-50 Celsius-fok hőmérsékletű víz van, fennáll a pangó vízterek kialakulásának lehetősége, és vízpermet képződik.

A közegészségügyi központ összefoglalójából kiderül, az aeroszolképződés a vizes élményelemek – csobogók, spriccelők stb. – esetén jelentősnek nevezhető. Ráadásul a legionella baktérium elszaporodásának különösen kedveznek az emberi civilizáció által kialakított környezeti közegek, amelyekben kedvező számukra a víz hőmérséklete.

Tudvalévő, a 25 fok feletti víz amúgy is kedvez a mikroorganizmusok elszaporodásának. Ráadásul a galambok által terjesztett kriptokokkusz, sőt a szalmonella is elkapható ilyen mérsékelten tisztított vizekben, amelyeket csak néhány havonta cserélnek le teljes egészében, és amelyek véletlen lenyelése hasmenéses megbetegedést is okozhat.

Meg kell elégedjünk tehát a szökőkutak látványa által okozott szubjektív közérzetjavító hatással. Ha ez nem elég a felfrissüléshez, lubickolhatunk a szintén egyre több helyen felállított párakapuk által adott élményben is.

A cikk forrása: mno.hu