Dackorszak, a kisgyermekes anya rémálma: 3 meglepő dolog, amit nem árt, ha megtudsz róla

Hivatalosan a dackorszak a kicsik 2-3 éves kora között érkezik el, ám ezt befolyásolhatja sok körülmény is: tesó érkezése, bölcsi vagy ovi megkezdése, otthon megváltozott családi viszonyok. De az is lehet, hogy egyszerűen hamarabb vagy később indul ez az időszak, amikor a gyerek rájön arra, hogy van önálló akarata, és ezt szeretné megtanulni használni is. Nem kérdés, hogy a dackorszak nem a legkellemesebb periódusa a gyerekkel töltött időnek, viszont rengeteg dologra megtanít.

Türelemre sarkall

Nálunk viszonylag korán, a fiam másfél éves korában már komoly jelei voltak annak, hogy bizony idő előtt elérkezett az általam csak „mini kamaszkornak” nevezett periódus, és nagyjából 2 kemény év alatt le is csengett a dolog. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem kezdette ki az idegeinket az a két év, amikor gyakorlatilag egy kidobott papírlap vagy egy kődarab miatt brutális hisztiknek lehettünk fül és szemtanúi. Az viszont tagadhatatlan, hogy ez a két év kiváló tanulópénz egy szülőnek is. Akkor is, ha a szülő heves természetű, lobbanékony típus, és akkor is, ha valaki nyugodt, békés, és fát lehet vágni a hátán. A legtehetségesebb gyermekek ugyanis még egy ilyen típusú szülőnek is tudnak újat mutatni. Ha hajlandók vagyunk fejlődni és figyelni, akkor a dackorszak évei bizony megtanítanak türelmesnek, elfogadónak lenni, és egészen más szemmel tekinteni a világra.

Nincs mese: ha még előttetek áll, érdemes akár könyvekkel is felkészülni erre az időszakra, ha pedig már benne vagytok, akkor amellett, hogy kísérleteztek a különféle technikákkal, szülőként érdemes türelmet tanulni. Ez talán az egyik legnehezebb az egészben, az viszont tény, hogy ha türelmes vagy a gyerekkel, sokkal könnyebb átlendülni a nehézségeken. Persze szülő legyen a talpán, aki egy masszív, nem pár perces hisztitől nem készül ki, és angyali mosollyal végigvárja a dolgot, de akármilyen nehéz is, érdemes megpróbálni. Ha kell, tanulj különféle technikákat, kezdj el meditálni, a lényeg a TÜRELEM!

Segít abban, hogy elengedd az elvárásokat

Szerintem a legtöbb szülő kerül néha olyan helyzetbe, amikor kínosan érzi magát amiatt, mert őrjöng a gyerek, indokolatlanul, visítva üvölt mások előtt, vagy egyszerűen csak gigahisztit vág le a játszótéren. Eleinte én is lesütöttem ilyenkor a szemem, úgy éreztem, csődöt mondtam anyaként, hogy az én gyermekem ilyenekre képes – idő kellett, míg rájöttem arra, hogy a legjobbakkal is előfordulnak ilyenek, és előbb-utóbb minden gyermek a tudatára ébred. A dackorszak nagy tanulsága számomra az, hogy a saját elvárásainkat is érdemes újragondolni, és meg kell tanulnunk elkezdeni elengedni azt, hogy az legyen a fontos, mások mit gondolnak rólunk.

Megtanít a gyerekkel bánni

Lehet, hogy ez nem segít, de jó, ha tudod: a dackorszak kiváló edzőtábor a kamaszkorra, ami szintén egy óriási és jelentős változás a gyermek életében. Emellett a dackorszak remek lehetőség arra is, hogy megtanuld kezelni a hisztiket, a kirohanásokat, és segít abban, hogyan tudjatok jól együttműködni a gyerekkel. Persze ott és akkor, a kínos szituációban, amikor úgy érzed, mindenki téged néz a bevásárlóközpontban, mert a gyereknek nem vetted meg azt a piros nyalókát, nem vigasztal mindez, viszont megtanít arra, hogyan kezeld a nehezebb helyzeteket. Nekünk a következő megoldások váltak be legjobban a kritikus pillanatokban, és ezeket azóta is sikerrel alkalmazzuk:

• Kerüljük a kritikus helyzeteket. Tudom, hogy melyik az a 3 bolt, amit soha, semmilyen körülmények között nem úsztunk meg cirkusz nélkül, így egyszerűen eldöntöttük, nem futunk felesleges köröket, és nem lépünk be gyerekkel ezekbe a helyekre.
• Kimutatjuk, mennyire szeretjük. Még akkor is, ha épp egy durva hisztiroham közepén állunk. És akkor is, ha csak egy átlagos kedd este van. Naponta elmondjuk neki, mennyire szeretjük, rengeteget szeretgetjük, puszilgatjuk, simogatjuk, dicsérjük és bátorítjuk. Szerintem az, hogy ezeket megkapja, nagy segítség neki a számára nehezebb időszakokban.
• Próbálunk következetesek maradni. Akkor is, ha sokszor ez szüli a vitát. Viszont ha ezt nem tesszük meg, a gyerek pillanatok alatt kiszagolja, hogy anya és apa csak fenyeget, ígérget, de úgysem váltja be, amit mond.
• Elterelés, elterelés! Ez az, ami nálunk a leginkább beválik a nehezebb pillanatokban. Amikor érezzük, hogy közeleg a vihar, próbáljuk teljesen más irányba terelni a beszélgetést, feldobunk egy izgalmas témát, és bízunk abban, hogy remélhetőleg elfelejti a hiszti kiváló okát. Persze van, hogy a taktika kudarcot vall…
• Adunk neki választási lehetőséget. Szerintem fontos, hogy már egészen kis korban ezt megtegyük: egyrészt így érzi, tudja, hogy számít, amit mond, másrészt megtanul dönteni. Persze nem kell nagy volumenű dolgokra gondolni, de sokszor kap alternatívákat arra, hogy milyen ételt készítsünk neki, melyik pólót szeretné felvenni, vagy 3 cipőből melyiket vegyük meg neki télire. Nyilván itt fontos, hogy számunkra is megfelelő alternatívákat kínáljunk neki, ő viszont élvezni fogja, hogy dönthet bizonyos kérdésekben.