Bilire szoktatás: 9 módszer, ami megkönnyítheti a szobatisztaságra nevelést

A szobatisztaságra szoktatás sok dologtól függ. Ez is a tanult viselkedési minták egyike, tehát nem ösztönből jön rá a gyermek, hogy neki a bilibe vagy később a WC-be kellene a dolgát végeznie, hanem a többi embert másolja a környezetében. A tanult viselkedési minták elsajátítása tehát leginkább a környezettől függ. Azok a gyerekek, akik bölcsibe járnak, gyorsabban tanulnak meg rendesen ülni egy asztalnál, szépen enni, bilizni, WC-t használni, cipőt fel- és levenni, stb. De bárhol is cseperedik gyermekünk, fontos, hogy otthon milyen szokásokat alakítunk ki, mert gyermekünk azt viszi magával a további életében.

Összegyűjtöttem pár tanácsot a bilire szoktatáshoz, nézzük hát, hogyan is fogjunk hozzá:

1. A pisilés, kakilás jó dolog! Nagyon fontos, hogy ne okozzunk traumát a gyermek életében, ha pelenkázzuk! Ne zsörtölődjünk, ne mérgeskedjünk, ha éppen rossz időben, rossz helyen telik meg a pelenka, és emiatt nem tudunk időben indulni, vagy kellemetlen helyzetbe kerülünk valamilyen program közben. Mindig legyen nálunk váltás pelenka, popsitörlő kendő és popsikrém, hogy bárhol, bármikor ki tudjuk cserélni a pelust, és kitörő örömmel fogadjuk a szagos kis csomagokat! Jelezzük a kicsi felé, hogy nagyon ügyes és jó dolgot csinált! Amennyiben félelmeket, frusztrációkat okozunk utódunk lelkében, mert a kis drága csak épp a világ legtermészetesebb dolgát végezte el, mi mégis rosszul reagáltunk, az hosszú távon rengeteg zavart és nehézséget okozhat egy ember WC-zéshez fűződő szokásaiban.
2. Mutassuk meg a kicsinek, hol fogja érezni, ha pisilni vagy kakilni kell, és kérjük meg, hogy mindig próbáljon szólni, amikor ilyesmit érez. Ha sikerült, jutalmazzuk vidámsággal, tapssal, örömködéssel, dicsérettel! Vigyázzunk a játék vagy étel jutalmakkal, mert kialakulhat egy felesleges és később nehezen levetkőzhető rossz szokás. Nem az a cél, hogy a gyerek csak akkor érezze jól magát, ha csokit kap egy kakilásért, hanem az, hogy örömmel fogadja testének emésztő tevékenységét.
3. Ismertessük meg a bilivel. Engedjük neki, hogy ráüljön ruhában, aztán a fürdetések előtt meztelenül is. hagyjuk, hadd ücsörögjön rajta, hadd szokja meg.
4. Amikor WC-re megyünk, invitáljuk magunkkal a kismanót, és ültessük magunk mellé a bilire. A közösen végzett tevékenységek öröme segít közelebb kerülni a dologhoz.
5. Ha már eleget ücsörög a gyermek a bilin, egyszer biztos, hogy sikerülni fog a belepisilés. Ekkor nagyon dicsérjük és tapsoljuk meg!
6. Ha már megbarátkoztunk a bilivel, és olykor sikerült is produkálni bele valamit, kérjük meg gyermekünket, hogy próbáljon szólni, amikor érzi, hogy pisilni vagy kakilni kell és gyorsan szaladjunk a bilire.
7. Hagyjuk, hogy pelus nélkül legyen gyermekünk, és fél óránként ültessük a bilire akkor is, ha nem szól.
8. Találjunk ki valamilyen játékot a bilizéshez, amivel kedved csinálunk a kismanónak. Például énekeljünk vele bilizés közben vagy olvassunk mesét, esetleg valamilyen játékszer is bevethető, hogy ne legyen unalmas a bilin ücsörögni.
9. Jó ötlet a zenélő bili is, ami zenét játszik le, amint a csomag beleérkezik, ezt a gyerekek nagyon szeretik, és hamarabb akarják teljesíteni a feladatot, hogy a jól megérdemelt zenét hallhassák.

A bilizés tehát a szobatisztaság előszobája. Eleinte még nehezebbnek tűnik a helyzet, mert sokszor be fog pisilni vagy a szőnyegre sikerül csak, esetleg az ágyba. Sok-sok váltás ruha, nevetés és türelem! Soha ne kiabáljunk, ha nem sikerül valami! Nem szabad félelmeket elültetni a gyerekekben a témával kapcsolatban, mert az még felnőtt korra is hatással lehet.