Egy kétgyermekes anya feljegyzései Beteg a gyerek

És ez az a pillanat, amikor egy anyuka szíve olvadni kezd, mint a forró viasz. És ahogyan megy felfelé a láz, úgy éget belül az a forróság engem is. Mert szeretnék tenni valamit. Valamit, amitől jobb kedve lesz a kis betegnek. Valamit, amitől újra mosolyog. Valamit, amitől nem kapar a torka, nem fáj a feje, nem folyik az orra.

Persze, először dolgozzon csak az a láz, hiszen ez a természet rendje. Aztán magasabb hőmérsékletet mutat a lázmérő. Akkor kezdődhet a lázcsillapítás. Egy adag gyógyszer. Egy jó kis pancsolás hosszasan, hogy hűljön közben a víz, és végül hűtőfürdő legyen belőle. Aztán következhet az orrszívás. Mély levegő nekem: igen, erre szüksége van a gyereknek. Még egy mély levegő: igen, ettől könnyebben kap majd levegőt.

A kicsi persze tudja, mi vár rá, és hiába tűri ügyesen a sós orrsprayt, a porszívó hangjától már elhúzza magát. De akkor kiszívjuk az orrát a kismacinak, a kisnyuszinak, a fél plüss állatkertnek, és végül ő is sorra kerülhet. Hősiesen tűri. Nem is volt olyan kellemetlen, ugye?

Aztán játszana még a kis játékaival, de jobb lenne ágyba bújni. Inkább telepakolom az egész ágyat a játékokkal. Igen, kivételesen ágyba kapja a kakaót, sőt, még a vacsorát is! Hát persze, hogy mesélek hármat ma. Na jó, négyet is!

Simogatom, és ahogyan megy lefelé a láza, kezdek megnyugodni. Végre kisimul a kis arca, egészen elernyed a kis keze. Alszik.

Maradjak még itt, az ágya mellett, és figyeljem egy darabig? Vagy gyorsan zuhanyozzak le, és utána mégegyszer mérjem meg a hőmérsékletét? Vagy már ne mérjem meg, fel ne ébredjen? Úgyis érzem a kezemmel is, ha megint felszökne a láza. Hajnalban felkeljek, hogy akkor is megnézzem, hogy van?

Másnap reggel kipattan az ágyból. Mosolyog! Megnyugszom, hogy nem lett rosszabb a betegség, talán mára már túl is vagyunk a nehezén. Hívom reggelizni, jön boldogan. Aztán kitalálja, hogy az ágyában akar ezentúl mindig enni.

És kezdődik a harc, az előző napi engedékenység megbánása. Igen, tegnap kiszívtuk harminc plüss figurának az orrát, de ma elég lesz háromnak is. Igen, tegnap alhatott mind a harminc az ágyadban, de ma csak egyet válassz. Nem, nem tizenegyet, hanem egyet! Igen, tegnap lehetett órákig fürdeni, de ma már nem örülök, ha teljesen szétfolyik a napunk. És igen, tegnap járt akármennyi mese, de nem lehet, hogy minden nap eggyel több legyen.

Ma a lelke beteg, mert nem érti, hogy miért nem lehetett ma ugyanaz, mint tegnap. Engem pedig újra éget a forró viasz odabent...