AZ ÓVODÁSKOR KÜSZÖBÉN – MIT TUDJON MIRE ÓVODÁBA MEGY?

A „Hova tegyem a könnyeimet” kezdetű cikk folytatásában az óvodai beszoktatásról szeretnék megosztani még több gyakorlati -és elméleti tapasztalatot a kedves szülőkkel.

Miután csemeténk a 3 éves kort elérve átlépi az óvoda küszöbét, új világ nyílik meg előtte, tele sok – számára fejlődést kínáló – lehetőséggel. Az önállósodásra való igény ekkor jelentkezik a legintenzívebben. Éntudata megszilárdul, és kellő énerővel próbálja akaratát érvényesíteni.

Az óvoda feladata:

„A gyermek életkorának megfelelően mintegy szociális anyaölben, érzelmi biztonságot nyújtó derűs, szeretetteljes légkörben történjen minden egyes gyermek sajátos fejlődésének megtámogatása, sokoldalú, harmonikus fejlődésének elősegítése. Ezért az óvodai nevelés iránt ma már elvárt követelmény, hogy óvodáinknak gyermekközpontúnak, személyiségközpontúnak kell lenniük, és a gyermek szükségleteiből kell kiindulniuk … ” (forrás1)

Szem előtt tartva és alkalmazva azt a pedagógiai nézetet, miszerint  –

„A gyermek érdeke mindenekfelett áll” (forrás2) –

az óvodapedagógus ehhez igazítja bánásmódját, nevelői hatását.

Legfontosabb, hogy a gyermekben rejlő lehetőségeket felszínre hozzuk.

A három éves körüli gyermek megváltozott élete a befogadással kezdődik. Ha a gyermek megszereti és elfogadja az óvodapedagógust, akkor az azért van, mert szükségleteit, igényeit az a személy tudja kielégíteni életének ezen időszakában.

Amit jó érzéssel elvárhatunk egy három éves gyermektől, azok az alábbi dolgok:

Köszönés

Érkezéskor, távozáskor köszönjön, úgy, ahogy anya és apa is teszi. Ezzel a példamutató magatartással a gyermek megtanulja, hogy a szemkontaktus felvételével és a köszönéssel őt észrevették.

Szobatisztaság

Sok esetben okoz problémát a szobatisztaság. Ekkora gyermeknek már jeleznie kell a szükségleteit, illetve törekedni kell arra, hogy rendeltetésszerűen használja a wc-ket, melyek minden óvodában a gyermek méreteihez igazodnak. Természetes, hogy nem várjuk el, hogy egyedül intézze egy kiscsoportos a popsitörlést, de törekedjünk rá, hogy óvodába lépéskor már szoba- és ágytiszta legyen. Kerüljük el a szükségtelen, szégyenérzetet kiváltó kellemetlenségeket, melyeket esetleg a többi gyermek kendőzetlenül kifejez és tudtára ad a rendszeres bepisilés után.

Kommunikáció

Ehhez szorosan kapcsolódik a kommunikáció. Nem kell a gyermeknek sem angolul, sem egyéb idegen nyelven tudnia, először a saját anyanyelvét ismerje és alkalmazza, valamint tudjon és akarjon beszélni, szükségleteit jelezni, kifejezni. Egy kis óvodásnak már rendelkeznie kell annyi- és olyan szókinccsel, hogy el tudja mondani a felnőtt számára a gondolatait, érzéseit, igényeit, és tudjon válaszolni rövid szószerkezetekben az őt érintő kérdésekre.

Evőeszköz használat

Elvárható a kis óvodástól, hogy ne az óvodában lásson először evőeszközt! A főétkezéseknél evőeszközzel étkeznek a kicsik, kanalat, villát már óvodáskor kezdetén kaphatnak/kapnak, tompa végű kiskéssel is ismerkednek nagyobb korban. Területenként változik ennek a szabályozása, de azzal csak előnyre teszünk szert, ha már otthon megismertetjük a gyerekkel ezeket a fontos eszközöket, melyeket neki is naponta használnia kell. Sajnos a tapasztalat azt mutatja, hogy sok gyermek úgy érkezik otthonról, hogy még cumisüvegből etetik, itatják, ami az első darabos étel elfogyasztásának a kudarcánál derül ki. Azon túl, hogy a többi gyermek számára kuncogás, vagy csodálkozás tárgya lehet, elmarad a belgyógyászati szempontból is nagyon fontos rágás, mely az emésztés egyik alapja. A későig elhúzódó cumiztatás pedig egyéb deformitásokat okozhat a szájüregben és a fogazatban, melynek hatására a későbbiekben logopédiai eltérés mutatkozhat, ami kihat a beszédfejlődésre is.

A cikk forrása és a további részletek a gyógyhírek.hu oldalán