Az én társam a kisbabám. Ez baj?
A mai rohanó világban nem könnyű gyermeket vállalni. A nagycsaládokból kiscsaládok lettek, a nagyszülők és rokonok ritkán vagy egyáltalán nem tudnak segíteni a távolság miatt. A férjeink dolgoznak, fáradtak. Így nem csoda, hogy ránk, anyákra marad nagyon sok minden.
Egyre gyakrabban hallom azt terapeutaként és szülőként anyatársaimtól,hogy gyermekük az igazi társuk. Hiszen kisbabájukkal töltik az egész napot és férjeikkel is gyakran a társas magányt élik meg. Így a kisbaba marad a bizalmasunk, tőle kapjuk a legtöbb a szeretetet, mosolyt, később a puszikat, ölelést, a fáradtság mellett az ő társasága tölt fel minket a legjobban.
Na de mi ezzel a baj, mit okoz a kisbabában?
Íme csak néhany alapvető pont:
- Ez egyfajta nyomás kisbabánkon. Nem neki kell felelnie boldogságunkért, mindamellett, hogy vele teljesedik ki.
- Nincs igazi érzelmi biztonságérzete. Hogyan is lehetne, ha nem érzi anyát stabilnak?
- Nem tud önfeledten csak a saját tapasztalásaival foglalkozni, örömmel megélni azokat.
- Nehezebben mehet neki a kortársaival történő barátkozásnak.
- Stressz és szorongás is lehet a következménye.
- Kialakulhat benne, hogy ő a felelős értünk. Gyakran, amit szeparaciós szorongásnak vélünk, nem más, mint gyermekünk "felügyelete felettünk".
Utóbbi tapasztalás azért is nagy probléma, mert kismanónk azért nem mer elengedni valahova, mert fél, hogy mi lesz velünk. "Hova megy Anya? Jól lesz ott nélkülem?"
Ez pedig a beszoktatáskor is nagy gondot tud okozni. Kezeléseimen sokszor fogalmazták meg az anyukák, hogy igazából azért sír gyermekük, amikor otthagyják őket, mert félnek, hogy mi lesz anyával. Ez a félelem egy nem egészseges kötelék, ami hozzánk köti őt. Nem szabad hagyni, hogy átvegye tőlünk ezeket az érzéseket.
Hogyan mutatkozhat meg a viselkedésében leginkább, ha a fenti felsorolás érint titeket és őszintén felismered magadban ezt a problémát?
- Folyamatos hiszti,
- Viselkedészavar,
- Túlzott ragaszkodás az anyához,
- Betegségtünetek, szorongás,
- Fél felfedezni vagy nincs is motivaciója, hogy tapasztaljon (Néha bizony egy-egy mozgásfejlődi elmaradásnak is lehet ilyen érzelmi háttere. Egyszerűen nem akar elmenni mellőled,nem kezdi meg a mászást például).
Mit tehetsz az önfeledt boldogságotokért?
- Találd meg a közös hangot Pároddal, szánjatok egymásra akár sokszor kis időt is. Ettől érezni fogja babátok, hogy ti egy pár vagytok, anya társa apa.
- Lássa kisbabád, hogy más program is fel tud téged tölteni még ha csak hetente 1-2 alkalommal is van rá lehetőséged.
- Ne sajnáld magad! Kisbabád előtt ne panaszkodj hangosan arról, hogy milyen nehéz neked egyedül.
- Ha megtalálod magadban a határozottságot, egészséges én-képet, magabiztosságot, kisbabád biztonságban érzi magát.
- Örülj az apró dolgoknak is!
- Gondold végig, a te családodban vagy kisgyermekként veled hasonló volt-e a helyzet.
Ezekben nagy segítségedre lehetnek a csoportos vagy egyéni oldások, meditációs kezelések, és persze a jelen szép pillanatainak a megélése.
Mihaéla , 2019. szeptember 01.
